Bár nyilván sokan azt vártátok, hogy reagálunk az elmúlt napok történéseire, és szép búcsúposztot írunk Rooney 13 éves kölcsönszerződésének lejártára, vagy Ed Woodwardot méltatjuk azért, mert nem döntötte meg a saját maga által felállított világrekordot csatárkeresés közben, de vannak még adósságaink, mielőtt ezeket a valóban fontos témákat boncolgatnánk. Például az előző szezon legjobbjainak kivesézése, amelyben immár a második helynél tartunk. Aligha okozunk azzal meglepetést, hogy közös szezonértékelőnk tízes listáján előkelő helyen végzett Valencia, hiszen maguk a csapat tagjai is őt választották a szezon legjobbjának, és hát kik vagyunk mi, hogy ellentmondjunk kedvenceink akaratának? Jöjjön hát Tonio méltatása, mert amit a szélsőből immár végképp jobbhátvéddé transzformált 25-ösünk mutatott idén, az még a sokszor savanyú képű Mourinho tetszését is elnyerte.
#3 Pogba – Történelmi elégtétel
Emlékszel rá, hol voltál, amikor leomlottak a WTC tornyai? És arra, amikor eladtuk Pogbát? A sorsfordító (katartikus vagy tragikus) események velünk maradnak, hónapokig, évekig vagy akár évtizedekig. Bevallom, azok közé tartozom, akiknek elég sokáig nem sikerült Pogba elengedését feldolgozniuk, úgyhogy a tékozló fiú visszatérése számomra a kezdettől érzelmi kérdés volt. Újra United-mezben látni őt az Old Traffordon felért egy történelmi elégtétellel, hogy közben hozta-e az elvárt világklasszis szintet, az ebben a szezonban még csak másodlagos volt.
#4 Ibrahimovic – Mr. Se veled, se nélküled
Strigo idegesen ült a billentyűzethez. Megnyitotta a Messengert, majd szinte azonnal kilépett belőle. Kiment az előszobába, és még egyszer megnézte, biztosan be van-e zárva az ajtó. Újra visszaült a géphez. Remegő kézzel egy cigiért nyúlt, és rágyújtott. A lába csak úgy rúgózott az idegességtől. „Hogy fogja ezt most közölni a csapattal?” „Mi lesz ebből?” – a kérdések szinte villámként cikáztak át az agyán. Végül erőt vett magán, és belépett a Stretford End szerkesztői csoportjába.
„Gyerekek, baj van, nagyon nagy baj…” – kezdte mondandóját. „Pakoljatok össze, és szívódjatok fel pár napra. Még a családnak se mondjátok meg, hova mentetek, talán megússzák a kínvallatást, ha tényleg nem tudják, hova tűntetek. Somebody08-cal megbeszéltem, hogy ő közli a hírt az olvasóközönséggel. Úgyis régóta ígéri, hogy visszatér, de idén is csak egy bejegyzést írt, és azt is elbaszta. Engem most pár napig ne keressetek! Jelentkezem, ha elült a balhé. Sajnálom, hogy így alakult, az Isten irgalmazzon mindnyájunknak!”
Ezután felállt, felkapta az előre összekészített sporttáskáját, és a tűzlépcső felé vette az irányt. A mobilján megnyitotta a Messengert, kikereste somebody08-at a kapcsolatok közül és csak ennyit írt: „Zlatan nem fért fel a dobogóra. Te írod a posztot.” – majd visszahajította a telefont a szobába, lemászott a létrán, és az első sikátorba befordulva tovatűnt a nyirkos brit éjszakában.
#5 Bailly – A bestia
Tegye fel a kezét, aki arra tippelt volna a szezon elején, hogy az év igazolása egy, csak mérsékelten ismert 22 éves elefántcsontparti középhátvéd lesz? Senki? (Oké, Stanley, EZS és Kovácstomi leteheti a kezét… és igazából én is rátippeltem… szóval lehet, mégse volt annyira frappáns ötlet így indítani ezt a posztot.) Zlatan persze nagyjából hozta, ami Zlatantól alapszinten elvárható, Miki is akklimatizálódott, de csak a szezon utolsó harmadára, Pogbára pedig olyan elvárásokat pakolt az árcédulája, aminek eleve nem lehetett maradéktalanul megfelelni.
