A jó hír: 4 hónapig nincs válogatott szünet. A rossz: közben néznünk kell a United meccseit. Kivéve, ha elindulunk végre felfelé, amint kezdenek visszatérni a sérültek. Például ma Shaw. Aki szerint a dán (BL-)csodagyerekünk, Hojlund túl lett játszatva, az is örülhet, mert most sérülés miatt pihen, és a helyén Martial bizonyíthatja, hogy még van helye a keretben. (És a padra is jutott egy csatár: Hugill.)
Ma este újra felcsendül a BL-himnusz egy United-meccs előtt, bár ezt hagyományos tévécsatornán nem hallhatjuk majd, hiszen a közvetési jogokat birtokló sporttévék nem érezték úgy, hogy a Koppenhága – Manchester United meccs tömegeket vonzana a képernyő elé. Talán a támadójátékunk potenicájára utalva így az AMC Mikro nevű alkalmazáson keresztül követhetjük a mérkőzést, szépen meg is kérném a kedves kommentelőket, hogy aki gyakorlott a témában, az megoszthatná hogyan is tudjuk ezt megtenni számítógépen, okostévén, mobilon, mikrón. Hogy mi sül ki ebből a ma esti összecsapásból, annak a megtippelésére nem vállalkoznék, mindenesetre a győzelem kötelező, különben baszhatjuk ezt a BL-szezont (is). Ha a legrosszabbra készülünk, csakis pozitív meglepetés érhet, éppen ezért egy mini kvízben tesztelhetitek tudásotokat a Fergie-éra utáni BL-katasztrófák témakörében. (a válaszokért jelöld ki a kérdés alatti sort/sorokat).
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Megtörtént a csoda, sikerült összehoznunk egy kibeszélőt, a téma, ahogy a mellékelt tartalomjegyzékből látszik, minden is volt. Jó „szórakozást” hozzá!
00:00 – A Beckham-doksi
10:30 – Sir Bobby
21:45 – Új igazolások
44:20 – ETH-ball
1:07:30 – Tulajdonos(nem)váltás
1:22:30 – Kommentelői kérdések
Bejelentkezés a gödörből
Listen to this episode from Stretford End on Spotify. A tartalom: 00:00 – A Beckham-doksi10:30 – Sir Bobby21:45 – Új igazolások44:20 – ETH-ball 1:07:30 – Tulajdonos(nem)váltás1:22:30 – Kommentelői kérdések
Elment a müncheni katasztrófa túlélője, Anglia világbajnoka, a United bajnoka, BEK-győztese, legendája.
Köszönjük, Sir Bobby.
Egy félelmetes, két meccsből álló győzelmi sorozaton vagyunk túl, és olyan ellenfelek következnek, mint ma a Crystal Palace, a Galatasaray (otthon), a Brentford (o), a Sheffield United (i), és az FC Koppenhága (o), úgyhogy akár nyugodtabbak is lehetnénk, de a jelek szerint ez nem az a szezon. A unitedes Murphy-törvénye szerint, ha történik valami bíztató (mondjuk: vállalható játék a Palace ellen), akkor 24 órán belül érkeznie kell egy olyan hírnek, amire nem lehet másképp reagálni, csak úgy, hogy „ne má’ bazmeg”, Ilyen friss hír, hogy Martínez is kidőlt pár hónapra, úgyhogy az alap belsővédőpárost egy ideig biztos nem látjuk, pláne mert mire Licha visszatér, Varane megint megsérül. (Na jó, ez vicc volt, Varane sokkal előbb fog megsérülni.)
Ezeket a negatív gondolatokat csak egy Palace elleni, a kupameccshez hasonlóan sima győzelem tudná elűzni. Ezt Ten Hag mester az alábbi kezdővel tervezi:
Jó másfél éve hallottuk utoljára a BL-himnuszt az Old Traffordon – nem sok köszönet volt benne, és vélhetően a ma esti banzájban sem lesz, bár ezt speciel az Allianzban rendezik.
