#nopressure
Válasz
Egyéb kategória bejegyzései
Csillag születik
Ez a bejegyzés is úgy kezdődik, mint sok más korábbi: láttam valamit, amiben felfedezni véltem valami nagyon mélyen gyökerező igazságot a minket körülvevő világra nézve, aztán most megpróbálom ezt kézzel-lábbal elmagyarázni.
Lesz
Na de mi van a csatárokkal?
A Premier League (és tulajdonképpen egész Európa) valaha bokáig gázolt a klasszis csatárokban, annyi volt belőlük, hogy söpörni kellett őket, hogy elférjenek tőlük az utcán, mint nálunk 46 nyarán a pengőt a háború után.
Őt küldöd a következő Modricsért
Aki kitartott eddig a meglehetősen kontentszegény időkben és rendületlenül látogatott vissza a blogra, annak egyrészt köszönjük, másrészt mi sem értjük, miért teszitek ezt srácok. Ha ez így megy tovább, akkor velünk lesz tele a cityátriai intézet.
És amíg mindegyikünket egyesével beutalják, addig érkezik valami kontentszerűség.
Rashford: Nem a pénz, a játék szeretete motivál
Rashford a Player’s Tribune-ban:
Általában nem szeretek reagálni arra, amit rólam beszélnek. Befelé forduló típus vagyok, és nem is szeretek magamról beszélni. Az esetek 99%-ában figyelmen kívül tudom hagyni a zajt, de néha bizonyos határokat átlépnek, és ilyenkor szeretném, ha az emberek megértenék, hogy ki vagyok én valójában.
Nem a médiával akarok hadakozni. Tudom, mire megy ki a játék. Valójában nem rólam írnak, hanem arról a karakterről, akit úgy hívnak, hogy “Marcus Rashford”. Nem írhatnak rólam csak úgy, mint egy 26 éves srácról, aki kimarad éjszakára, vagy aki kap egy parkolási bírságot. Arról is kell szólnia a sztorinak, hogy mennyibe kerül az autóm, mennyi a heti fizetésem, milyenek az ékszereim vagy a tetoválásaim. A testbeszédemről, a karakterem megkérdőjelezéséről, a családomról és a futballjövőmről való találgatásokról van szó. Egy olyan tónusban, amit nem minden focista kap meg. Maradjunk ennyiben.
Sir Jim első igazolása: Omar Berrada
Zéró pletyka, csak egy bejelentés a semmiből: elhoztuk a zajos szomszéd egyik legfontosabb emberét. A francia születésű, marokkói származású Omar Berrada 8 évig a Barcelonánál dolgozott, majd 2011-től a cityhez igazolt, ahol volt többek közt kereskedelmi igazgató, operatív igazgató, legutóbb pedig a City Football Group futballüzemeltetési igazgatójának pozícióját töltötte be, és ilyen minőségében 13 klub működését felügyelte.
Szokott okosságokat is nyilatkozni különböző fórumokon, ezekből szemlézünk most:
A három legfontosabb tulajdonság, amellyel egy vezetőnek rendelkeznie kell:
1. Képesnek kell lennie egy nagyon világos jövőképet megfogalmazni
2. Példamutatással vezessen
3. Legyen együttműködő – egy olyan platformot kell megteremtenie, amely lehetővé teszi, hogy mindenki kifejthesse a véleményét és megoszthassa az ötleteit, mert ez sokkal erősebbé teszi a csapatot. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
És ez már nem helyzet
Jó másfél éve hallottuk utoljára a BL-himnuszt az Old Traffordon – nem sok köszönet volt benne, és vélhetően a ma esti banzájban sem lesz, bár ezt speciel az Allianzban rendezik.
Klubvébé egy klubbal
Sajnos egy szolgálati közleménnyel kell kezdjem: a csapatot sújtó sérüléshullám a Stretford End szerkesztőségét is elérte. Kriss hátsérüléssel bajlódik, jómagam pedig torokgyulladással küszködöm, így a válogatott szünetre tervezett podcast felvétele elmarad, anélkül meg nehéz lenne meghallgatnotok. Régóta körvonalazódott viszont már bennem egy játék, amelyben a nem is olyan távoli múlt játékosait a jelen szenvedéseibe kívántam helyezni, vagy éppen fordítva: a mostani United-játékosokat elképzelni Fergie bajnokcsapataiban. Aztán addig-addig írogattam fel a neveket, hogy összejött egy bő százas lista a világ minden tájáról Manchesterbe érkezett játékosokról, és ekkor jött a felismerés: Klub Világbajnokság. Ez ugye az a sorozat, ami még a résztvevő csapatok szurkolóit sem érdekli (nem is beszéle a tévétársaságokról), teljesen random helyszíneken, időpontokban és formátumban kerül megrendezésre, ráadásul Infantino FIFA-elnök úr nedves és pénzéhes álmaiban legalább 160 csapatosra növelné. Mi megelégszünk 10 csapattal, de ezen a klubvébén csupán egy klub nyerhet: a Manchester United. Összeszedtük a közelmúlt szinte összes valamire való játékosát (meg sok resztlit is), elhelyeztük őket egy virtuális térképen, és indulhat a móka. Vagyis indul majd valamikor, addig is itt vannak a meghirdetett keretek, lehet esélyeket latolgatni, meg bosszankodni a kimaradókon.
Na de mi van a… futballal?
Mostanság minden nap azon kapom magam, hogy legalább negyed órát aggódok a futball jövőjéért. Általában ez reggel 7.30 és 7.45 között történik, aztán bemegyek a Tescóba reggeliért, ez a művelet pedig mind a 17 agysejtem leköti, nincs tovább kapacitásom aggódni.
Az aggódás tárgya pedig természetesen a Közel-Kelet rohamos feltörése (mint a kőolajé), illetve az a befolyás, amit a futballra gyakorolnak és a közeljövőben gyakorolni fognak. Ezt próbálom meg a következőkben egy kicsit boncolgatni és kontextusba helyezni, félig-meddig terápiás jelleggel.