Ma este elindul az első hazai kupasorozat, a Ligakupa. Habár nem nagy kedvencünk a Mickey egér kupa, azért az elmúlt években elég pofás eredményeket sikerült olykor elérni. Győzelmeket, döntőt, elődöntőt. Meglátjuk idén meddig visz a sorunk. Az ellenfél pedig a valaha szebb napokat is megélt Ipswich Town lesz az első kanyarban, akiket 1995-ben kibeleztünk, végül utolsó helyen búcsúztak is az akkori szezonban.
Nagyon fontos 3 ponttal gazdagodtunk a tegnapi napon. A látottakkal alapvetően elégedettek lehetünk, de sok dolgot néhol mi sem értünk. Osztályzás.
Shaw sérülése azt hiszem minden United szurkoló számára elég dilemmát, kellő rossz érzést és félelmet is okozott a szezon folytatását illetően. Az angol lába úgy tört szét, ahogy az év eleji reklámvideóban az ördög villájával roppantja szét az üveget. Mégis menni kell tovább, itt az újabb forduló és bizony illene tapadni a Cityre, akik talán önbizalmukat veszthetik a hét közepén kapott csicskalángos okán. Na de kit érdekel a City lényegében?
Aki alaposabb elemzést, osztályzást, értékelést szeretne olvasni a keddi PSV – Manchester United meccsről, azt el kell szomorítanunk. Szívesen elemeznénk, hogy Young vagy Herrera mit nyújtottak új posztjukon, mennyire lesz jó Martial az első teljes meccse alapján, vagy hogy mi a fasz volt Matával, de sajnos egy súlyos sérülés beárnyékolta a meccset. Kikaptunk 2-1-re, ezúttal nem megérdemelten, domináltuk az ellenfelet, helyzeteket alakítottunk ki (és rontottunk el), míg a hollandok két helyzetükből lőttek két gólt, hátul pedig belevetődtek mindenbe. Legyen az beadás, lövés, vagy Shaw támaszkodó lába. Anyázós poszt, durva képsorokkal, erős idegzetűeknek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Na most miért kellett ezeket nekem ide besorsolni? Bíztam benne, hogy a Mester otthon tart kicsit pihenni. Nagyon vacakul mentek a dolgok. Ehh, visszatérés Eindhovenbe.
Mozgalmas egy nap, az már biztos. De ha egyszer Európa-szerte ma este zárul az átigazolási piac, akkor bizony ünnepnapon is dolgozni kell, akár éjszakába nyúlóan is. Este 11 óráig bármi megtörténhet, és a menedzser által összeírt listán lévő nevektől is meg kell szabadulnia a klubnak. Hétfő van, bank holiday, országszerte senki sem dolgozik. Akár a családdal is tölthetném a napot, kiruccanhatnánk Dorsetbe ebben a remek időben. Szerencsére Isabelle már hozzászokott az augusztus végi hajtáshoz, és nem gondol olyasmikre, hogy Giggsékkel járnánk kurvázni ilyentájt. De nagyon megértő, és szükségem is van a támogatására az ilyen napok után, amikor Mendes- meg Perez-féle nagyhalakkal kell tárgyalni. Csak azt nem érti, ha én vagyok az igazgató, miért vannak még felettem mások is, akik döntéseket hoznak. De ez egy ilyen szakma. Az edző vázolja az elképzeléseit, felír néhány nevet, én pedig elvégzem a piszkos munkát. Ha esetleg túl sokat kérnek… hoppá, csörög is a telefon, talán éppen Mendes lesz a vonal másik végén.
Szokásos csendességben zajlottak az elhagyott kolostor ötödik emeletén meghúzódó társaság napjai. A Vörös Rend tagjai – ahogyan magukat hívják – egykor ugyan szebb napokat látott, valaha királyi erődjükből voltak kénytelenek, ha csak ideiglenesen is elvonulni a nyilvánosság elől, hogy a bolygók együttállásának utolsó napjain sikerüljön véghezvinni az igézetet, melyet egy rég elfeledett, ősi könyvben találtak.
A Rend legtöbb tagja már nyugovóra tért egy újabb sikertelen kísérletekkel teli napon, egyedül Eduár mester volt még ébren, elmerülten figyelve az éppen csak parázsló kandalló utolsó lángjait, amikor különös dologra lett figyelmes. Egy apró széndarabra, mely se nem izzott, se el nem égett, de titokzatos feketeségével csillogott a tűzhely közepén. Eduár felkelt bársonnyal vont karosszékéből, és közelebb lépett a jelenséghez. Hiába volt ugyan járatos az alkímia és az aranycsinálás fortélyaiban, ilyet még nem látott. Kezébe vette a széndarabot, s ahogy tüzetesebben megvizsgálta, észrevette, hogy a fekete anyag szabályos dodekaédert formál, egyik oldalán tükörszerűre csiszolva.
A tegnapi napon látottak miatt egyszerűen nem mehetünk el amellett, hogy egy rövid taktikai értekezésbe ne bonyolódjunk a csapat augusztusban látott mérkőzései kapcsán. Egy biztos, a Be The Difference és a Break Expectations egyelőre nagyon távol áll a csapattól.
Bár voltak kisebb rémálmaim a Bajnokok Ligája selejtező kapcsán, de abban benne volt de Gea is, aki látványosan a félpályán szaladgált 4-1-es vezetésnél, azonban sikerült felébrednem. Ennek hála tudom, hogy 3-1-re megyünk a belgák ellen, a védelmünk idén egy öngólt kapott, ami nem nagyon mutat arra, hogy ma kaphatnánk két gólt. Arra azonban igen, hogy a rúgással még nehezebb dolgunk is akadhat. Minderről a hajtás után bővebben.
Kicsit rendhagyó poszttal jelentkezünk a Newcastle elleni rangadó előtt, egy egészen egyszerű vudu mágiával próbáljuk előcsalogatni azt, amit tízesünkben benne van. Történetesen a gólokat, de lehet, hogy sokunk már a jó játékkal is beérné. A Newcastle jó választás, ugyanis csapatkapitányunk megszámolatlanul lövöldözi nekik a gólokat.
