Annak idején (még az nso-s időkben) nagy sikert aratott egy bizonyos posztunk, ahol a blogra irányító keresőszavak listájában kalandoztunk. Proli humor talán, de azért elég vicces elmerülni azon google-keresések között, amelyek nagy valószínűséggel nem éppen az SE felkeresésére irányultak. Vagy durva elgépelést, helyesírási hibát, esetleg értelmetlen vagy beteg dolgokat tartalmaznak. Az internetet elárasztó hülyeség ugye végtelen, és nyilvánvaló hogy a kis rétegblogunk egy egészen kis szeletet szakít csak ki belőle, de még így is elképesztő a vicces keresések mennyisége és minősége, így 10 külön kategóriába tudtuk őket sorolni. Listánk így a mérsékelten viccestől halad a durvábbakig, és a végén még azt is megtudhatjátok, mi lett 2018 naniszar.kom-ja.
Moukrofon – Szezon- és vébéértékelő
Vadiúj podcastunkban eláruljuk, ki volt a tavalyi szezonban a United 4 legjobb játékosa, kielemezzük a vébén nyújtott teljesítményeiket + tippelünk, értékelünk, vitázunk.
Témák:
00:00-34:00 – Best of United 2017-18
34:00-46:20 – Új igazolásaink (Grant, Dolot, Fred)
46:20-53:45 – Kit igazolnánk le a vébéről?
53:45-1:09:20 – United-játékosok a vébén
1:09:20-1:23:00 – A nagy angol válogatott-vita
1:23:00-1:25:30 – A negyeddöntők megtippelése
1:25:30-1:33:40 – Kommentes kérdések
1:33:40 – Közvetítés színvonala, neymarozás, VAR
#5 – Kicsit kevés, kicsit suta, de a miénk
Érdekes szituációban találta magát a szezon elején a klasszikus Big Four, az átigazolási szezon szokásos hullámvasútját követően ugyanis a United, a Chelsea, a Liverpool és az Arsenal is új első számú támadóval vágott neki a szezonnak. Akkor még kevesen tippeltek volna arra, hogy a Lukaku, Morata, Salah, Lacazette négyesből éppen az egyiptomi lesz az, aki kiemelkedő szezont fut majd. Ugyanakkor a számok és a mutatott teljesítmény alapján azt sem állíthatjuk, hogy mi jöttünk ki a végén a legrosszabbul a nyári csatárkeringőből – pedig a szezon elején sokan féltek ettől. De akkor most jó szezont zárt Lukaku vagy sem?

7 – Kezdetben vala a Vale

Ha egy visszakanyarral is, de elérkeztünk a szezon 7. legjobb játékosához, és ha már a hetes számnál tartunk, akkor jegyezzük is meg gyorsan, hogy a United aktuális helyzetét, ambícióit, kilátásait illetően erősen szimbolikus, hogy egy olyan játékos viseli a csapatkapitányi karszalagot, aki ahelyett, hogy megpróbált volna belenőni a mágikus hetes mezbe, inkább visszaadta azt. A United jelenleg pont az a klub, amelyik próbál kibújni a hagyományaiból következő felelősség alól – de erről persze nem szegény Tonio tehet.
A posztváltása utáni első pár szezonértékelőben mindig feltettük a kötelező kérdést, miszerint, oké, hogy Tonio a vártnál sokkal jobban alkalmazkodott az új szerepköréhez, de lehet-e valaha olyan hatékony és magabiztos, mint egy született szélsővédő? A kérdés egy ideje már nem kérdés, statisztikák sokasága bizonyítja, hogy az ezerarcú ecuadori nem „ahhoz képest, hogy” teljesít United-szinten, hanem az elődeihez Rafaelhez, Gary Neville-hez, De Laethez képest is megüti a mércét. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
#6 – Forever Young
Idei szerkesztőségi ranglistánk hatodik helyén Ashley Young végzett 62 ponttal (hogy ki lett a hetedik, az majd később derül ki), így a szélsőből immár abszolút védővé konvertált örökifjú szezonját is megvizsgáljuk közelebbről. Kilencünkből nyolcan is a legjobb tíz közé választottuk újdonsült balbunkónkat, de ami Young számára ennél sokkal érdekesebb, hogy jó teljesítményét Southgate szövetségi kapitány is honorálta, így Ashley pár év kihagyás után az angol válogatottba is visszatérhetett, és a világbajnokságra is utazhat. Hogy minek köszönhető ez a feltámadás, megérdemelt-e a hatodik helyezés, és úgy általában mennyire bizonyult jónak Young szezonja, azt mind jól megszakértjük a továbbiakban.
#8 – Please Don’t go!
Listánk nyolcadik helyét az az Anthony Martial szerezte meg 46 ponttal, akit idei teljesítménye, sorsa alapján akár Rashi futball-ikerpárjának is nevezhetnénk, hisz nagyjából ugyanazt az utat járták be a szezon során, együtt sírtak, együtt nevettek (azaz sokáig inkább egymást váltva tették mindezt), majd ugyanazt az igazolást szívták meg alaposan januárban.

