A tegnapi paródiaposztunk megihlette egyik olvasónkat, és küldött egy igazi elemzést. Szép Szabolcs utánpótlásedzőként (is) dolgozik, és nem mellesleg 20 éve United-szurkoló. A posztot köszönjük, megdicsérni a szerzőt vagy vitatkozni vele a kommentek közt lehet.
December 27: A Newcastle elleni mérkőzés másnapja. A reggeli napsugár megcsillan a rózsaszín köd felett, amely legalább 48 órára újra belengi az Old Traffordot és környékét. Előző este a Manchester United 4-1-es, látszólag látványos, magabiztos sikert aratott az idei évben masszív középcsapat Newcastle United ellen. A győzelmet nem kell megmagyarázni, tartja a mondás, a kérdés ezúttal az, hogy miért nem tud a United minden hazai és idegenbeli meccsén így játszani? Vagy megfordítva a kérdést: így játszik-e mindig a United, csak most épp a hullámvasút teteje következett?




A nagyapám igazi old school figura. Nem is volt soha focirajongó. Fiatalon rögbizett és súlyt emelt a brit válogatottban. Csak azután vetette bele magát a futballba, hogy megszülettem és elkezdtem rugdosni a felfújható katicabogaras labdámat. Van rólam fotó is a vörös-fekete labdával, 14 hónaposan. Akkor még a pelenka is rajtam volt. Járni is alig tudtam, de azért lövöldöztem a bombákat nagyapa barna bőrfoteljébe.
Új podcastunkban terápiás jelleggel ültünk mikrofon elé, hogy megpróbáljuk feldolgozni a szezon eddigi történéseit és imádott mesterünk nyilatkozatait. Az adásból kiderül, hogy látunk-e fényt az alagút végén, és hogy melyik az a forgatókönyv, ami a klubnak, a szurkolóknak és a Josénak is a legjobb lenne.