A hétvégi bajnokikat követően ismételten válogatott szünet vár majd a csapatokra és a játékosokra, ami lehetne akár rossz hír is, LVG és a United számára azonban kifejezetten pozitív, hiszen addig is fogyatkozhatnak a nevek a sérültek listáján. Egy kihívás azonban addig még hátravan, hiszen a 13 órakor kezdődő Everton elleni összecsapás során (meg még további kettőn) kénytelenek leszünk nélkülözni kapitányunkat, idén először. Arról nem is beszélve, hogy ennek az újjáépített csapatnak ez lesz az első valamennyire komoly erőpróbája.
Mission accomplished
Úgy tűnik, a sors vicces kedvében volt szombat délután, úgy döntött ugyanis, próbára teszi csapatunkat (meg persze annak menedzserét), fényt derítve arra, hogy vajon tanult-e valamint a United a Leicester elleni összeomlásból. Szükségtelen izgalmak kétgólos vezetést követően? Pipa. Általános negatív játékvezetői hátszél? Pipa. Piros lapos megmozdulás az ellenfél egyértelmű szabálytalankodását követően? Ez is megvolt. Most azonban – még ha félórás intenzív bekkelés árán is, de – sikerült kihúzni egygólos előnnyel, így ha nem is kitörő örömmel, de végül a három pont birtokában hagyhatták el játékosaink az Old Trafford gyepét. Lássuk, milyen értékelést tehetnek zsebre.
United vs. United
Annyira elbaszott módon kezdődött ez a szezon, hogy már fogalmunk sincsen, mit várjunk a West Ham szombati vendégjátéka kapcsán. Alapból ez sima egyes kéne legyen, de hát pár egyértelmű meccset már bebuktunk idén. Babonából már rekordokat sem merünk leírni, és ebben a szezonban a whoareya bejegyzések sem hoztak szerencsét. Éppen ezért egy rövid időre levettük vörös szemüvegünket, és megpróbáljuk objektív módon beharangozni a Unitedek szombat délutáni csatáját. Hét érvet hozunk fel a vendéggyőzelem mellett, amit azon nyomban cáfolunk is hét másikkal a sima hazai mellett. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Megérdemeltük
Mikor már azt hinnénk, nincsen több negatív rekord amit megdönthetne a csapat, akkor jön egy újabb pofáraesés. A Premier League történetében a United még sosem veszített két gólos vezetésről. Ez ugye matematikailag azt jelenti, hogy legalább három gólt kell beszopni – nos, ezt a tervet túl is teljesítettük, 3-1-es vezetés után ugyanis 5-3 lett a vége. Lehet ugyan (sőt kell is) hibáztatni a hülye bírót vagy a félrenyírt hajú kisköcsögöt, de ezzel csak eltekintenénk a valós problémák felett. Mert az talán áll, hogy Clattenburg miatt nem nyertünk, de a vereséget nem neki, hanem saját magunknak köszönhetjük. Vagyis, leginkább Lajosnak, de akadnak még páran akiket nem fogunk megdicsérni. Bűnbakot keresünk.
A nap, amikor megelőzzük a Poolt (?)
Beharang nincs, csak ez a kommentfogó, itt lehet majd megvitatni a Leicester elleni újabb diadalt / kiábrándító döntetlent. A Mester csak egy ponton változtatott a legutóbbi kezdőn, Mata helyett Falcao került be. Evans a jelek szerint nem tud annyira tragikomikusan játszani, hogy kikerüljön a kezdőből, Shaw pedig továbbra is a PL legdrágább kispad melegítőjének szerepét alakítja. De nézzük inkább a pozitívumokat: a négyvédős szisztémában Ashley Young már a padra sem fér oda.
Az igazi kezdet?
A sikeres előszezont követően aligha ilyen kezdésről álmodtak a United szurkolói: az eddigi három forduló során összekapart két pont (valamint az elmúlt évek egyik legszégyenteljesebb veresége a ligakupában) aligha indokolja LVG és a csapat dicsőítését. Ha valami, hát a válogatott meccsek miatti szünet azonban biztosan jól jött Manchester vörösebbik felének: elcsíptünk két jófajta last minute-igazolást (Falcao, Blind), Rojo végre hivatalosan is játékra kész, Shaw és Herrera személyében pedig két fontos poszton épült fel egy-egy nagy hiányzó, így nem túlzás azt mondani, új kezdet lehet a csapat számára a ma délutáni, QPR elleni összecsapás.
