Megint szól az Ördögi Kör podcast, a klasszikus felállással.
A témák:
- A Pool-verésről bővebben
- Ten Hag jövője
- Mainoo plafonja
- A nem létező (?) Rashford-ügy
- Stadionkérdés
- Sir Jim eddigi mérlege
- Menthető-e még a szezon?
Megint szól az Ördögi Kör podcast, a klasszikus felállással.
A témák:
Az a kiváló ötletünk támadt, hogy pont a legnagyobb Mourinho-meltdown idején nézzük meg saját szemmel a manchesteri szentélyt és imádott csapatunkat a Valencia elleni BL-meccsen. Ha már így alakult, vittünk magunkkal egy mikrofont, hogy tudjunk podcastolni a stadionban, és az oda-, illetve a visszafelé vezető út során. Hogy sikerült-e bejutnunk a legendás szurkolói kocsmába, az csak a kattintás után derül ki, ahogy az is, mennyibe fáj egy ilyen út. Jó szórakozást!
Nem vagyok a testimonial meccsek híve. Keresem is rá a megfelelő magyar szót, hogy minek is nevezzem ezeket. A búcsúmeccs nem állja meg a helyét, hiszen több elbúcsúztatott játékosunk is ráhúzott még egy-két szezont a saját eseményük után (Giggs például több mint még egy tízest), talán a tiszteletmeccs fejezi ki legjobban ezt az Angliában bevett szokást, hogy 10 évnyi szolgálat után a klub a játékos iránti tiszteletből jótékonysági mérkőzést rendez, hogy együtt ünnepeljék a szurkolókkal a mai fociban egyre ritkábban előforduló klubhűséget. Na nem ezzel van a gondom, sőt még a jótékony célt is maximálisan támogatom, csak emlékszem Rio vagy Rooney szezon előtti, felkészülési meccsnek is gyenge tiszteletmeccseire. Amint azonban kiderült, hogy Carrick esetében teljesen más körülmények között lesz megrendezve az esemény (szezon végén, főleg nem aktív játékosokkal), már vettem is a jegyeket. Röstellem ugyan, de elsősorban nem MC miatt, bár ez a 90 perc végére megváltozott, le is írom hogy miért. Tovább után retró PL-pornó, képekkel meg minden. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
[rövid verzió] Az úgy volt, hogy a (szintén vörös) Kolléga szólt, hogy egy ismerősének az ismerőse szerzett négy jegyet a Vigo elleni visszavágóra, és ebből hármat vihetünk is, szóval érdekelne-e, hát hogy a faszba ne, válaszoltam, úgyhogy elutaltuk a pénzt, május 11-én hajnalban repülőre ültünk (a Szervezőn kívül jött még a kolléga szintén vörös gyerekkori cimborája is), este megnéztük a meccset, utána ittunk (előtte is), másnap stadiontúráztunk, szombat délelőtt hazajöttünk. Jó volt. (Aki nem szereti a sok betűt, most tekerjen a képekhez vagy a kommentekhez.)
Van nekem egy álmom, olyan titok ez, melyről nagyon sokat vizionáltunk már hosszú téli éjszakákon. Akadnak olyan dolgok az életben, amikre már nem is nagyon emlékszünk, persze főleg a legszebb események esetében szokott ez megtörténik velünk. Én pedig arra vágyom, hogy 2004 után, ismételten tegyük be a vitrinünkbe a világ leglegendásabb kupasorozatának trófeáját, az FA Kupát! Ehhez voodoo módon kaptok majd random képeket. Szugeráljunk Szurkoljunk együtt!