Sajnálom. Az elmúlt heteket, hónapokat – sok mindent, ami a klub háza táján történt, teljesen más élmény volt ugyanis Manchester United szurkolónak lenni az elmúlt időszakban, mint bármikor a mögöttünk lévő két évtizedben. Sajnálom. Az elmúlt néhány napot különösen. Mindazt, ami miatt egyáltalán megtörténhet, hogy ti lassan az ezernégyzázadikat kommentelitek már egy aktualitását vesztett poszthoz. Ennél ugyanis bizonyosan többet érdemeltek – ezekben a nehéz időkben meg aztán különösen.
Lassan kezdjük belakni ezt a hetedik helyet. Egy győzelemmel sem jutottunk volna előrébb, most meg akármi történik hét közben, maradunk is hetedikek. A United szezonját figyelve az az akármi meg is fog történni. Rengeteg dolog történt már ebben az idényben, legutóbb például az, hogy a Fulham csapatbusza sikeresen rabolt pontot az Old Traffordról. Pedig minden adott volt hozzá, hogy emlékezetes meccsen győzzünk, igazából csak egyetlen perc hiányzott. Hősiesen védekező, semmiből vezetést szerző kiscsapat, óriási fölényben játszó, majd szűk két perc alatt fordító United … na és itt a három pont helyett egynek kéne lennie, de valahogyan sikerült összeszerencsétlenkedi hátul még egy gólt, ráadásul a legjobbkor. És így persze az van, hogy rekord breaker meg moyesout, nem örömködés és számolgatás. Pedig a győzelem elmaradásáért most valóban nem Moyes és a beadásokra építő taktikája okolható. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Papíron – a tabella aktuális állását tekintve – a szezon eddigi legkönnyebb mérkőzése vár ránk a bajnokságban: az utolsó helyen szomorkodó, ráadásul pocsék formát futó Fulham látogat ma délután az Old Traffordra. Minden mellettünk szól, mondhatnánk, így nem véletlen, ha a többségnek olyan közhelyek uralják a gondolatait, mint a „kötelező három pont” vagy a „gólzáporos győzelem”. Van azonban egy apró bökkenő: René Meulensteennek hívják, aki több mint fél évtizedet töltött a Manchester United kispadján Sir Alex mellett. Ennek következtében talán még Moyesnál is jobban ismeri a keretet.
Fergie visszavonulásával nyugdíjba küldtük egykori hírrovatunkat is, a héten azonban annyi dolog történt, hogy új névvel ugyan, de ismét csatasorba állítjuk a United történéseit boncolgató rovatunkat. Még talán fel sem fogtuk, mekkorát húztunk Mata megszerzésével, máris Fabio elvesztésén szomorkodhattunk, és figyelhettünk miképpen (nem) erősítenek riválisaink az átigazolási időszak utolsó napján, hogy aztán ma már a kőkeménynek ígérkező Stoke elleni túrára összpontosítsunk. Dióhéjban erről lesz szó, részletek alább.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az elmúlt egy hét során több minden történt a Manchester United háza táján, mint a komplett nyári átigazolási szezon során, így nem véletlen, hogy mindenki felfokozott állapotban várja a Cardiff ma esti látogatását. Vendéglátásból egészen biztosan jók leszünk majd, hiszen a walesiek kispadján a Ferguson-korszak egyik legendája, Ole Gunnar Solskjaer ül majd. És bár pályára lépni egészen biztosan nem fognak, a babaarcú gyilkos keretébe két játékosunk is átköltözött: a néhány hete úgy tűnik tényleg pirossal (ha úgy tetszik: Vörös Ördögként) búcsúzó Fabio végleg, Zaha pedig ideiglenesen helyezte át székhelyét Cardiffba.
Capital One Cupból kapitális hibákkal, hazai és idegenben lőtt öngólokkal katapultáltunk, korlátlan kondival kooperáló korábbi kedvenceink egyetlen kapu(s)ra tartó lövéssel sokkoltak, mi meg közben kataklizma helyett Mata érkezéséről spekulálva vizuáljuk a tegnapi kupakatasztrófát. Betárcsázósoknak nem ajánlott.
Lassan jobban izgulunk azon, hogy összejön-e a Mata-transzfer, mint hogy bejutunk-e a Capital One Cup döntőjébe, a kezdő sípszóig azonban remélhetőleg mindenkiben kellően felmegy majd az adrenalin a ránk váró mérkőzést illetően is – beleértve a játékosokat, hiszen egygólos hátrányból kell fordítanunk a Sunderland ellen az Old Traffordon.
A napokban ugyan több kapcsolódó poszt is megjelent, egy ekkora rangadó előtt azonban úgy illik, ha külön konténert biztosítunk a várható kommentözönnek. Mivel nagyon frissek vagyunk, ezért azt is meg tudjuk mondani, hogy a De Gea – Rafael, Evans, Vidics, Evra – Valencia, Carrick, Jones, Young – Januzaj, Welbeck kezdővel igyekszünk majd nagyot alkotni a Stamford Bridge-en, a végeredmény pedig… nos, ezt inkább már rátok bízzuk.
United rajongók, örvendjetek: három kiábrándító mérkőzést követően véget ért a naptárfordulóval beköszöntött szopószériánk, így – bár riválisaink is sikerrel vették a rájuk váró akadályokat – tovább szövögethetjük a vártnál kevésbé ambíciózus álmainkat a BL-indulást érő pozíciókért. A félidőben ugyan még a kihagyott helyzeteken bosszankodhattunk, na meg persze azon, hogy Moyes láthatóan alig készült valamivel a Swansea nem különösebben váratlan játéka ellen, a szünetben azonban szerencsére már jól taktikázott, és hajszárító helyett egy jó változtatással megnyerte nekünk a meccset. Nem csoda, hogy a végén úgy vigyorgott, mint egy jóllakott óvodás. Osztályozzunk.
0 meccset nyertünk az új évben, 1 gólt szereztünk és kettőt kaptunk mindhárom idei mérkőzésünkön. Négy vereségre zsinórban több mint öt évtizede nem volt példa, szóval reméljük hogy hatott a megmondóemberek és fogadatlan prókátorok szitokáradata, különben az egyesek által középszerűnek tartott bajnokcsapat a hét végére akár a nyolcadik helyre is csúszhat. Van Persie állítólag még kilenc meccset kénytelen kihagyni, és tízesünk sem fog pályára lépni, így a kezdő tizenegyünkben senki se keressen majd világsztárt. Ponthátrányunk ideiglenesen 12-re nőtt, hogy ez nőni vagy csökkenni fog a forduló zárásakor, az nagy mértékben függ a szerencsénktől is, reméljük hogy többet nem lesz péntek tizenhárom minden nap kétezertizennégyben. Az egy héten belül kétszer az Old Traffordra látogató Swansea-t éppen ezért jó lenne elverni, mondjuk három góllal, de valószínűleg ismét négy középpályással lépünk majd pályára öt ellen, így nagyon fontos, hogy kihasználjuk az adódó helyzeteinket. Hatodik a Liverpool, legalább tőlük nem kéne leszakadni, jövő héten amúgy is Chelsea idegenben…