Capital One Cupból kapitális hibákkal, hazai és idegenben lőtt öngólokkal katapultáltunk, korlátlan kondival kooperáló korábbi kedvenceink egyetlen kapu(s)ra tartó lövéssel sokkoltak, mi meg közben kataklizma helyett Mata érkezéséről spekulálva vizuáljuk a tegnapi kupakatasztrófát. Betárcsázósoknak nem ajánlott.
Lassan jobban izgulunk azon, hogy összejön-e a Mata-transzfer, mint hogy bejutunk-e a Capital One Cup döntőjébe, a kezdő sípszóig azonban remélhetőleg mindenkiben kellően felmegy majd az adrenalin a ránk váró mérkőzést illetően is – beleértve a játékosokat, hiszen egygólos hátrányból kell fordítanunk a Sunderland ellen az Old Traffordon.
A napokban ugyan több kapcsolódó poszt is megjelent, egy ekkora rangadó előtt azonban úgy illik, ha külön konténert biztosítunk a várható kommentözönnek. Mivel nagyon frissek vagyunk, ezért azt is meg tudjuk mondani, hogy a De Gea – Rafael, Evans, Vidics, Evra – Valencia, Carrick, Jones, Young – Januzaj, Welbeck kezdővel igyekszünk majd nagyot alkotni a Stamford Bridge-en, a végeredmény pedig… nos, ezt inkább már rátok bízzuk.
United rajongók, örvendjetek: három kiábrándító mérkőzést követően véget ért a naptárfordulóval beköszöntött szopószériánk, így – bár riválisaink is sikerrel vették a rájuk váró akadályokat – tovább szövögethetjük a vártnál kevésbé ambíciózus álmainkat a BL-indulást érő pozíciókért. A félidőben ugyan még a kihagyott helyzeteken bosszankodhattunk, na meg persze azon, hogy Moyes láthatóan alig készült valamivel a Swansea nem különösebben váratlan játéka ellen, a szünetben azonban szerencsére már jól taktikázott, és hajszárító helyett egy jó változtatással megnyerte nekünk a meccset. Nem csoda, hogy a végén úgy vigyorgott, mint egy jóllakott óvodás. Osztályozzunk.
0 meccset nyertünk az új évben, 1 gólt szereztünk és kettőt kaptunk mindhárom idei mérkőzésünkön. Négy vereségre zsinórban több mint öt évtizede nem volt példa, szóval reméljük hogy hatott a megmondóemberek és fogadatlan prókátorok szitokáradata, különben az egyesek által középszerűnek tartott bajnokcsapat a hét végére akár a nyolcadik helyre is csúszhat. Van Persie állítólag még kilenc meccset kénytelen kihagyni, és tízesünk sem fog pályára lépni, így a kezdő tizenegyünkben senki se keressen majd világsztárt. Ponthátrányunk ideiglenesen 12-re nőtt, hogy ez nőni vagy csökkenni fog a forduló zárásakor, az nagy mértékben függ a szerencsénktől is, reméljük hogy többet nem lesz péntek tizenhárom minden nap kétezertizennégyben. Az egy héten belül kétszer az Old Traffordra látogató Swansea-t éppen ezért jó lenne elverni, mondjuk három góllal, de valószínűleg ismét négy középpályással lépünk majd pályára öt ellen, így nagyon fontos, hogy kihasználjuk az adódó helyzeteinket. Hatodik a Liverpool, legalább tőlük nem kéne leszakadni, jövő héten amúgy is Chelsea idegenben…
Nem akárhogyan indult az idei esztendő a Manchester United számára: alig hogy kiszomorkodtuk magunkat azon, hogy a bajnoki cím utolsó reménysugarai is tovaszálltak, rögtön kizúgtunk az FA-kupából is, méghozzá egy olyan produkcióval, amihez foghatót ebben a szezonban még bizonyosan nem látott az Old Trafford mostanság amúgy sem különösebben elkényeztetett közönsége. Hogy ki tudunk-e szállni – amolyan Arsenal-módra – egy hét leforgása alatt három különböző versenyfutásból, az csak azért nem fog ma este kiderülni, mert a Capital One Cup elődöntőjét oda-visszavágós rendszerben bonyolítják le. A Sunderlanden kellene valahogy átlépnünk.
Csalódottságtól roskadozó osztályozóposzt keretein belül emlékezünk meg arról, miként zakóztunk ki az első adandó alkalommal az FA-kupa idei küzdelmeiből – a Swansea ellen mutatott tegnapi teljesítményünkkel még a címben szereplő kétes értékű serleget sem érdemelné meg a csapat.
A Spurs elleni hazai (nem éppen megérdemelt) vereség óta nem igazán jelentkeztünk, és ennek csak egyik oka lustaságunk. Az az igazság, hogy a csapathoz hasonlóan mi is kezdünk elfáradni az ünnepek előtti-utáni hajtásban, pedig a heti két (három) meccses programnak még koránt sincs vége. Szerdán ugye bajnoki meccset játszott a csapat, kedden meg már a Ligakupa elődöntőjében izgulhatunk, a hétvégén pedig a PL csapatainak számára is elindult az FA Kupa. Hogy miért kell vasárnap játszanunk, mikor a szombaton pályára lépő csapatoknak semmi dolguk hétközben, arról fogalmunk sincsen, mindenesetre az egy nap pihivel teljesítendő kupadupla újabb nehéz feladat elé állítja Moyes-t és stábját. Hogy sikerül-e szűk egy hét alatt tönkrevágnunk az egész szezonunkat á lá Arsenal, arról többet megtudunk majd ma este, a Swansea elleni meccs után.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A jelenleg is tartó hat meccses győzelmi sorozatunk kellemes hangolódásnak mondható az új esztendőre, a bajnokságban elfoglalt pozíciónk alapján viszont leginkább az In Bruges egyik ideillő idézetével tudnám jellemezni a szezon eddigi teljesítményét: „amikor nem voltál nagyon rossz, de túlságosan jó sem – mint a Tottenham.” Minő véletlen: tényleg éppen annyi pontot gyűjtöttünk idén, mint a nemrégiben edzőváltáson átesett Spurs. Őket fogadjuk ma este.
Az angol foci egyik nagy előnye a többi ország bajnokságaihoz képest az, hogy karácsonykor telezabálva, illetve újévkor másnaposan is lehet kedvenc csapatunk meccseit nézni. Ennek következik most az első felvonása, hiszen a boxing day meccsdömpingjének keretein belül a Manchester United a Hull City otthonában tehet próbát arra, hogy zsinórban ötödik győzelmét is begyűjtse. Nem lesz ez egyszerű, hiszen egy újonc csapatnál alighanem ilyen első szezonról álmodnak: biztos középmezőny, a szezon legnézettebb meccsén pedig a bajnokcsapat érkezik vendégségbe. Karácsony lévén ezúttal hanyagolnánk a whoareya kategóriát, szívünk szeretettel telve gondol még Suarezre aktuális ellenfelünkre is, de azért igyekszünk bemutatni őket.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….