Mint arra a cím is utal, vállalható vereséget szenvedtünk a Stamford Bridge gyepén tegnap. 3-1-re kikapni egy bajnokesélyes otthonában (amikor mi már nem vagyunk azok) egyébként sem olyan ciki, de játékban és gólhelyzetekben egyenrangú partnernek lenni, nos, az idei szezonnal ellentétben ez abszolút vállalható. Egy tökéletes világban persze nem fordítaná meg egy semmiből jött szerencsés gól (szaknyelven faszmák) az egyébként jól alakuló meccset, na de egy tökéletes világban David Luiz sem a pályán terrorizálná játékosainkat, hanem egy orosz uránbányában húzná a csillét, és még a haja is koszos és ápolatlan lenne. A szomorú valóság az, hogy Dirk Kuyt után újabb kedvencünk szerzett ellenünk mesterhármast úgy, hogy meg sem kellett erőltetnie magát, hiszen tulajdonképpen ismét saját magunkat vertük meg, az éllovas triótól való lemaradást pedig inkább nem is fejezzük ki pontokban. Játékosaink vasárnapi teljesítményét viszont annál inkább.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vállalható vereség – osztályzás
375
