2010. október 11-e jeles dátum a Stretford End életében, blogunk ugyanis éppen 6 éve nyitotta meg virtuális kapuit . Az azóta eltelt hat esztendő érzelmi hullámvasútján együtt sírtunk-nevettünk: olvasók, kommentelők, szerzők, olvasókból lett kommentelők és kommentelőkből lett szerzők itt az SE-n követhettük végig, ahogyan Ferguson bajnokságot nyer és BL-döntőt veszít, az utolsó utáni percben veszíti el a bajnoki címet a városi rivális ellen, de csak hogy következő szezonban, visszavonulása évében újra a csúcsra érjen a bajnokságban. Mindannyian megtapasztalhattuk a kezdeti optimista hozzáállás után közellenséggé váló Moyes és van Gaal urak fociról alkotott elképzeléseit, miközben nem csak az Európa Ligával, de az európai kupafoci nélküli hétköznapokkal is megismerkedhettünk. Egykori és jövőbeli kedvencek jöttek-mentek, így hát nehéz volt Fergie utolsó három évét és az új időszámítás első három évét összeboronálni, ezért választottuk az egyetlen közös nevezőt, a Manchester United által szerzett gólokat. Egy rögtönzött kis szerkesztőségi brainstorming alatt össze is gyűjtöttünk nektek hatot az elmúlthatévből, de ha bárkinek a kedvenc Liverpool elleni gólja kimaradt volna, nyugodtan tolja a HD videókat a poszt alá. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
születésnap kategória bejegyzései
Megkésett búcsú
Sok játékosunk távozását érthetően megsiratjuk, ilyen volt Darren Fletcher esete is. Az elbocsátó szép üzenet harmansmith virtuális tollából kerül most újrapublikálásra.
Bár hónapokkal ezelőtt, a téli átigazolási szezonban végig a levegőben lógott Darren Fletcher távozása, skót kapitányhelyettesünk mégis úgy távozott február első napjaiban, hogy végül sem mi, sem az Old Trafford nem tudta méltóképpen elbúcsúztatni. Előbbire nincs sok mentség, utóbbira azonban most néhány hónap késéssel sor kerülhet, miután szombaton Fletch a West Bromwich Albion kapitányaként tér vissza ahhoz a klubhoz, melyet 20 éven át szolgált. És ha már így alakult, mi is igyekszünk pótolni elmaradásunkat egy rövid szösszenettel.
#31 – Egy belga lovag története
Már a blog kezdetekor ott tobzódtam a képletes első sorokban, hogy hozzászólhassak, posztolhassak, akármi. Akkoriban még nem volt akkora élet a kommentmezők alatt mint manapság, de hasonlóan élvezetes dolgok zajlottak. Aztán írtam vendégposztokat, majd egy éve már én is szerkesztek. Nevemet nagyjából tíz perc gondolkodás után választottam (egyértelmű okokból) és soha nem gondoltam volna, hogy így “rajtam” ragad, de nem bánom.
Hálás vagyok a blognak, hiszen remek embereket ismerhettem meg. 2011 januárjában Strigo, Tomi, Everred és mások társaságában egyszer én is csatlakoztam a pesti italozáshoz, mai napig nagy emlék. Fogadjátok a véleményem szerint legjobbra sikerült alkotásomat, ami nem igazán elemez vagy osztályoz, de még csak nem is beharangoz.
Stretford End grafikák
Pontosan nem emlékszem mikor kezdtem el illusztrációkat gyártani a blognak, de egy új fejléccel kezdődött az egész, amit egy újabb és újabb követett. Majd jöttek a karikatúrák, facebook dizájn, sőt egy egészen egyedülálló képregény strip sorozatba is belekezdtünk. Ezekből a munkákból válogatok ide pár kedvencet a jeles évforduló alkalmából.
Ez a mérges kis Fergie volt az első illusztráció, amit készítettem. Eredetileg a hajszárító rovat állandó ikonja lett volna. Nem tudom, hogy használtuk e. Az biztos, hogy ebben az időszakban még több időm volt és ezt még papírra skicceltem fel, ceruzával. Az eredeti példány jelenleg stanleykubrick műgyűjtő birtokában van.
És akkor most vissza a Földre
(Azért választottam ezt a dolgozatot, mert így utólag is pontosnak érzem, és még mindig aktuális. Plusz: erre érkeztek a legpozitívabb reakciók. – Beyonder)
Vége.
