Röpke 10 hónap leforgása alatt az ötödik tétmeccsünket fogjuk játszani a Premier League “portugál negyedével”, azaz a hetedik helyen lakó Wolverhamptonnal és ez is pont annyira hiányzik per pillanat, mint lufiárusnak a nyílzápor.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….A tegnapi paródiaposztunk megihlette egyik olvasónkat, és küldött egy igazi elemzést. Szép Szabolcs utánpótlásedzőként (is) dolgozik, és nem mellesleg 20 éve United-szurkoló. A posztot köszönjük, megdicsérni a szerzőt vagy vitatkozni vele a kommentek közt lehet.
December 27: A Newcastle elleni mérkőzés másnapja. A reggeli napsugár megcsillan a rózsaszín köd felett, amely legalább 48 órára újra belengi az Old Traffordot és környékét. Előző este a Manchester United 4-1-es, látszólag látványos, magabiztos sikert aratott az idei évben masszív középcsapat Newcastle United ellen. A győzelmet nem kell megmagyarázni, tartja a mondás, a kérdés ezúttal az, hogy miért nem tud a United minden hazai és idegenbeli meccsén így játszani? Vagy megfordítva a kérdést: így játszik-e mindig a United, csak most épp a hullámvasút teteje következett?
Solskjaer eddig az idei talán legjobb tervet rakta össze és (ha csak a szezonnyitón a Chelsea eltarolása okán nincs kedve ezzel vitatkozni valakinek) az eddigi legjobb teljesítményt préselte ki a srácokból, mégis mindez csak egyetlen sovány pontra volt elég.
Bőven szolgáltatott üzemanyagot a vitára a vasárnapi találkozó, megpróbáljuk mindezt sorjában szétszedni.
Igen komplex feladat lenne, és tulajdonképpen lehetetlen is egyetlen posztban megfejteni, hogyan is történhetett az, hogy bő 6 év alatt egy bajnokcsapatból a bajnoki címre teljesen esélytelen keret alakulhatott ki. A rövid válasz persze Sir Alex és az azóta elfogyasztott három menedzser közötti különbség, a probléma valamivel hosszabb kifejtése biztosan tartalmazná Woodward nevét is, a minden aspektust megvizsgáló elemzés meg külön könyvet érdemelne. Ennek a bejegyzésnek nem is ez a témája, hanem sokkal inkább a 2012/13-as bajnokcsapat sorsa, vagyis hát inkább elherdálása.
A tegnap esti kínkeserves továbbjutásra a Ligakupában túl sok szót nem szeretnék pazarolni, hiszen a legjobb, amit tehetünk a Rochdale elleni majdnemblama után, hogy nagyon gyorsan elfelejtjük az ott látottakat. Téma azonban enélkül is van bőven a United háza táján, ezúttal pedig egy olyan trendre szeretném felhívni a nagyérdemű figyelmét, ami alapjában befolyásolja az idei eredményességünket.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Megvan a szezon második clean sheetje, ismét BL-t érő helyen tanyázunk, de Gea hosszabbított, lebontott kerettel is sikerült feltartóztatni a Leicester középpályás sorát és végre értékesítettünk egy büntetőt is. Süt a nap, csiripelnek a madarak, van pénz reggelire és a hétköznapi gondok oly távolinak tűnnek. Miénk a világ.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Honnan is kezdjük. Nincs könnyű dolga az egyszerű szántóvető bloggernek, amikor a szombati meccsről akar írni. A rendszerszintű problémák mellett ennek a konkrét meccsnek a sara is elég sűrű, úgyhogy Alex Fergusonba oltott Stephen Hawking legyen, aki ezt kibogozza. A rendszerszintű problémákat már több bejegyzésben és podcastban is taglaltuk, úgyhogy ezeket nem sorolnám fel újra, most csak a Crystal Palace ellen ránk adott télikabát kerül a boncasztalra.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….A nyári pangás közepén pont jókor érkezett levelesládánkba Generati vendégposztja, amely diplomás szinten elemzi ki a United utóbbi éveinek bevételeit és kiadásait. Hosszú a cucc, de mindenképp érdemes elolvasni, át is adom a szót a szerzőnek.
Sziasztok! Már korábban is említettem itt a fórumon, hogy a United 2014-18 közötti üzleti beszámolóit elemeztem a szakdolgozatomban idén, és Strigo felvetése miatt is, meg alapból is szerettem volna megosztani veletek néhány adatot, és hogy mire jutottam a számok és az eredmény átböngészése után.
Ezerrel dübörög az uborkaszezon, ráadásul nyakunkon a július is, de egyelőre nem látjuk, hogy mitől lenne a tavalyinál ütősebb az elkövetkező szezonra készülő csapat. Igaz, megszereztünk két ígéretes fiatalt, és bár Wan-Bissaka és James is berobbanhatnak a kezdőcsapatba, azért akadnak még olyan csapatrészek, amelyek erősítésre szorulnak. Pénz még kell hogy legyen, az eddig elköltött 60 millió font még a tavalyi (talán a PL-éra legrosszabb) átigazolási szezonunkat is alulmúlja, így hát felmerül a kérdés hogy: mire várunk? Woodward balfaszkodásán és a játékosügynökök végtelen pénzéhségén felül akad itt még egy fontos szempont, amiről kevesebbet beszéltünk idáig: egyszerűen túl sok játékosunk van, így nem ártana néhány potyautastól megszabadulnunk, mielőtt új játékost veszünk.
Nagyon ritka kártyacsomagot nyitunk ma ki, ez tulajdonképpen egy “special player pack unboxing video” lesz, szöveggel leírva.
A téma, amit most boncolgatni szeretnék tulajdonképpen nem ért volna meg egy bejegyzést, de a Főnök úr sztorijának “van Nistelrooy-os epizódja” alatt megszaporodtak a kommentek, úgyhogy a “tovább”-ra kattintás után belemerülünk majd a technikai részletekbe.