Elérkeztünk egy olyan hétvégéhez, amikor a csapat előtt újra ott áll annak az esélye, hogy a riválisok esetleges botlásával egy kicsit közelebb tudjon kerülni a második pozíció bebiztosításához a tabellán. Ugyanis a Wenger fiúk a rettenthetetlen Burnley otthonába látogatnak, míg a forduló során egy Liverpool-Chelsea rangadót is rendeznek majd a hétvégén. A mi szombat délutánunkon a Brighton & Hove Albion legyűrése pedig maximálisan a kötelező kategóriába tartozik, de egyáltalán nem futhatunk ki nagy mellénnyel a gyepre.
A drog rossz, értem? Mégis annyian csinálják, annyian lesznek függőek különböző szerektől, hogy még itt a Stretford Enden is beszélnünk kell a problémáról. Biztosan sokan elgondolkodtatok már azon, hogyan lehet évekig, akár évtizedekig bírni azt a nyomást, amit egy élvonalbeli angol klub irányítása jelenthet. Oknyomozásba kezdtünk, kibújt belőlünk a Csernus-génekkel beoltott Zacher doki, és megvizsgáltuk, vajon miféle tudatmódosítókkal élhetnek a Premier League menedzserei. Drogpreventációs posztunk az elrettentés szándékával született, a benne található információkért nem vállalunk felelősséget.
BL-meccs van a mi utcánkba’ – szól a hagyományos manchesteri nóta, a kedd esti mérkőzésen egy győzelemmel ráadásul biztosíthatnánk, hogy ez tavasszal is így legyen. Az ellenfél a nagyon mélyen lévő Benfica, egy ilyen posztnak pedig a bemutatásukról kéne szólnia, nem mehetünk azonban el saját portugálunk mellett, aki mostanában valószínűleg jobban foglalkoztatja a Vörös Ördögök szurkolóit, mint egy tingli-tangli BL-csoportmeccs. Vagy az is lehet, hogy nem, de ha már meg lettünk szólítva a zseniális Zsozé által, akkor élünk a válaszadás lehetőségével. Illetve, a többes szám annyira nem is indokolt, nem szeretném a magánvéleményemet szerkesztőségi álláspontként bemutatni, inkább meginvitálunk titeket egy újabb szurkolói konzultációra. 
Újonc csapatok ellen pályára lépni azért jó (amellett hogy általában verjük őket), mert meccs előtt születhet róluk bemutató poszt, márpedig mai ellenfelünkkel, a Huddersfield Town-nal nemhogy a blog hét éve alatt nem játszott a United, hanem több mint 40 éve nem találkozott tétmeccsen a két csapat. Nem is sokat tudunk róluk, olyan rég óta bennragadtak az alsóbb osztályok mocsarába, én személy szerint még életemben nem láttam Huddersfield-meccset. A mai lesz hát az első, és kíváncsian várom, hogy visszatérünk-e a négynullákkal kikövezett győzelmi útra, vagy marad a válogatott szünet óta látott… ehm… célfoci. Kéne a három pont, a gólok és az önbizalom a következő két bajnoki (Spurs, Chelsea) előtt, és mai ellenfelünk tökéletes partnernek ígérkezik ebben.