Kicsit fellélegezhetünk a válogatott szünet miatt, épp elég volt a csütörtök-vasárnap meccstempóból, ám mielőtt végleg a célegyenesre fordulnánk, akad itt még egy-két dolog ami a nagy rohanásban nem került kifejtésre. Hodgson angol kerete remek apropót ad arra, hogy a Manchester United akadémiájának munkáját elemezzük, hiszen Smalling személyében ugyan csupán egy United-játékosra számított Roy papa, de további három United-nevelés is ott figyel a keretben. Na de ne ijedjetek meg, ez a poszt nem az angol válogatottról fog szólni, hanem azokról a Unitednél nevelkedett játékosokról, akiktől talán túl korán szabadult meg a klub, és most élik első- vagy másodvirágzásukat. Mert hogy az idei (vagy mondjuk a tavalyi) FA Kupában, a nyári Eb-n, a jövő évi BL-ben, vagy csak úgy simán a PL-ben sok-sok olyan spíler van/volt/lesz, akiknek Carringtonban tanították meg az alapokat, de már nem a United mezét viselik. Rejects XI, sok-sok Tom és Danny, a teljesség igénytelensége nélkül.
Strigo bejegyzései
Until they score – osztályzás
A vasárnapi meccsről még most sem tudjuk igazán eldönteni, hogy akkor most félig tele a pohár, vagy félig üres. A tabellán elfoglalt helyezések alapján már leginkább csak nosztalgia-rangadónak nevezhető 90 perc nagyobbik részében ugyanis uraltuk a meccset, kontroll alatt tartottuk a hazai pályán játszó Chelsea-t, a félidők vége felé mutatott teljesítményünk alapján azonban a győzelmet nem érdemeltük meg. Ami mindenképpen pozitívum, hogy a Stoke ellen is látott örömfoci kezdi átvenni a hatalmat a fogalmatlan filozofi felett, és ez a szezon hátralévő részére bizakodásra adhat okot. Na nem arra, hogy elérünk valamit a bajnokságban (a Wenger Trophy-tól épp ezzel az iksszel távolodtunk el), csupán arra, hogy nem fogunk minden meccset végigásítani, és talán még Mourinho belengetett érkezését is megússzuk. Mert azt láthattuk, milyen egy after-José csapat, és nem igazán szeretnénk olyat. Osztályozni viszont igen, jöjjenek hát a pontszámok!
Egy jó kis három-három?
Békés vasárnapunk megzavarására alkalmas találkozó következik, mert hogy már egyet sem lehet aludni a következő Liverpool – Manchester United rangadóig. Rangadó, bizony, a mai meccs direktben is meghatározhatja a BL-indulást jelentő helyek sorsát, hiszen amelyik csapat ma sem szerez pontot, annak nagyon össze kell kapnia magát tavasszal, ha nem a tévék előtt ülve akarja hallgatni a Bajnokok Ligája himnuszát. Annyira kéne mindkét menedzsernek a győzelem, hogy az iksz adja magát, mégis megpróbáltunk találni 7-7 érvet egyik vagy másik csapat győzelme mellett, és a hét közben mindkét csapat által játszott 3-3-ban sem csalódnánk.
Ez történt 2019-ben
Év vége lévén mindenki visszaemlékezik az elmúlt esztendőre, nálunk ez idén – ha nem bánjátok – kimarad, az új év közeledtével pedig egyre inkább elvarázsolja gondolatainkat a petárdával, pezsgővel és kaszatibivel fűszerezett szilveszteri hangulat. Nincsen újévi parti nevetés nélkül, így az amúgy sem komolyságáról és modorosságáról nevezetes Stretford End blog az előző évek sikerein felbuzdulva idén is megpróbálkozik a már félrészeg olvasók rekeszizmainak megmozgatásával. A továbbiakban egy fiktív évösszegzést olvashattok a tavalyi posztunkra nagy ívben szaró üveggömbünk homályos jóslataira alapozva, ugyanis 2019 történéseit mutatjuk be. A 2015-ös esztendővel való bármiféle hasonlóság csakis a véletlen műve lehet. BÚÉK! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Előre a moyes-i úton?
