Úgy tűnik, a feje tetejére állt bajnokság még az utolsó fordulókban is tartogat meglepetéseket, hiszen közvetlen ellenfeleink balfaszkodásának hála immár saját kezünkbe került a sorsunk, vagyis ha nyerjük az utolsó két bajnokit, biztosan beérünk a BL-selejtezőt jelentő negyedik helyre. Ami az FA Kupa döntőjével együtt éppen eléggé jónak hangzik ahhoz, hogy a szezon utolsó három meccse ne legyen Louis van Gaal utolsó három meccse is egyben. Hogy szeretnénk-e még egy szezonon át a krumpliorrú hollandot nézni a kispadon, arról megoszlanak a vélemények, mindenesetre a Mourinho-pletykák hatására jelentősen megnőtt azok száma, akik a kisebbik rossz elve alapján inkább arra szavaznak, hogy Lajos töltse ki a szerződését. Bevallom, én is utóbbiak táborát erősítem, éppen ezért bízom benne, hogy mindhárom hátralévő mérkőzésünket megnyerjük. Kezdve a mai, West Ham ellenivel. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Halovány reménysugár
A Manchester City a hét közepén kiesett a Bajnokok Ligája küzdelmeiből, ami miatt bizony valószínűleg nem igyekeznek kegyelmezni az Arsenal csapatának hazai pályán. Így most még fontosabbá vált a győzelem számunkra, a kiesés ellen menekülő Norwich City azonban valószínűleg nem adja majd könnyen a bőrét.
Bajnokavatás elnapolva
„A Leicester City már semmitől sem Riyad vissza. Mahrez a három pont is elég lenne a bajnoki címükhöz.” – Szücsi
Még alig vagyunk túl a kupadöntőbe jutás feletti örömködésen, realizálhatjuk, hogy a hétvégén akár bajnokot is avathatunk az Old Traffordon. A szezon elején remek forgatókönyvnek tartottuk volna, ha a 36. fordulóban az Álmok Színházában eldőlhet a bajnoki cím sorsa, de persze nem teljesen úgy képzeltük, ahogy végül alakult. Ennek a bajnokavatásnak nem örülnénk, hisz ebben az esetben valószínűleg elfogyna az a maradék kis esélyünk is a top4-be kerülésre, ami még megmaradt. Manchester United-Leicester City Premier League rangadó következik.
Ku-pa-dön-tő! – osztályzás
Megannyi végigszenvedett 90 perc és kilátástalan foci után végre újra élvezhető United-meccset láttunk, és ez ebben a szezonban még akkor is feldobna minket, ha nem éppen az FA Kupa elődöntőjében történt volna mindez. De ott történt, így Martial Fergie-time, izé, Louis-time-ban szerzett gólja még katartikusabb élményt nyújtott. A győzelem értékéből még az sem von le semmit, hogy ellenfelünk a középszarrá kövült Everton volt, hiszen a második félidőben Martinezék is megrázták magukat, és az első játékrészben látottakkal ellentétben még focizni is szerettek volna. Ünneplésből sosem elég, osztályzáshoz meg sosem késő, a kiosztott érdemjegyek alapján meg döntsétek el ti, hogy a DDG-Fella-Marci hármasból kinek is járna a meccs embere trófea. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Pár lépés a mennyország
Három év. Ennyi idő telt el azóta, hogy csapatkapitányunk bármilyen trófeát emelhetett a magasba (Moyes Community Shield-jétől most tekintsünk el). És például liverpooli szemmel három év koránt sem tűnik hosszú időnek kupátlanság szempontjából, számunkra egy örökkévalóságnak hat. Mint sivatagi olajmezőkön szomjúhozó fehér ember a beduinok között víz után, úgy vágyik az egyszeri Manchester United szurkoló arra, hogy lássa csapatát újra egy kupasikert ünnepelni. Az FA kupa döntőbe jutás a cél, és e célhoz vezető út most az Everton legyőzésén át vezet.
Kötelező kör 2.0 – Manchester United – Crystal Palace
A héten kaptuk a belsős információt, hogy az Aston Villa elleni mérkőzést magukat nyíltan Manchester United drukkernek való rabok ellen fogják bevetni a guantanamói börtönben. Következhet tehát az újabb szenvedtetés, amelyben ellenfél a Crystal Palace együttese lesz. Pardew és oly’ gyér csapata ellen a filozofi újra életre kelhet a mai napon.
Kötelező kör – Manchester United – Aston Villa
Ez lesz az a mérkőzés, amit ha nem nyerünk meg, akkor nincs is igazából miről beszélnünk a top 4 kapcsán. A hangulatunkra magasan rávetül, hogy szerdán sikerült kitennünk az FA Kupából a Carroll és Payet vezette West Ham United csapatát. Az Aston Villa ellen pedig megkezdjük a hárommérkőzéses (!) hazai sorozatunkat és eltökélten kilenc pontot tűzünk ki magunk elé, ami közel sem tűnik lehetetlen elvárásnak.
Következő megálló: Wembley Stadion
Louis van Gaal szerencsefaktora egyszerűen nem akar alábbhagyni. A West Ham United kiejtésével a csapat belavírozott az FA Kupa elődöntőjébe, ahol az Everton együttese ellen kell, hogy megmutassuk majd tudásunkat. A Londonban aratott győzelem, ismét azon meccsek sorába kerül bele, amikor elhisszük, hogy finggal lehet piros tojást festeni.
Az utolsó szalmaszál – FA Kupa negyeddöntő, újrajátszás
Az utolsó szalmaszálba igyekszik belemarkolni csapatunk, már ami a 2015-16-os idényt illeti. A gond ezzel pusztán annyi, hogy 2013 májusa óta érdemben nem igazán kaparásztunk semmi iránt és talán az előző két szezont még tudjuk mivel magyarázni, de itt már nincs válaszunk igazából semmire. A West Ham United elleni FA Kupa negyeddöntő újrajátszás után pedig még mindig van egy utolsó utáni szalmaszál, ez pedig a bajnokság 4. helye, de most jobb, ha a kupaküzdelemre fókuszálunk.
Lasagna Ovuli – Értékelés helyett
Amikor már nincsenek szavak, akkor jön egy újabb vendégposzt, eartist nevű kommentelőnktől.
Jeff idén valami nagyot akart gurítani. Friss házasként sem volt az a mintaférj, az azóta eltelt három évtized alatt pedig annyira megkeseredett, hogy játszi könnyedséggel kergette őrületbe közvetlen környezetét. Nem volt ő rossz ember, inkább csak magának való, amit az utóbbi időben nem mulasztott el gyakran hangsúlyozni. A feleségén és gyerekén kívül talán csak a munkáját szerette igazán. Pontosabban annak egyszerűségét. Jeff takarított, és ezt egyáltalán nem szégyellte. Kedvét lelte az ezzel járó mindennapos, kiszámítható unalomban.