#9 – 19-re lapot
A Stretford End évértékelő listájának következő, kilencedik helyét 34 ponttal az a Marcus Rashford foglalja el, aki legalább annyira megosztotta a szurkolókat idén, mint Pogba. De hogy formahanyatlásról, kipukkanó lufiról vagy mismanagementről beszélünk, azt most fogjuk kicsit körbejárni.
#10 – Az eltékozolt fiú
Június lévén jó szokásunkhoz híven ismét értékeljük a szezon legjobbjait, a vébéig hátralévő szűk két hétben ezúttal is azokat a játékosokra fókuszálunk, akiket kis szerkesztői közösségünk a csapat húzóembereinek tartottak a mögöttünk hagyott idényben. Minden kolléga megírta a saját kis tízes listáját, majd ezeket a virtuális voksokat a rendkívül kifinomult, ún. Bernie-módszerrel (valójában F1 pontszámítás) összesítettük, a szavazatszámlálás után pedig kialakult a szezon végi menetrend. Elsőnek a listára épphogy felkerült, egykori rekordigazolásunk szezonját nézzük meg tüzetesebben, hiszen a 10. helyen Paul Pogba végzett.
Fuck you and good night!
Disclaimer: Ez a poszt nem azért születik, hogy bárkinek is tetsszen, vagy bárki elismerését is kivívja, nem, ez a poszt azért születik, mert már régóta bennem lévő gondolatok és érzések utat törhessenek, hogy kimondhassam amit érzek és gondolok, és egyben ezzel le is zárjunk valamit! A poszt indulatos, szókimondó és egyesek számára talán megbotránkoztató is lesz, de leszarom!

Döntő, Wembley, Chelsea
Ugyan nem értünk abban egyet a minap nyilatkozó Joséval, hogy a kupadöntő eredménye nem határozza meg a szezonunk sikerességét, azt azonban aláírjuk, hogy az idényünk eddigi alakulásától függetlenül kell tekintenünk az FA Kupa döntője elé. A szezon utolsó, és egyben legfontosabb meccsén mindkét edzőnek, és a pályára lépőknek is akad bizonyítani való, és ez remélhetőleg nem defenzív taktikákban és durvaságokban csúcsosodik majd ki, hanem egy klasszik meccsben. Az esélylatolgatásba és elemzésekbe nem is mennénk bele, hanem ráhangolódásként felidéznénk a Wembley-ben lejátszott, Chelsea elleni meccseinket, mert hogy már hétszer is játszottunk velük az angol foci legszentebb szentélyében. Reggeli kávéhoz, ebéd utáni punnyadásra, vagy stúdióbeszélgetés helyetti hangolódásként, majd’ egy órányi videóval, retróba.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….