Ki hitte volna, hogy még karácsony előtt beleszaladunk egy újabb pofonba? Talán még a Norwich stábja sem, de van Gaal filozófiáján újabb csorba esett az országos egyes meccs elbukása következtében. A címben is megemlített skót úriember regnálása után azt hittük, egy időre elfelejthetjük a negatív rekordok döntögetését, erre jött ez a csodálatos december, amely eddig három vereséget termelt a fa alá. Míg a háttérben dübörög a vangaalout, mi megvizsgáljuk, korábbi menedzsereink hogyan vizsgáztak a Norwich elleni hazaikon, na meg persze azt sem felejtjük el megemlíteni, kik nyomták vállalhatatlanul szarul szombat délután. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Louis van EL
Szeretném azt írni, hogy mára lenyugodtak a kedélyek, és a szurkolók nagy része optimistán várja az EL-sorsolást meg a bajnoki címért folyó küzdelmet, de ez sajnos nincs így. Legutóbb David Moyes mélyrepülése alatt érezhettük ennyire becsapva magunkat, és a United aktuális menedzsere iránt érzett ellenszenv is akkor csapott utoljára ilyen magasságokba. Hogy mi a gond? Nagyjából és egészében minden. Vagy bármi. Vagy csak Lui. Irigylem azokat az optimistákat, akik szerint még lehet valami a van Gaal at Manchester United projektből (talán nem titok, hogy én már a kinevezésekor sem hittem ebben), viszont ez a bejegyzést ők aligha fogják lájkolni, mert jó dolgokról nem lesz szó benne. Viszont legalább feltesszük A kérdést. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Who are ya? – WTFord
Miután mindenki kiörömködte magát a válogatott meccseken (norvég olvasóinktól ezúttal elnézést kérünk), visszatérhetünk a Premier League küzdelmeihez, hiszen nagyjából most indul a téli hajtás. A sok kérdést megválaszoló év végi meccsdömpingben ugyan még hátra van két BL-meccs is, de elsősorban a bajnokság végkimenetele szempontjából fontos, hogyan is szerepel a csapat a naptári évből fennmaradó másfél hónapban. Előzetesen alighanem a könnyű kategóriába sorolhattuk mai ellenfelünk, a Watford elleni meccsünket, a Darazsak azonban a legmasszívabb újoncnak bizonyulnak eddig. Hogy kik is ők, arról lesz szó az alábbi posztban, na meg találkozhattok régi kedves ismerősökkel, megbukott angol szövkappal, digókkal, na meg persze Eltonnal. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Este foci?
Ma este a CSZKA Moszkával játszik BL-meccset a Manchester United, jelentjük annak aki nem tudná, na meg persze annak, akit érdekel. Mert őszintén szólva érhető, ha egyre kevesebben jönnek lázba attól, hogy a Manchester Unitedet láthatják játszani. Az elmúlt másfél hétben lejátszott három gólzáporos 0-0 után joggal érezhetjük azt, hogy van Gaal elvett hat-hét értékes órát az életünkből, és akik nem szeretnék ezt újabb kettővel tetézni, azoknak szól mai rendhagyó beharangozónk. Azaz, ha Louist nem érdeklik a szurkolók, akkor mi, szurkolók is dönthetünk úgy, hogy nem érdekel minket Lajos. Programajánló estére. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Oldalfasz
Hol is kezdjem? Moszkvában? Vagy az elalibizett városi rangadónál? Rooney-val? Vagy vágjak a közepébe, és magamat ismételve újra jelentsem ki, hogy van Gaal egy pöcs (#vg1p)? A múlt heti két meccs úgy nagyjából 4 órát vett el minden Manchester United drukker életéből, és ha azt írom, hogy nem szórakozhattunk jól, akkor nagyon visszafogottan fogalmazok. Valójában a címben már felbukkanó négybetűs nemi szerv, valamint a fekália mindenféle változatával és szinonimájával tudnám jellemezni a két mérkőzést, de nem teszem. Na jó, mégis, mert hát a játékunk fos, a United stílusától igen távol álló labdafaszkodás unalmas, meg ez egyébként is a Stretford End, ahol káromkodni ér. A továbbiakban terítéken a töketlen tiki-taka. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Who are ya? – Die Farkasok
Ha hétköznap, akkor BL-meccset játszik a United, mondják azok akik kómában töltötték az elmúlt évet. Tény, hogy nem esik nehezünkre visszaszokni a szerda-szombat ritmusra, és ha a csapat is így tenne, igazán jó kis szezonnak néznénk elébe. Egyelőre azonban, akár csak a többi angol csapatnak, nem sok sikerélményünk akadt az idei Bajnokok Ligája szezonban, de ezen ma hazai pályán változtathatunk. Hogy ne maradjunk Wenger-módra pontnélküliek két meccs után (sőt, otthon az iksz sem jó), ahhoz a tavalyi német ezüstérmest kell legyűrnünk. Szerencsénkre ez most nem a Leverkusen vagy a Dortmund, hanem egy számunkra kellemesebb régi ismerős, a VfL Wolsburg csapata. Bizony, ma betévednek utcánkba a farkasok, mi meg jól bemutatjuk őket ebben a bejegyzésben. Egy kattintás ide a folytatáshoz….