Sajnos egy szolgálati közleménnyel kell kezdjem: a csapatot sújtó sérüléshullám a Stretford End szerkesztőségét is elérte. Kriss hátsérüléssel bajlódik, jómagam pedig torokgyulladással küszködöm, így a válogatott szünetre tervezett podcast felvétele elmarad, anélkül meg nehéz lenne meghallgatnotok. Régóta körvonalazódott viszont már bennem egy játék, amelyben a nem is olyan távoli múlt játékosait a jelen szenvedéseibe kívántam helyezni, vagy éppen fordítva: a mostani United-játékosokat elképzelni Fergie bajnokcsapataiban. Aztán addig-addig írogattam fel a neveket, hogy összejött egy bő százas lista a világ minden tájáról Manchesterbe érkezett játékosokról, és ekkor jött a felismerés: Klub Világbajnokság. Ez ugye az a sorozat, ami még a résztvevő csapatok szurkolóit sem érdekli (nem is beszéle a tévétársaságokról), teljesen random helyszíneken, időpontokban és formátumban kerül megrendezésre, ráadásul Infantino FIFA-elnök úr nedves és pénzéhes álmaiban legalább 160 csapatosra növelné. Mi megelégszünk 10 csapattal, de ezen a klubvébén csupán egy klub nyerhet: a Manchester United. Összeszedtük a közelmúlt szinte összes valamire való játékosát (meg sok resztlit is), elhelyeztük őket egy virtuális térképen, és indulhat a móka. Vagyis indul majd valamikor, addig is itt vannak a meghirdetett keretek, lehet esélyeket latolgatni, meg bosszankodni a kimaradókon.
Mostanság minden nap azon kapom magam, hogy legalább negyed órát aggódok a futball jövőjéért. Általában ez reggel 7.30 és 7.45 között történik, aztán bemegyek a Tescóba reggeliért, ez a művelet pedig mind a 17 agysejtem leköti, nincs tovább kapacitásom aggódni.
Az aggódás tárgya pedig természetesen a Közel-Kelet rohamos feltörése (mint a kőolajé), illetve az a befolyás, amit a futballra gyakorolnak és a közeljövőben gyakorolni fognak. Ezt próbálom meg a következőkben egy kicsit boncolgatni és kontextusba helyezni, félig-meddig terápiás jelleggel.
Mostanra már nyilván mindenki értesült róla, hogy Mason Greenwoodtól elbúcsúzott a klub, a kommentek közt pedig nagyjából mindent meg is beszéltünk, de ettől még érdemes külön posztban is emlékművet állítani ennek böszmeségnek, amihez hasonlót nem hogy a világ egyik legnépszerűbb klubja, de egy BME IV. ligában induló csapat se sűrűn produkál. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
„Mindenre emlékszem. Ez az én átkom, fiatalember. Ez a legnagyobb átok, ami valaha is lesújtott az emberi fajra: az emlékezet.”
Még mindig augusztus van, ami azt jelenti, hogy a pályán, hús-vér emberek által játszott, tétre menő futball a rendelkezésre álló felületek legfeljebb 50%-át tudja csak kitölteni, mert a többin dögevő varjak hadai csámcsognak.
Az arabok bejelentkeztek egy BL-indulós helyért (az UEFA undorító korrupt működését ismerve ez könnyen realitássá is válhat, náluk ugye nincs lehetetlen kérés, legfeljebb csak túl magas árfolyam), Greenwood ügyével kapcsolatban kiadott a klub tizenhatodikán este egy hivatalos állásfoglalást, miszerint még nem született részükről hivatalos állásfoglalás, viszont már az összes onlájn hírfelületen úgy kárognak, mintha Greenwoodot nem csak simán rehabilitálták volna az első keret tagjaként, hanem az ő szobrát állították volna a Főnök úr helyére, és természetesen ötpercenként érkeznek az újabb hírek a transzferpiacról. Ami szeptember elsején éjfélig még nyitva is lesz, édesistenem, fizikailag érzem, ahogy zsugorodik ezektől az agyam.
Ja, és mindeközben jön majd egy bajnoki a Tottenham ellen is.