Kezdenek felgyűlni a Forma 1-es hasonlatok.
A mai nap az utolsó körhöz érkezett a 2020/21-es Premier League, és mint egy erős közepes Forma 1-es futamon szokás, a lényeges kérdések már eldőltek, a kevésbé lényegesek meg már úgysem izgatnak minket.
Így az utolsó forduló előtt nem feltétlen a saját mérkőzésünkhöz, sokkal inkább a forduló egészéhez hegesztenénk egy beharangot.
Bár a szezonban nem először lesznek nézők meccsnapon az Old Traffordon, de ezúttal remélhetőleg meccs is lesz, amit tízezren is megtekinthetnek a helyszínen. A csapat eddig tartotta magát a Football is nothing without fans mottóhoz, hiszen mind a hat bajnoki vereségünket otthon nyeltük be. Ráadásul az utolsó kettőt is, így most nem csak a már kieső Fulham játékereje és motiváltásga, hanem a rossz sorozat megszakítása is a sima hazai mellett szól. Maguire ugyan max a lelátón, mankóval örülhet a szurkolóknak, de reméljük hogy pl. Cavani megszerzi első olyan gólját, aminek helyben is örülnek párezren. Még mindig nem egy igazi teltházas szezonbúcsúztató, de azért a csapat és a szurkolók hangulatának jót tenne, ha begyűjtenénk a három pontot, ebben ők lesznek a főszereplők:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Tegnap a kommentek között vetődött fel a kérdés, hogy miért olyan átkozottul nehéz eladni az angol játékosokat külföldre?
A kérdés Nemagazz (miért, tegezzelek?) kommentjében merült fel, abból az origóból, hogy Phil Jones és Eric Bailly is a keret tagjai még (és példának okáért Marcos Rojot is csak hosszas huzavona és kölcsönbeadogatások után tudtuk végre kipaterolni a klubtól). Jones egyébként idén kereken nulla játékpercet tudott felmutatni, Eric Bailly-t pedig évente 17-18 alkalomnál többször sosem lehet bevetni az állandó sérülései miatt (így kénytelen-kelletlen kiegészítő szerep jut csak neki Lindelöf mögött, pedig mit nem adnánk érte, ha esetleg olyan metamorfózisra kényszerítené a svéd bekkünket egy kezdőbe kerülésért folytatott versengéssel, mint ahogy Telles tette mondjuk Luke Shaw-val).
Ennek apropóján megpróbáljuk megválaszolni a kérdést, hogy miért van olyan kevés angol légiós az európai ligákban?
Egyedülálló rekordkíséretre készül a Manchester United, 8 nap alatt 4 meccset fog a klub lejátszani.
„Annyira jól megy az utóbbi pár hétben a csapatnak, hogy a játékosok sajnos elkényelmesedtek kicsit” – nyilatkozta a nagy menetelés előtt Ole Gunnar Solskjaer. „Úgy gondoltam, jó ötlet lenne kitalálni valami extra motivációt a srácok számára, ezért közösen úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk bekerülni a Guinness Rekordok Könyvébe. Az FA vezetői szerencsére partnerek voltak, támogattak bennünket mindenben, és egy közös konzultációt követően átszervezték a kedvünkért a versenynaptárat.”
A viccet és mókát félretéve, tényleg kemény lesz a következő hét, de szerencsére „csak” a top 4 a tét, ha behúzzuk a mai meccset, akkor a folytatás már mehet félgőzzel is. Illetve lehet matekozni azon, hogy ha már muszáj tartalékosabb(an) kiállni, akkor a Leicester vagy a Pool ellen pihentessünk kulcsjátékosokat. Ami biztos: Maguire az első perctől az utolsóig a pályán lesz, és minden létező rekordot megdönt.
Emlékeztetőül a program a szezon végéig:
05.09 – Aston Villa (15:05)
05.11 – Leicester City (19:00)
05.13 – Liverpool (21:15)
05.18 – Fulham (19:00)
05.23 – Wolves (17:00)
05.26 – Villareal (21:00)
Mint ismeretes, 2021 május 2-án, a Premier League 34. fordulója alkalmából rendezett Man Utd – Liverpool meccs előtt több, mint 1000 szurkoló jelent meg az Old Trafford előtt egy szervezett tüntetés keretein belül, majd később az indulatok elszabadulása miatt végül a mérkőzés is elmaradt.
Május eleje volt, szombat reggel fél kilenc körül. A tavasz még kellette magát, mint szűzlány az első randevún, a hideg széltől reszketve húztam össze magamon vörös-fekete adidas ballonomat. A felhőktől roskadozó ég kiadós esőt ígért. Átfázva, másnaposan léptem be az irodámba, azon töprengve, mi a fenét is keresek én itt hétvégén. Kimerítő hét, kimerítő évad állt mögöttem. Két hete még Bikanyak Dyche verőlegényeit kellett móresre tanítanom, múlt vasárnap Marcelo leedsi bandájával akadtam össze, velük már nem bírtam zöld ágra vergődni.
Sikerül-e végre megugornia Olénak és a Unitednek az elődöntő-lécet? Ma még nem derül ki, de (közhelyszótárat fellapoz) nagy lépést tehetünk a döntőbe jutás felé az acélosnak semmiképp sem nevezhető, viszont ex-unitedesekkel felturbózott Roma ellen. A mi kezdőnkben nincs meglepetés.
Érdekesség #1 – Cavani az utolsó 5, Roma elleni fellépésén 4 gól szerzett, és amúgy is a Roma ellen a legeredményesebb az olasz csapatok közül (9 góllal.)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Természetesen nem az történt, hogy elfelejtettünk beharangot írni, hanem csak így, egy sima kommentfogóval akarjuk ősi ellenségünket megalázni. (Arrogant and better.) Arra persze nem számítunk, hogy megint 5 lesz közte, de Bielsa mester játéka papíron továbbra is fekszik nekünk, úgyhogy optimisták vagyunk. Ha mégsem menne az #oleball az első felesben, most legalább van kikhez nyúlni a padon.
Még mielőtt belekezdenék a főbb mondanivalókba: úgy 2 éve az uborkaszezon alatt már nagy vonalakban felvázoltam egy bejegyzésben az UEFA és a mammutklubok színfalak mögött zajló küzdelmét, és az európai zárt liga ötletének alakulását. Ezt ajánlott átfutni az olvasás előtt, ott elmagyarázódik, hogy mi is az az ECA, miért jött létre, illetve miként hátrált egyre közelebb és közelebb ahhoz a bizonyos falhoz a fenyegetés elől az UEFA, és mi a motivációja ennek a folyamatnak.
A továbbiakban pedig igyekszem bővebben kifejteni a történteket.
Egy hosszú menetelés utolsó állomása következik ma, hiszen már idejét sem tudjuk, mikor pihenhettek játékosaink egy teljes hetet, hétközi mérkőzés nélkül. A mai Burnley elleni meccs után végre egy ilyen lazább hét következik, de előtte még nehéz feladat vár kedvenceinkre, Sean Dyche verőlegényeit kell móresre tanítaniuk.