Modern útikalauz vörös ördögöknek
Az átigazolási szezon utolsó hetének történései annyira felizgattak benneteket, hogy levelesládánkba csak úgy záporoznak a vendégposztok. Semmi kétség, a United csapata igen rövid idő alatt jelentős változáson ment keresztül (és itt nem a 14. helyre gondolok), és mindannyian csak remélni tudjuk, hogy a jó irányba indulunk el. Mai vendégszerzőnk, giornalista a keményvonalas Moyes-ellenesség után most optimista hangulatban várja a rosszul kezdődő szezont, a hajtás után ki is fejti hogy miért. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ők maradtak
Nem szoktunk hozzá ekkora (és ilyen kaliberű) mozgolódásra az átigazolási szezonban, mint amilyet a mögöttünk lévő hetekben tapasztalhattunk, idővel azonban ennek is el kellett jönnie: az idősödő keret frissítése és az egyre csak duzzadó gyenge pontok erősítése évek óta váratott magára. A nyers számok mindenesetre így is sokkolóak: 170 millió elköltött euró, 15 távozó és 6 érkező a nyári időszak mérlege, ami manchesteri (mármint United) szemmel joggal nevezhető totálisan idegennek. Úgy gondoltuk, hogy ezen izgalmas időszakot követően érdemes egy gyors létszámellenőrzést tartani – nem csak azért, hogy lássuk, kik maradtak végül, hanem azért is, hogy elmélkedhessünk kicsit afelett, mit is tervezhet LVG a szezonra.
A sokmillió dolláros bébi
Fél éven belül másodszor döntöttük meg átigazolási rekordunkat. Ráadásul a Di Maríáért kicsengetett összeg ezúttal nem csak a klub történetének legnagyobb költése, hanem brit átigazolási rekord is egyben. Hogy a taktikában, rendszerben, stílusban hová tudja őt elhelyezni van Gaal, arról legkorábban szombat délután bizonyosodhatunk meg, ez a bejegyzés nem is erről szól, hanem a transzfer körülményeiről, lehetséges jövőbeli hatásairól, na meg az elbaszott játékospolitikánkról. Idei szerzeményeinkre már több mint 130 millió fontot költöttünk, és még nincs itt az átigazolási szezon vége, nincs rendes védelmünk és a középpályánk is csak egyre fogy, tehát ez a már így is felfoghatatlan összeg valószínűleg tovább fog nőni. Alapesetben éljeneznünk kéne, hogy egy klasszis érkezik a csapathoz, de van úgy hatvanmillió okunk, hogy ne örüljünk maradéktalanul Ángel megszerzésének. Hogy mi köze ehhez jó kiállású igazgatónknak, egy portugál szuperügynöknek és egy nagy sportszergyártó cégnek? Tovább után kiderül. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy reggel Ángel D.M. arra ébredt fel, hogy vörös ördöggé változott
Egy meglepően rövid pettinget követően sikerült becserkésznünk a legutóbbi BL-döntő legjobb játékosát, Ángel Di Maríát. Hogy hol lesz a helye LvG 3-5-2-es rendszerében, azt nem tudjuk, de majd ti jól megmondjátok a kommentek közt. Új hetesünket (?) unorthodox módon nem saját írással üdvözöljük, hanem egy fordítással. A New Republic magazin még a Vb előtt felkért néhány jeles írót arra, hogy nevezze meg a kedvenc játékosát, és dicsérje is körbe alaposan. A norvég Karl Ove Knausgaard Di Maríát választotta és meg is indokolta röviden, hogy miért. (Knausgaard munkásságát egyébként nem ismerjük, de fő művéből, a Min Kampból 450 ezer példányt adott el, ami egy 5 milliós országban több mint szép teljesítmény.)

