A mai nappal befejeződik kopasz hollandusunk első szezonja (legalábbis ami a PL-t illeti), úgyhogy lehet mérleget vonni, akár már a meccs előtt is:
Az igazi happy endet nyilván egy FA-kupa győzelem és a city treble-jének szabotálása jelentené, de papíron az sem teljesen mindegy, hogy a 4. vagy a 3. helyen végzünk, utóbbiért ugyanis pár millióval több font jár. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Bár a szezonban nem először lesznek nézők meccsnapon az Old Traffordon, de ezúttal remélhetőleg meccs is lesz, amit tízezren is megtekinthetnek a helyszínen. A csapat eddig tartotta magát a Football is nothing without fans mottóhoz, hiszen mind a hat bajnoki vereségünket otthon nyeltük be. Ráadásul az utolsó kettőt is, így most nem csak a már kieső Fulham játékereje és motiváltásga, hanem a rossz sorozat megszakítása is a sima hazai mellett szól. Maguire ugyan max a lelátón, mankóval örülhet a szurkolóknak, de reméljük hogy pl. Cavani megszerzi első olyan gólját, aminek helyben is örülnek párezren. Még mindig nem egy igazi teltházas szezonbúcsúztató, de azért a csapat és a szurkolók hangulatának jót tenne, ha begyűjtenénk a három pontot, ebben ők lesznek a főszereplők:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Mondjuk ki az igazat és az őszintét: az elmúlt években nem volt túl jó dolog Manchester United szurkolónak lenni. Néhány kivételes alkalom persze akadt: a hosszú idő után újból megnyert FA-kupa, az Európa-liga győzelem vagy éppen a City elleni teljesen valószínűtlen fordítás képesek voltak elhozni azt a katarzist, amit olyannyira hiányoltunk. Összességében azonban kilátástalanság és az érdemi fejlődés teljes hiánya jellemezte ezt az időszakot, ami miatt nem csoda, hogy sokan inkább már nem a meccsek köré szervezték a hétvégi programjukat. De aztán jött egy bizonyos Ole Gunnar Solskjaer…
Igen, ennek kellene lennie egy ilyen szombat délutáni mérkőzésnek, de amikor a csapat annyi gólt kap, amennyit a 16+, illetve amikor meccsek óta képtelen legyőzni az ezen szintű csapatokat, akkor bizony a vért pisilés egyáltalán nem lenne váratlan fordulat a csapattól.
Lassan kezdjük belakni ezt a hetedik helyet. Egy győzelemmel sem jutottunk volna előrébb, most meg akármi történik hét közben, maradunk is hetedikek. A United szezonját figyelve az az akármi meg is fog történni. Rengeteg dolog történt már ebben az idényben, legutóbb például az, hogy a Fulham csapatbusza sikeresen rabolt pontot az Old Traffordról. Pedig minden adott volt hozzá, hogy emlékezetes meccsen győzzünk, igazából csak egyetlen perc hiányzott. Hősiesen védekező, semmiből vezetést szerző kiscsapat, óriási fölényben játszó, majd szűk két perc alatt fordító United … na és itt a három pont helyett egynek kéne lennie, de valahogyan sikerült összeszerencsétlenkedi hátul még egy gólt, ráadásul a legjobbkor. És így persze az van, hogy rekord breaker meg moyesout, nem örömködés és számolgatás. Pedig a győzelem elmaradásáért most valóban nem Moyes és a beadásokra építő taktikája okolható. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Papíron – a tabella aktuális állását tekintve – a szezon eddigi legkönnyebb mérkőzése vár ránk a bajnokságban: az utolsó helyen szomorkodó, ráadásul pocsék formát futó Fulham látogat ma délután az Old Traffordra. Minden mellettünk szól, mondhatnánk, így nem véletlen, ha a többségnek olyan közhelyek uralják a gondolatait, mint a “kötelező három pont” vagy a “gólzáporos győzelem”. Van azonban egy apró bökkenő: René Meulensteennek hívják, aki több mint fél évtizedet töltött a Manchester United kispadján Sir Alex mellett. Ennek következtében talán még Moyesnál is jobban ismeri a keretet.
