Golyózápor

A legutóbbi, Southampton elleni meccs, illetve a vasárnap esedékes wolverhamptoni fellépésünk közötti időszak a sorsolás jegyében telik, hiszen tegnap kiderült, hogyan indul számunkra a menetrend a Ligakupában, ma este pedig a Bajnokok Ligája csoportbeosztása is elkészül. Előbbiben a West Ham ellen kezdünk otthon, folytatva ezzel balszerencsés szériánkat, hiszen a Top 6 csapatai közül most is nekünk jutott a legkeményebb ellenfél – az elmúlt négy szezonban (a mostanit is beleszámolva) mindössze négy alsóbb ligás klub jött szembe ebben a sorozatban, ami alighanem egyedülálló. Na de hagyjuk a múltat, tekintsünk inkább előre: nézzük, mi várhat ránk potenciálisan a nemzetközi vizeken!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Berúgtuk az ajtót – osztályzás (United 5:1 Leeds)

Az Eb és a betegségek miatt ezúttal sem volt éppen sima a felkészülésünk az új szezon előtt, így érthető volt, hogy sok United-szurkoló farpofája összeszorult, amikor a liga legtöbbet futó csapata, a Leeds ellen kellett kiállni a szezonnyitón. A stáb azonban úgy tűnik, elvégezte a munkát ezen nehéz körülmények között is, fizikális alsóbbrendűségnek ugyanis nyoma sem látszódott a részünkről, az Old Trafford közönsége pedig egy hasonlóan emlékezetes győzelem során térhetett vissza a lelátókra, mint amilyennél búcsúzni volt kénytelen másfél évvel ezelőtt. A tavalyi borzalom után tehát most ismét egy fantasztikus idénynyitót láthattunk, akárcsak két éve a Chelsea ellen – lássuk, mit tettek hozzá ehhez mieink a gyepen!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Második félidő

Sokan bizonyára már azt is aláírták volna a szezon elején, ha valaki felajánlja, hogy a bajnokság féltávjánál kerek 40 ponttal fogunk állni a tabellán. Ha pedig hozzátesszük ehhez azt is, hogy ez egy második helyet jelent, csupán egyetlen ponttal lemaradva a strandkorlátkék szomszédoktól, akkor végképp kijelenthető, hogy jócskán a várakozások felett teljesítünk az eredményeket tekintve – elvégre Sir Alex visszavonulása óta egyszer sem álltunk még ilyen jól a pontvadászat ezen szakaszában. Nem dőlhetünk azonban hátra, hiszen – ahogyan azt menedzserünk is hangsúlyozta már korábban – azért soha senki nem nyert még trófeát, mert a féltávhoz közelítve két fordulón át az első helyen tanyázott. Így hát minden egyes meccset vérkomolyan kell venni – még ezt a mostanit is, hiába a tökutolsó Sheffield az ellenfél, és hiába utazunk három nap múlva Londonba az Arsenalhoz.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Poszttraumás stressz

A kiváló bajnoki hajrának köszönhetően szerencsére úgy fordulhattunk rá ennek a szerencsétlenül hosszú szezonnak az utolsó körére, vagyis az Európa-liga hátramaradt szakaszára, hogy legalább a komoly tét súlyát nem kell már cipelnie a fáradt lábaknak, hiszen a BL-kvalifikáció kivívásával az EL-győzelem immáron nem létszükséglet. És bár fejlődés ide, jobb közhangulat oda, egyvalami még mindig fájóan hiányzik a Manchester United háza táján a Solskjaer-érában: egy trófea. Hogy az Európa-liga mennyit is érne ténylegesen, arról megoszlanak a vélemények, az ugyanakkor már előzetesen is látszódott, hogy két könnyebb és két nehezebb meccset kell majd megvívni a végső sikerért – az első komolyabb kihívás ma este vár ránk a Sevilla ellen.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

United-way vagy Arsenal-way?

Bizonyára mindenkinek megvannak még azok a szezonok, amikor az Arsenal azt játszotta, hogy nagyjából egy hét alatt kiejtették magukat minden lehetséges versenyfutásból. Na, a helyzet az, hogy ha kellően ügyesek vagyunk, akkor mi is nyomhatunk valami hasonlót, a közeljövőben is folytatódó csütörtök-vasárnap-csütörtök turnusban ugyanis nemcsak az Európa-liga és az FA-kupa küzdelmeitől búcsúzhatunk gyors egymásutánban, de közben egy Everton elleni esetleges vereséggel egy viszonylag közeli riválist is a nyakunkra húznánk a Top 4-ért Top 5-ért folytatott – és amúgy sem éppen egyszerűnek kinéző – harcban. A kellően arrogáns szurkoló erre persze csak annyit mondana, hogy mi a fuckin’ Manchester United vagyunk, nem holmi lúzer Arsenal, de sajnos volt már annyi baklövésünk ebben a szezonban, hogy lehessen mitől tartani. Még úgy is, hogy – főleg a két kupameccs – erősen kötelező kategóriába esik a nem éppen veretes ellenfelek miatt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A számok néha igenis hazudnak?

