Egy éve borús hangulatban vártuk a negyedik fordulót egy vereség, két döntetlen és három öt kettő után, de idén óvatos optimizmussal tekinthetünk a soron következő párharc elé. Egy könnyed és sikeres BL selejtező, valamint egy szerencsésnek mondható BL sorsolást követően a szezon eddigi legkeményebb erőpróbája következik, a Swansea elleni idegenbeli mérkőzés. Van miért visszavágnunk a hattyúknak, hiszen nso stílussal élve, tavaly kétszer is „ördögverés lett a hattyúvadászatból”.
Bár voltak kisebb rémálmaim a Bajnokok Ligája selejtező kapcsán, de abban benne volt de Gea is, aki látványosan a félpályán szaladgált 4-1-es vezetésnél, azonban sikerült felébrednem. Ennek hála tudom, hogy 3-1-re megyünk a belgák ellen, a védelmünk idén egy öngólt kapott, ami nem nagyon mutat arra, hogy ma kaphatnánk két gólt. Arra azonban igen, hogy a rúgással még nehezebb dolgunk is akadhat. Minderről a hajtás után bővebben.
Vannak meccsek, amikor egyszerűen semmi sem akar összejönni: hiába a gigantikus mezőnyfölény, hiába alakítjuk ki számolatlanul a helyzeteket, van, amikor egyszerűen nem jön az a fránya gól. Na ilyen volt a Newcastle elleni szombati döntetlen is, ahol csak nem sikerült begyötörni a győztes találatot. Kissé megkésett osztályzásunk címével is a hiábavaló várakozásra szerettünk volna reflektálni – bár igazából mindegy is, hogy tényleg kedd délutánig kellett volna várni a gólra, vagy csupán még 10 percig, hiszen a focit 90 percre (plusz Fergie Time-ra) játsszák. Gyors pontosztás következik.
Kicsit rendhagyó poszttal jelentkezünk a Newcastle elleni rangadó előtt, egy egészen egyszerű vudu mágiával próbáljuk előcsalogatni azt, amit tízesünkben benne van. Történetesen a gólokat, de lehet, hogy sokunk már a jó játékkal is beérné. A Newcastle jó választás, ugyanis csapatkapitányunk megszámolatlanul lövöldözi nekik a gólokat.
Sokan arra számítottak, hogy – hiába nagyobb a tét, mint akár egy rangadónak számító bajnoki esetében – van Gaal szépen belerotál majd itt-ott a Villa otthonában győzedelmeskedő kezdőbe, így mindenképpen meglepőnek mondható, hogy végül ugyanaz a tizenegy futott ki az Old Trafford gyepére a Brugge elleni BL-selejtezőben, mint amelyik pénteken Birminghamben. Nem kérdés tehát, Lajos minél előbb szeretne összehozni egy összeszokott magot, bepótolva azt, ami tavaly ilyenkor közel sem sikerült neki, és bár a kémiára jelenleg az mondható, hogy inkább csak a hátsó alakzatban van meg egyelőre, kedd estre végre a támadó szekcióban is láthattunk kiemelkedő teljesítményt. Értékelünk!
Nem túlzás azt állítani, hogy a kedden kezdődő kétfordulós párharc rendkívül fontos, meghatározza majd egész szezonunkat. Sajnos távollétünkkel tavaly sikerült Bohóc Ligává silányítanunk a BL-t, de most nagy esélyünk van arra, hogy újra elfoglaljuk megérdemelt helyünket a csoportkörben. Ehhez a Club Bruges csapatán keresztül vezet az út. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Két meccsből hat pont, hurráhangulatnak kéne uralkodnia a United drukkerei között, valahogy mégsem így történik. Talán az lehet ennek az oka, hogy a csapat a Spurs és most legutóbb a Villa ellen sem mutatott még csak jeleket sem arra, hogy ebből a közeljövőben foci lesz. Igaz, két részre bontható a dolog, hiszen a töketlen (ld. még: nem létező) támadójáték mellett azért eléggé rendben van a védelem (illetve a középpályás szűrőkkel megerősített védelem), de ez a túlzottan defenzív játék nem túl izgalmas, és negatívan hathat a szurkolók éberségére is. Antifocit játszunk, nincs mit szépíteni, és ez mindaddig jónak is tűnhet amíg két meccsen három lövésből szerzünk két gólt, de ha elpártol mellőlünk a szerencse vagy Own Goal, akkor bajban lehetünk ezzel a fosfaragással. Na de azért nyertünk, úgyhogy nem húzunk le mindenkit nagyon.
Szokatlan időpontban kerülünk „összetűzésbe” a birminghami riválisunkkal, péntek este találkozunk, ugyanis egy tüntetés miatt a rendőrség úgy döntött, hogy a szombati napon képtelen lenne biztosítani a rendet és különben is mi a BL-ért játszunk az azt követő héten, ráadásul mindjárt kedden. A Villa ellen általában szép eredményeket szoktunk elérni, otthon és idegenben egyaránt, de azért néha beletolnak a lecsóba barátaink. Most pedig hunyjátok le a szemeteket és kalandozzunk a múltba.
Aligha mondható meglepőnek, hogy óriási várakozás előzte meg a csapatunk első éles összecsapását a szezonban, a Tottenham elleni nyitómeccs előzményei azonban alapvetően más jellegű kíváncsiságot idéztek elő bennünk, mint amilyet mondjuk egy évvel ezelőtt éreztünk. Akkor egy rendkívül eredményes felkészülési időszakot követően fogadtuk a Swansea-t, hogy aztán gigantikus pofáraeséssel induljon a szezon a csapat és van Gaal számára, idén azonban pont fordítva alakult minden, hiába igazoltunk ugyanis jól, az amerikai túrán látott játék bőven hagyott kívánnivalót maga után – valahogy mégis nyerni tudtunk ezúttal a Tottenham ellen. A győzelemnek örülünk (naná!), a valahogy részének azonban nem – egy pontozás keretein belül ki is fejtjük, miért van így.
Sir Alex Ferguson távozása teljes mértékben zavarta össze minden létezőt, amit United drukker el tud képzelni. 7. hely a bajnokságban, egy csomó új igazolás, rekordigazolásokkal megspékelve, teljes latinizációval. Utoljára 1987-88, 1988-89-ben volt két olyan szezon, amikor egymást követő két évben nem sikerült semmilyen trófeát szerezni.
A szurkolók szemében hétről hétre jönnek fel az új remények, az új víziók. Felállásról, kezdőkről, igazolásokról. Minden, amit vártunk, most elérkezett. Indul a Premier League 2015-16-os szezonja. Ennek örömére pár nyitófordulóra tekintünk vissza.