Egyelőre még nem a világnak, „csak” egy korszaknak. 2013. május 20-tól minden más lesz, még akkor is, ha sokan (köztük maga a Mester is) azt állítják, hogy ugyanolyan szellemben folytatódik (majdnem) minden. Látszólag talán így is van, a keret nagy része megmarad és jövőre is az Old Traffordon játsszuk a hazai meccseinket, vörös mezben. Manchester United szurkolónak lenni azonban nagyon más élmény lesz ezentúl. Nem jobb, de nem is biztos, hogy rosszabb – más.
És akkor Ferguson úgy döntött, visszavonul
Blogunk egykori taktikusa, janek, aki mostanában mc_deere-ként a Britannia blogon tolja, 2013-ban még Fergie visszavonulása előtt játszott el a gondolattal, mi lett volna, ha az öreg tényleg leteszi a lantot 2002-ben, mint ahogyan tervezte. “Sosem tartottam magam különösebben kreatív embernek – nem is vagyok az -, úgyhogy igazán jó szívvel emlékszem erre az írásra: egyrészt volt benne jó sok meló, másrészt rohadtul élveztem közben elengedni kicsit a fantáziám, és talán a végeredmény sem lett annyira szörnyű, mint amilyenre számítani lehetett.” Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vörösök…
Nem szeretnék itt az általános iskolai szavalóversenyek büntetésből delegált zsűrijének közhelyeivel élni, de sok év távlatából nehéz volt kiválasztani egy bejegyzést a sok közül. Nem azért, mert egy zseni vagyok (nemafasztnem), hanem mert annyi íráshoz köt szép emlék, akár az apropó, akár az alkotási folyamat, akár a bejegyzés alatt folyó diskurzus miatt. Szinte gúzsba kötve éreztem magam, amikor egyre rá kellett böknöm, de abban biztos voltam, hogy valamelyik novellisztikusabb stílusú anyagomat szeretném újra megosztani a nagyközönséggel. Szerencsére ezt a stílust sokan szerették az ősblog olvasói közül, így támadógránátként dobálhattam a hálás közönség közé őket, amikor még aktív alkotói pályám csúcsán voltam.
Igyál velünk!
Ünnepi posztáradatunkban sem feledkezhetünk meg olvasóinkról és kommentelőinkről, hiszen nélkületek aligha tarthatnánk ötödik születésnapot. A Stretford End blog motorja a kezdetektől meglévő és egyre erősebb közösség, amely a virtuális mezőkről már a való életbe is átkacsingat néha, elég csak a közös meccsnézéseket, a Stretford End csapatot, vagy a nicknevek mögül előbújó arcok közötti barátságok kialakulását említeni. Hogy az olvasói jelenlét és a kommentmező már négy éve is erős volt, arra bizonyítékként álljon itt az akkor még vendégposztoló, de később szerzővé lett Dr. Rudeboy társasjátéka, a Stretford End ivós játék. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A mentalista
A mentalista jelen esetben én lennék. Mint sok millió United-szurkoló, magam is megtekintettem a Norwich elleni mérkőzést, és igen különös folyamatokat indított el az agyamban: azt hiszem, egyfajta vevőberendezésként ráhangolódtam a pályán téblábolók gondolataira, elsősorban annak következményeként, hogy mintegy 68 percen keresztül lényegében semmi érdemleges nem történt.
Így úgy határoztam, szakmai elemzés helyett inkább megosztom az imigyen felvett tartalmakat, amelyek talán jobban segíthetnek megérteni mindazokat a folyamatokat, amelyek tulajdonképpen az ekképp kihallgatott gondolatoknak köszönhetően manifesztálódtak a pályán. /Everred rendhagyó meccsértékelése 2011 októberéből/
Egy BL-meccs következményei
Nem is gondoltam, mennyire nehéz feladat elé állítottam magamat azzal, hogy kiválasszam az 5 év alatt megírt posztjaim közül a legjobbat. Próbálkoztam verseléssel, paródiával, elborult osztályzással, vagy éppen az azóta hagyománnyá vált szilveszteri agymenéssel, és utólag visszaolvasva a posztokat azt ismételgettem hogy húdejóvagyok komoly fejfájást okoz, melyiket is publikáljam újra. A választás végül is egy korai zsengére esett, egy számomra nagyon kedves időszakból, amikor éppen nagyon ment a csapatnak és a blognak is. BL-negyeddöntő, Chelsea, továbbjutás – én meg megírtam, mi zajlott a háttérben. Nem biztos, hogy igaz történet alapján. /Strigo/ Egy kattintás ide a folytatáshoz….