Lassan kezdjük belakni ezt a hetedik helyet. Egy győzelemmel sem jutottunk volna előrébb, most meg akármi történik hét közben, maradunk is hetedikek. A United szezonját figyelve az az akármi meg is fog történni. Rengeteg dolog történt már ebben az idényben, legutóbb például az, hogy a Fulham csapatbusza sikeresen rabolt pontot az Old Traffordról. Pedig minden adott volt hozzá, hogy emlékezetes meccsen győzzünk, igazából csak egyetlen perc hiányzott. Hősiesen védekező, semmiből vezetést szerző kiscsapat, óriási fölényben játszó, majd szűk két perc alatt fordító United … na és itt a három pont helyett egynek kéne lennie, de valahogyan sikerült összeszerencsétlenkedi hátul még egy gólt, ráadásul a legjobbkor. És így persze az van, hogy rekord breaker meg moyesout, nem örömködés és számolgatás. Pedig a győzelem elmaradásáért most valóban nem Moyes és a beadásokra építő taktikája okolható. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy apró bökkenő
Papíron – a tabella aktuális állását tekintve – a szezon eddigi legkönnyebb mérkőzése vár ránk a bajnokságban: az utolsó helyen szomorkodó, ráadásul pocsék formát futó Fulham látogat ma délután az Old Traffordra. Minden mellettünk szól, mondhatnánk, így nem véletlen, ha a többségnek olyan közhelyek uralják a gondolatait, mint a „kötelező három pont” vagy a „gólzáporos győzelem”. Van azonban egy apró bökkenő: René Meulensteennek hívják, aki több mint fél évtizedet töltött a Manchester United kispadján Sir Alex mellett. Ennek következtében talán még Moyesnál is jobban ismeri a keretet.
Az én új autóm
A „Vezess végig egy metaforát, amivel illusztrálod kedvenc csapatod pillanatnyi helyzetét”-témában ma már közöltünk egy pályaművet. Itt egy másik, a szerzője bfgbobo törzskommentelő úr. Köszönet neki is a közreműködésért!
Kaptam drága kedves földimtől egy gyönyörű piros sportkocsit. Nem mai darab, egy-két helyen megjelentek rajta a rozsdapöttyök, de az Öreg, aki vezette, rendszeresen leverte a mai gépeket. Félkézzel. Gyakran még whiskey-től mámorosan is.
Nagyon boldog voltam, amikor megkaptam. Ez egy olyan autó, amelyet mindenki akar. Egy autó, amelyet mindenki le akar előzni. Egy autó, amely csak a kiváltságosoknak jár. Egy autó, amely nem csak egy autó. Egy rang. Egy rang, amire mindenki vágyik, és amit sokan elérhetetlennek tartanak. A világ minden táján tudják, hogy ez a név egyet jelent a minőséggel, eleganciával, történelemmel.
Akkor még nem voltam tisztában azzal, mit is örököltem.
Keleti pályaudvar, végállomás
Legutóbbi vendégposztunk nem a legmelegebb szeretet hangján emlékezett meg David Moyes eddigi munkásságáról, amit a kommentszekcióban többen is kifogásoltak. A „tessék akkor jobbat írni”-felhívásunkra (lásd még: „Keresd a jót!”) rögtön két újabb vendégposzt is érkezett. A United jelenlegi sanyarú helyzetéről érdekes módon mindkét alkalmi kolléga a közlekedéshez és az utazáshoz kapcsolódó közismert anomáliákra reflektált. (Próbáltam elkerülni az „allegória” szó leírását, ez lett belőle.) Elsőként Nagy Renato következik, majd valamikor estefelé kiposztoljuk a double feature második felvonását is.
Ha az ember egészen véletlenül Manchester United szurkoló, és egy még nagyobb véletlen folytán meg is érte a 2013/2014-es Premier League szezont, akkor minden valószínűség szerint előfordult már, hogy konyhai és egyéb használati tárgyakat bántalmaz, esetleg nyomdafestéket nem tűrő vulgaritás árad belőle, vagy csak a feje búbját vakargatja, s amikor senki nem látja, elmorzsol néhány könnycseppet. Meglepően hasonló tüneteket fedezhetünk fel azonban a Magyar Államvasutak személyszállító tevékenységének eredményeképpen. Mint vidékről a fővárosba elszármazott mesebeli szegénylegény, aki több időt töltött vonaton, mint amennyit nem szégyell bevallani, egy rendkívül furcsa párhuzamra lettem figyelmes.
