Megérkezett legújabb állandó szerzőnk, aki nem lesz más, mint ezraharrari. Fogadjátok sok szeretettel és olvassátok legújabb bejegyzését, ami természetesen egy újabb klasszikus a javából. Ígérjük, hogy a jövőben szólunk neki, hogy focis posztokat is hozzon. Üdv a csapatban!
Másfél évezreddel voltunk az után, hogy az Egyesítő Úr kinyilatkoztatta magát, amikor fia, a Teremtő, a teremtéstől számított 260. esztendeje lakozott a halandókkal. Szíve azonban egyre jobban vágyakozott az Elsők-szigetének aranyban csillogó fái és nektárral csörgedező vidám csermelyei után, melyeket a teremtés óta nem látott. Életének kezdeti részében csak vadakat és kisebb rendű lényeket hozhatott a Földre, atyja elrendelése szerint csak létezésének 450. évében alkothatta meg a második királyságot, az első hanyatlását követő majd hat emberöltőig tartó helytartóságot felváltva. Az emberek addigra nyugtalanok és forrongóak voltak, egyesek már az Egyesítő Úr létezését is kérdőre vonták, sokan hamis bálványokat kezdtek el saját maguknak gyártani, amikor nagy ragyogással jött el hozzájuk Feurgë, a Teremtő. Ugyan a Föld, az Ég, és annak összes teremténye nem az ő alkotása volt, a királyság elhozójának, az Egyesítő Úrnak fiaként azonban nem kerülhette el sorsát, így hozta létre a második királyságot, amely az elsőt is elhomályosítva maradt fenn a krónikákban. Erről a korról bővebben a Feurgë-regék szólnak, a teremtést követő negyedik kor azonban csak most kezdődik.
