Az új Star Wars lassan eléri a 2 milliárd dolláros bevételt, mi viszont már azzal is megelégednénk, ha a 4. helyért való csatában aktívan venne részt csapatunk 2016 tavaszán. Ehhez most Londonban, a Chelsea ellen kellene alkotni valamit, akik azért lassacskán kezdik összeszedni magukat. A beharangozáson túl némi vitaindítás is következik a lentebbiekben.
„Ismeretes egy átok. Így hangzik: Hogy élnél érdekes időkben!”
Volt idő, amikor nem volt kérdés egy ilyen meccs kimenetele. Amikor nem tudtuk megjósolni a kezdő tizenegyet. Amikor nem az volt a kérdés, lesz-e gól, hanem, hogy mennyit lövünk. Amikor úgy játszottunk, mint egy nagy csapat, és január utolsó napján nem az volt a legfontosabb dilemmánk, hogy igazolunk-e egy közepes tudású védőt, mert a keretben tényleg megvolt a balansz. Nem azon tanakodtunk, mikor rúgják már ki a menedzserünket, ki lesz a következő, és miért épp nem ő. Most nem ilyen időket élünk. Ezek érdekes idők. Most, ha a Stoke látogat az Old Traffordra, fel kell kötni a gatyát játékosainknak.
Mindjárt itt a péntek este, elszabadulnak az indulatok és a hormonok. Fiatalok tucatjai özönlenek ki az utcára, hogy ivóbajnokságot vívjanak a kocsmák nyugdíjas törzsközönségével, én azonban egészen biztos leülök a tévé elé, mert újra itt az FA Kupa!
Igazán nehéz szavakba önteni a reménytelenséget és elemezni úgy egy mérkőzést, hogy valójában semmi sem történt azon. Viszont mint azt jól megszokhattátok, ismételten megpróbáljuk azt.
Amennyire inogott a pad egy hónappal ezelőtt menedzserünk valaga alatt, annyira elcsendesültek mostanra a sportsajtóban a Lajos elbocsátásáról szóló pletykák és ultimátum-híresztelések. Mindezek ellenére nem mondhatjuk, hogy minden szép és jó Manchester vörösebbik felén: szánalmas decemberi nyeretlenségi sorozatunkat ugyan sikerült elfeledtetni néhány kellemesebb eredménnyel, a szórakoztató, sziporkázó játék azonban továbbra is olyasvalami, amit legfeljebb csak nyomokban tartalmaz kedvenc csapatunk. Nem is lenne túlzás feltüntetni ezt a figyelmeztetést a klub címere alatt – még úgy sem, hogy a mogyoróval ellentétben a gólokra valószínűleg senki sem allergiás. Kivéve persze Louis van Gaalt, de hát ő különleges – megbocsátjuk neki. Pláne akkor, ha sikerül legyűrnünk ma délután a Southamptont az Old Traffordon.
Törzskommentelőnk, Ezra az ígérte, hogy írni fog, és tényleg. Köszönjük!
A poszt megírásakor 142 nap telt el azóta, hogy bezáródott a nyári ablak, és mivel a téli ablakban hozzánk legfeljebb csak a hideg jön be, inkább nézzük meg, mi történt eltávozott játékosainkkal abban a cirka 20 hétben, mióta nincsenek köztünk. Figyelem, a poszt a török liga, a harmadosztály és egyéb egzotikus helyek lemaradt követői számára spoilereket tartalmazhat! [De szerencsére azért nem akkorákat, mint hogy Han Solo és Kylo Ren… de már tudjátok úgy is – a szerk.] Bevallom töredelmesen, az írás inkább csak saját kíváncsiságom miatt készült el, és a legalapabb adatokon és sajtóhíreken kívül mélyebb kutatást nem végeztem.
Annyira unalmas volt a találkozó, hogy igazából elemezni is teljesen fölösleges lenne a produkciót, viszont a győzelem okán azért néhány dolgot megosztanánk veletek. Minden más a reklám hajtás után.
Békés vasárnapunk megzavarására alkalmas találkozó következik, mert hogy már egyet sem lehet aludni a következő Liverpool – Manchester United rangadóig. Rangadó, bizony, a mai meccs direktben is meghatározhatja a BL-indulást jelentő helyek sorsát, hiszen amelyik csapat ma sem szerez pontot, annak nagyon össze kell kapnia magát tavasszal, ha nem a tévék előtt ülve akarja hallgatni a Bajnokok Ligája himnuszát. Annyira kéne mindkét menedzsernek a győzelem, hogy az iksz adja magát, mégis megpróbáltunk találni 7-7 érvet egyik vagy másik csapat győzelme mellett, és a hét közben mindkét csapat által játszott 3-3-ban sem csalódnánk.
Elképesztő dolgok történnek a Manchester United életében, amit ép ésszel felfogni is igencsak nehéz. Marad a 0-0 vagy jön a 2-3-as, 1-2-es vereség, most pedig egy 3-3. Nagyon nehéz most optimistának lenni. Recenzió következik a látottakról.
„We’re nothing, and nothing will help us
Maybe we’re lying,
then you better not stay
But we could be safer,
just for one day”
(David Bowie – Heroes)
Áthallásos, megemlékezős idézetet követően nem illik nagy szavakat használni, de valamerre még mindig el kell, hogy induljon a nagyjából december óta bemutatott csoportos szenvedés, amit játékosok, szurkolók és szponzorok egyaránt bemutatnak nekünk. Még mindig semmi nem dőlt el van Gaal és a csapat jövőjét illetően, így egyre nehezebb miről elmélkedni. Hétről hétre megjelennek a gólgálás tippek a Stretford End kommentmezőin, azonban általában jön az újabb 0-0-s első félidő és a nagyon maximum 1-2 találatot hozó második, igaz idegenben mintha más lenne a helyzet. Várjuk a fejleményeket, ellenfél a Newcastle United.