Az a baj
Egész szezonban azon törjük a fejünket, vajon mi lehet a baj a csapattal. Moyes? Fergie? A pech? A bírók? A szél? Fogtunk itt már mindenkire mindent, mígnem jött az isteni szikra, hogy ezt egyszer már valakik megénekelték, még ha az eredeti szöveg kissé máshogyan is hangzott. A nagy sikerű Kettesem után a SAF Records újabb kislemezt mutat be, ezúttal a Bëlga slágerét feldolgozva. Hiszen hetedikek vagyunk, az a baj.
Egy csodálatos ember
Tudtuk, hogy nem lesz könnyű 26 év után menedzsert váltani, de Sir Alex távozása a United éléről a vártnál egy hangyafallosznyival jobban leamortizálta a csapat idei teljesítményét, ami sok szurkolót arra sarkall, hogy kommentekben gyalázza (többek közt itt, a blogon is) David Moyes-t. Vendégszerzőnket, mc_deere-t a menedzserünkre zúduló össznépi gyűlölet annyira felháborította, hogy kénytelen volt klaviatúrát ragadni.
David Moyes egy csodálatos ember. Szerény, alázatos, és csak a munkában hisz. Igazi, hamisítatlan skót, olyan, aki alulról tör fel, és ebben csak a saját erejére támaszkodik. Az, hogy most épp gyenge eredményeket szállít a csapat kispadján, csak a tájékozatlanokat és a rosszindulatúakat téveszti meg. David Moyes egy arany ember, aki a legjobb tudása szerint készíti fel a srácokat hétről-hétre, és igazán nem tehet arról, hogy mostanság minden kifelé pattan, ami meg mégsem, az hetekre lesérül. Aki mást mond, az szurkolhat inkább a Citynek, a Chelsea-nek, vagy a Liverpoolnak. Divatdrukkerekre nincs szükségünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Rakás szerencsétlenség
Én mondom nektek srácok, ezt a szerencsétlenséget egész egyszerűen nem tudom már elhinni, ami idén sújt minket. Tegnap a Stoke ellen nem játszottunk egy kicsit sem jól, viszont úgy kaptunk ki, hogy abban a mázlifaktor nagyon keményen benne volt. Moyesnak idejekorán dőlt be minden terve a meccsre vonatkozólag. A másik főszereplő pedig a bíró sporttárs volt, valamint a sérülések is, mindkét oldalon. Szóval egy hektikus és igazán idegörlő meccset láttunk, amelyen kikaptunk. És ahol egy ősparaszt duplája döntött. De azért osztályozzuk fiaink teljesítményét.
Moyes time(s)
Fergie visszavonulásával nyugdíjba küldtük egykori hírrovatunkat is, a héten azonban annyi dolog történt, hogy új névvel ugyan, de ismét csatasorba állítjuk a United történéseit boncolgató rovatunkat. Még talán fel sem fogtuk, mekkorát húztunk Mata megszerzésével, máris Fabio elvesztésén szomorkodhattunk, és figyelhettünk miképpen (nem) erősítenek riválisaink az átigazolási időszak utolsó napján, hogy aztán ma már a kőkeménynek ígérkező Stoke elleni túrára összpontosítsunk. Dióhéjban erről lesz szó, részletek alább.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Régi vendég, új kezdet
Az elmúlt egy hét során több minden történt a Manchester United háza táján, mint a komplett nyári átigazolási szezon során, így nem véletlen, hogy mindenki felfokozott állapotban várja a Cardiff ma esti látogatását. Vendéglátásból egészen biztosan jók leszünk majd, hiszen a walesiek kispadján a Ferguson-korszak egyik legendája, Ole Gunnar Solskjaer ül majd. És bár pályára lépni egészen biztosan nem fognak, a babaarcú gyilkos keretébe két játékosunk is átköltözött: a néhány hete úgy tűnik tényleg pirossal (ha úgy tetszik: Vörös Ördögként) búcsúzó Fabio végleg, Zaha pedig ideiglenesen helyezte át székhelyét Cardiffba.
Képtelen képregény
Capital One Cupból kapitális hibákkal, hazai és idegenben lőtt öngólokkal katapultáltunk, korlátlan kondival kooperáló korábbi kedvenceink egyetlen kapu(s)ra tartó lövéssel sokkoltak, mi meg közben kataklizma helyett Mata érkezéséről spekulálva vizuáljuk a tegnapi kupakatasztrófát. Betárcsázósoknak nem ajánlott.



