EL Finálé – és egy kis coming out

Aki az egész életét sietve éli, az a végére is sietve ér oda – illik ez az egész szezonunkra. Még az utolsó PRM-forduló sem ülepedett le, még ki sem ürült a kerozin abból a gépből, ami Rómából hozott haza minket, és máris nyakunkon van a sorozat döntője.
Az egész évet is summázhatnánk röviden, de nem tesszük meg, majd egy podcastet szentelünk neki valamikor a közeljövőben, egyelőre csak soros ellenfelünket vesszük célkeresztbe.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Amikor már Palik Laci is aludt

Kezdenek felgyűlni a Forma 1-es hasonlatok.
A mai nap az utolsó körhöz érkezett a 2020/21-es Premier League, és mint egy erős közepes Forma 1-es futamon szokás, a lényeges kérdések már eldőltek, a kevésbé lényegesek meg már úgysem izgatnak minket.
Így az utolsó forduló előtt nem feltétlen a saját mérkőzésünkhöz, sokkal inkább a forduló egészéhez hegesztenénk egy beharangot.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Elkéstél Pudli!

Május eleje volt, szombat reggel fél kilenc körül. A tavasz még kellette magát, mint szűzlány az első randevún, a hideg széltől reszketve húztam össze magamon vörös-fekete adidas ballonomat. A felhőktől roskadozó ég kiadós esőt ígért. Átfázva, másnaposan léptem be az irodámba, azon töprengve, mi a fenét is keresek én itt hétvégén. Kimerítő hét, kimerítő évad állt mögöttem. Két hete még Bikanyak Dyche verőlegényeit kellett móresre tanítanom, múlt vasárnap Marcelo leedsi bandájával akadtam össze, velük már nem bírtam zöld ágra vergődni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Verjük már meg őket otthon!

Egy hosszú menetelés utolsó állomása következik ma, hiszen már idejét sem tudjuk, mikor pihenhettek játékosaink egy teljes hetet, hétközi mérkőzés nélkül. A mai Burnley elleni meccs után végre egy ilyen lazább hét következik, de előtte még nehéz feladat vár kedvenceinkre, Sean Dyche verőlegényeit kell móresre tanítaniuk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Fortune Pirlo lábai közt Redondózik

Két különböző város vörös felei próbálják megakadályozni, hogy a legfőbb hazai trófeájuk a város kékebbik felén kössön ki – előbb azonban egymás közt kell lerendezni, hogy melyikük a vörösebb.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Bezárnak a kapuk

Nem tudom, ki hogyan van vele, de amennyire kimeríti a játékosokat (és velük együtt a játékvezetőket is) fizikailag a háromnaponta elszabaduló darálás ebben a szezonban, legalább annyira fáraszt le engem is ugyanez, már ami a lelkesedést illeti. Nehéz az igazi elvetemült szurkolói engagement-hez szükséges energiákat ilyen sűrű egymásutánban összpontosítani. A szezon elején még rendesen felcseszett például a Palace ellen odahaza elkövetett cselekmény, de most, pár hónapra rá a zsinórban lejátszott harmadik 0-0 után csak balta arccal nézek magam elé, valódi kiábrándultság nélkül. Olyan szintű apátia köszöntött be nálam, hogy ennek a beharangnak az írását elkezdve konkrétan a Chelsea ellen kezdtem felkészülni, és infot gyűjteni róluk és a játékukról Tuchel alatt, mire feltűnt, hogy azt a meccset már lejátszottuk múlt héten. Úgyhogy a Chelsea helyett mindenki fogadja szeretettel a Manchester City közreműködésével fogant kommentfogót.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Chelsea-way: highway Tuchel

A csütörtök-vasárnap ritmusú tavasz elkezdődött, a tét nélküli bealvós EL-meccsünket követően ma késő délután egy igazi PL-rangadón láthatjuk máris viszont szeretett Unitedünket, hiszen a Stamford Bridge-re látogat a csapat. Idén ez már a harmadik Tuchel – Solskjaer összecsapás lesz, mivel a németet időközben kirakták Párizsból, ahol a tavalyi BL-döntő, az idei BL-továbbjutás, meg a bajnokság alig vezetése úgy tűnik hogy kevés. Lehet hogy ez Londonban sem lenne elég, a temzevirág életű Chelsea-edzők legújabbika azonban impresszív módon startolt, egyelőre még vár rá az első vereség a Chelsea padján, amire tökéletes időpont lenne február utolsó délutánja. Tovább után megpróbálunk elmerülni a londoniak klubfilozófiájában, már amennyire van ilyen.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vintage rangadó

Az Ole Expressz 13 meccsen át tartó száguldása a sheffieldi állomáson váratlanul véget ért, a szerelvény csúnyán kisiklott, és betonfalnak vágódott. De nincs sok idő bánkódni, helyre kell rakni a vonatot, mert a menetrend szerinti következő megállón még nehezebb dolga lesz norvég masinisztánknak, ha el akarja kerülni, hogy Londonban is pirosra váltson előtte a szemafor. Arsenal-Manchester United Premier League mérkőzés következik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Második félidő

Sokan bizonyára már azt is aláírták volna a szezon elején, ha valaki felajánlja, hogy a bajnokság féltávjánál kerek 40 ponttal fogunk állni a tabellán. Ha pedig hozzátesszük ehhez azt is, hogy ez egy második helyet jelent, csupán egyetlen ponttal lemaradva a strandkorlátkék szomszédoktól, akkor végképp kijelenthető, hogy jócskán a várakozások felett teljesítünk az eredményeket tekintve – elvégre Sir Alex visszavonulása óta egyszer sem álltunk még ilyen jól a pontvadászat ezen szakaszában. Nem dőlhetünk azonban hátra, hiszen – ahogyan azt menedzserünk is hangsúlyozta már korábban – azért soha senki nem nyert még trófeát, mert a féltávhoz közelítve két fordulón át az első helyen tanyázott. Így hát minden egyes meccset vérkomolyan kell venni – még ezt a mostanit is, hiába a tökutolsó Sheffield az ellenfél, és hiába utazunk három nap múlva Londonba az Arsenalhoz.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Elő kéne venni a tollat, amivel a történelemkönyvbe szoktunk írni

Tartozom egy kisebb vallomással: tavaly nyár óta a tulajdonomat képzi egy Liverpool történetét 10 meccsben feldolgozó Jonathan Wilson-kötet. (Nem, nem arra használom, állítólag a nyomdafestéknek nagyon csípős érzése van). Ahogy a kínaiak bölcselete is tartja: “ismerd meg ellenséged és ismerd meg önmagad, száz csatában sem találsz majd legyőzőre.”

Egy kattintás ide a folytatáshoz….