A tegnap esti kínkeserves továbbjutásra a Ligakupában túl sok szót nem szeretnék pazarolni, hiszen a legjobb, amit tehetünk a Rochdale elleni majdnemblama után, hogy nagyon gyorsan elfelejtjük az ott látottakat. Téma azonban enélkül is van bőven a United háza táján, ezúttal pedig egy olyan trendre szeretném felhívni a nagyérdemű figyelmét, ami alapjában befolyásolja az idei eredményességünket.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Ferrari-szindróma

Bár a legutóbbi meccsünk a Southampton elleni volt most szombaton, mielőtt alaposabban is megvizsgálnánk az ott történteket, muszáj visszakanyarodni kicsit a Crystal Palace elleni zakóra, ahol sok minden összeesküdött ellenünk ugyan, ám a legnagyobb hibát talán Solskjaer követte el, miután olyasvalamire próbált építeni, amire nem igazán lehetett. Ez persze valamelyest már a keret összetételéből is következik, az előszezon során ugyanis (sőt, igazából már Ole ideiglenes kinevezését követően) egyértelműen kiderült, hogy támadóink sebességére, a labdavesztés utáni pressingre és a bogyó gyors visszaszerzésére fogunk építeni. És igazából nem is végzett rossz munkát a stáb, hiszen a Chelsea-t még néha csikorgó fogaskerekekkel is szanaszét cincáltuk, ám a kisebbik londoni ellenféllel szemben kiderült, hogy ha 70 százalékban nálunk van a labda, az ellenfél pedig betömörül, akkor feldughatjuk az egészet oda, ahova. Hiába nem volt megérdemelt vereség sok szempontból, ilyen értelemben nagyon is az volt, érdemben ugyanis akkor nem tudtunk változtatni. Ezek után különösen nagy kíváncsisággal vártam, hogy mi fog történni a Soton ellen…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mosolyszünet – kommentfogó

Bár az átigazolási szezonnal – érthető okokból – sokan nem voltak elégedettek, a sikeres felkészülésnek és a Chelsea meglepetésszerű lesimázásának hála pozitív hangulatban indult a szezon. Aztán jött a Wolves elleni iksz, majd a sokkoló vereség a Palace ellen, hogy aztán a Solskjaer által az előző szezon végén már belengetett tisztogatás is jókora váratlansággal csapjon le Darmian elküldésével és Smalling, valamint Sanchez kölcsönbe adásával.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#5 – McSauce aka McTominator

Mire ezeket a sorokat olvassátok, könnyen lehet, hogy már hivatalosan is zsákban van az első nyári igazolásunk a Swansea régóta pletykált walesi szélsője, Daniel James személyében. Ám addig is görgetjük tovább szezonértékelő „kik voltak a legkevésbé szörnyűek az elmúlt egy évben” posztsorozatunkat, melynek ötödik helyezettje szintén olyasvalaki, aki ha tovább tudja menteni az utolsó meccseken mutatott formáját, akkor könnyen lehet, hogy tulajdonképpen ő is egy új igazolással fog felérni. Ő nem más, mint Scott McTominay, aki 63 pontot gereblyézett össze magának szerkesztőségi szavazásunkon.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az esélyesek nyugtalanságával?

Rég hozott már ennyire szórakoztató végjátékot a Premier League hajrája a semleges nézők számára, hiszen nem elég, hogy a bajnoki címért folyó harc soha nem látott magasságokba tör a megszerzett pontokat tekintve, de a 3-6. helyekről döntő viaskodás balfaszkodás is hétről hétre szállítja a valószínűtlenebbnél valószínűtlenebb forgatókönyveket. A szurkolók számára persze inkább már csak az idegeskedés és a bosszankodás (és néha a katarzis) marad, amiből nekünk különösen sok kijutott sajnos – jobb nem is visszatekinteni arra, hogy mi lett volna, ha egy-két meccsünk kicsit máshogy alakul mostanában, annyi lehetőséget szalasztottunk már el a Top 4 bebiztosítására…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….