Moukrofon – depi birthday

Ismét összeültünk egy jó kis beszélgetésre, ám a diskurzus valamilyen okból indokolatlanul depresszív lett, pedig a csapattal mostanában elvileg jó dolgok történnek. Hogy mi miért vagyunk ennyire negatívak, és mi a bajunk Mourinhoval, Lukakuval, a vezetőséggel, sőt még Pogbával is, az a következő laza másfél órában kiderül. A soundcloud mellett immár az iTunes-on is fent vagyunk, szóval ott is megkereshetitek az adást.

Nem is olyan rég, egy jesse–jesse galaxisban… avagy Chat Li legendája

A szálfa termetű, őszbe borult halántékú mester odalépett az órák óta az argentin tuja és a belga óriáslombú jegenye között gyakorlatozó növendékhez. A fiú szolgálóként cseperedett fel a kolostorban, mert a korábbi elöljáró, Fergie san meglátott benne valamit, de csak nemrég vették fel a tanoncok közé, és kezdték el speciális kiképzését, így kicsit jobban rászorult az iránymutatásra, mint a többiek.

– Mi is a neved, fiam? – szólította meg a nagy tekintélyű mester a sihedert.
– J Lo, mester?

Hatalmas pofon csattant visszakézből. A fiatal tanonc kissé megilletődve emelte fel arcát a porból.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Manchester is Red-pólóban ingyen sört inni az Emirates VIP-szektorában

Linkid nicken (ritkán, de néha) kommentelő olvasónk vendégposztot küldött. Köszönjük!

Nem is tudom, hol kezdjem. Bár ez a kommentszekcióból nem igazán tűnhet fel senkinek, de a blog megalakulása óta aktív Stretford End-szemlélő üti a klaviatúrán eme sorokat. Ahogy nincs karácsony Kevin nélkül, úgy nálam sincs nap SE nélkül. Habár olyan szakmai poszt nem lesz, mint amit az általam olvasott urak itt rendre megosztanak. Olyan vicces sem, mint az év végi jóslások, de akkora élményben volt részem, hogy szeretném megosztani veletek!

Hogy mi az oka a vendégposztnak? Kicsit messzebbről indítanék. Szerintem minden embernek az életében van bakancslistája, maximum nem nevezi nevén azt. Mivel már a harmadik ikszet taposom, így nálam ezek a vágyak, álmok nagyjából a 90-es évek végére illetve a 2000-es évek elejére datálódnak. Három ilyen kívánság szerepelt ebben a kategóriában, de Dévényi Tibi bácsit hiába zaklattam, még egy pöttyös labdát sem adott. Sosem gondoltam volna, hogy mindhármat másfél éven belül elém sodorja az élet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hat év, hat gól

rooneyollo2010. október 11-e jeles dátum a Stretford End életében, blogunk ugyanis éppen 6 éve nyitotta meg virtuális kapuit . Az azóta eltelt hat esztendő érzelmi hullámvasútján együtt sírtunk-nevettünk: olvasók, kommentelők, szerzők, olvasókból lett kommentelők és kommentelőkből lett szerzők itt az SE-n követhettük végig, ahogyan Ferguson bajnokságot nyer és BL-döntőt veszít, az utolsó utáni percben veszíti el a bajnoki címet a városi rivális ellen, de csak hogy következő szezonban, visszavonulása évében újra a csúcsra érjen a bajnokságban. Mindannyian megtapasztalhattuk a kezdeti optimista hozzáállás után közellenséggé váló Moyes és van Gaal urak fociról alkotott elképzeléseit, miközben nem csak az Európa Ligával, de az európai kupafoci nélküli hétköznapokkal is megismerkedhettünk. Egykori és jövőbeli kedvencek jöttek-mentek, így hát nehéz volt Fergie utolsó három évét és az új időszámítás első három évét összeboronálni, ezért választottuk az egyetlen közös nevezőt, a Manchester United által szerzett gólokat. Egy rögtönzött kis szerkesztőségi brainstorming alatt össze is gyűjtöttünk nektek hatot az elmúlthatévből, de ha bárkinek a kedvenc Liverpool elleni gólja kimaradt volna, nyugodtan tolja a HD videókat a poszt alá. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Until they score – osztályzás

A vasárnapi meccsről még most sem tudjuk igazán eldönteni, hogy akkor most félig tele a pohár, vagy félig üres. A tabellán elfoglalt helyezések alapján már leginkább csak nosztalgia-rangadónak nevezhető 90 perc nagyobbik részében ugyanis uraltuk a meccset, kontroll alatt tartottuk a hazai pályán játszó Chelsea-t, a félidők vége felé mutatott teljesítményünk alapján azonban a győzelmet nem érdemeltük meg. Ami mindenképpen pozitívum, hogy a Stoke ellen is látott örömfoci kezdi átvenni a hatalmat a fogalmatlan filozofi felett, és ez a szezon hátralévő részére bizakodásra adhat okot. Na nem arra, hogy elérünk valamit a bajnokságban (a Wenger Trophy-tól épp ezzel az iksszel távolodtunk el), csupán arra, hogy nem fogunk minden meccset végigásítani, és talán még Mourinho belengetett érkezését is megússzuk. Mert azt láthattuk, milyen egy after-José csapat, és nem igazán szeretnénk olyat. Osztályozni viszont igen, jöjjenek hát a pontszámok!hiddinkvangaal

Egy kattintás ide a folytatáshoz….