#6 Rojo – Mr. Betonfal
Nehéz elhinni, hogy ez már az argentin harmadik idénye volt a Manchester United mezében, a rengeteg sérülés és sok bizonytalanság után, úgy érezzük, Marcos hazatalált. Rojo megegyező pontszámmal zárt, mint Rashford, így az angol tehetséghez hasonlóan, ő is a hatodik pozíciót foglalja el listánkon.
#6 Rashford – Új remény, avagy Zlatan padavanja
Idén debütált, új rendszerű szezonösszegzőnk hatodik helyén előállt a szerkesztők rémálma, két játékos is ugyanannyi ponttal (52, a kockák kedvéért) zárt, így a kultikus hetes szám nem került kiosztásra. Van helyette két hatosunk, akik közül először a még mindig csak másfél szezonos Rashford teljesítményét vizsgáljuk meg közelebbről. Rashi tavalyi berobbanása után idén sem lassított, első teljes szezonjában is tovább erősítette bennünk a hitet, hogy akár hosszabb távon is ő lehet a Manchester United támadójátékának kulcsa. Valószínűleg fog még ő előrébb is kerülni egy ilyen listán, akár idén is végezhetett volna előkelőbb helyen, mindenesetre most Marcus Rashford 2016/17-es idényét vizsgáljuk meg közelebbről. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
#8 Romero – beska-Tujázva
A szerkesztőség Top10-es listájának nyolcadik helyén egy némiképp meglepő névvel találkozhatunk, egy csapat második számú kapusa ugyanis ritkán kerül be a 10 legjobb teljesítményt nyújtó játékos közé, egy szezon végi értékeléskor. Mégis, kedvenc örökzöldünk nem érdemtelenül szerepel az idei elitben. A nyolcadik: Romero.
# 9 Mhitarjan – A 22-es labdája
„Végre lelép ez a svéd szörny, erre valaki megint lenyúlja a számom…” – kezdte panaszát Martial, de korlátolt franciatudásom miatt ráhagytam inkább a dolgot. Terítéken tehát a kilencedik: Miki. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
# 10 Mata – Aki ott van, ha baj van
Rendhagyó ranglistát állítunk a szezon végeztél, így az elkövetkezendő hetekben kielemzünk tíz United spílert. Természetesen a tizedik helytől a végső győztesig. A számítás módszeréről majd Strigót kérdezzétek.
A tizedik pozíciót azonban Juan Mata foglalja el listánkon, így ma róla és az ő szezonjáról szól a mese. Ti, hogyan láttátok a spanyol kisember idei teljesítményét?
Vörös betűs ünnep, avagy a Carrick Testimonial testközelből
Nem vagyok a testimonial meccsek híve. Keresem is rá a megfelelő magyar szót, hogy minek is nevezzem ezeket. A búcsúmeccs nem állja meg a helyét, hiszen több elbúcsúztatott játékosunk is ráhúzott még egy-két szezont a saját eseményük után (Giggs például több mint még egy tízest), talán a tiszteletmeccs fejezi ki legjobban ezt az Angliában bevett szokást, hogy 10 évnyi szolgálat után a klub a játékos iránti tiszteletből jótékonysági mérkőzést rendez, hogy együtt ünnepeljék a szurkolókkal a mai fociban egyre ritkábban előforduló klubhűséget. Na nem ezzel van a gondom, sőt még a jótékony célt is maximálisan támogatom, csak emlékszem Rio vagy Rooney szezon előtti, felkészülési meccsnek is gyenge tiszteletmeccseire. Amint azonban kiderült, hogy Carrick esetében teljesen más körülmények között lesz megrendezve az esemény (szezon végén, főleg nem aktív játékosokkal), már vettem is a jegyeket. Röstellem ugyan, de elsősorban nem MC miatt, bár ez a 90 perc végére megváltozott, le is írom hogy miért. Tovább után retró PL-pornó, képekkel meg minden. Egy kattintás ide a folytatáshoz….