Bár interim menedzserünk nagyon szeretne maradni, még nem tudni, lesz-e helye Amorim stábjában, úgyhogy biztos ami biztos, ezúton is köszönjük a szolgálatait. Reméljük, búcsúajándéknak kap egy hárompontot a játékosoktól. Ezektől:
A Brentfordot azért csak megverjük otthon. Ugye?
A régi szép időkben egy Spurs elleni hazai meccset kellett a legkevésbé összeszorított farpofákkal várnunk, de az Old Trafford mostanában már nem az álmok színháza, hanem a lehetőségek tárháza – mármint az aktuális ellenfél számára, hogy mennybe menjen. De elég is volt a kötelező, jinx-űző pesszimizmusból, mert vannak azért pozitívumok is. Egyrészt ebben a szezonban már nem kapunk minden ellentámadásból gólt, másrészt a presszing és a játék uralása is jobban megy, csak épp gólok nélkül. Plusz: a Totthenham sincs jobb formában, konkrétan a 10. és a 11. helyen álló csapat csatája következik, a hazai pálya előnye pedig azért még mindig megvan (kell, hogy legyen.)
A Palace elleni 0-0 osztályzatai:
Onana 8 (7,8)
Mazraoui 7 (7,16)
De Ligt 7 (7,07)
Martinez 6 (5,73)
Dalot 6 (6,33)
Mainoo 6 (6,36)
Eriksen 7 (7,00)
Amad 6 (6,04)
Bruno 5 (5,38)
Garnacho 7 (6,64)
Zirkzee 7 (6,51)
Rashford 5 (5,09)
Ugarte 6 (5,73)
Hojlund 5 (4,8)
A blogon mutatott aktivitásunk is elég jól mutatja a szezonnal kapcsolatos kolllektív apátiát, amin nagy valószínűséggel egy esetleges Coventry elleni győzelem se sokat fog segíteni, pláne mert a döntőben a csalógeci City várna ránk. De ettől még nyilván az a szakmailag megalapozott véleményünk, hogy:
A mellékelt kezdő nem tévedés és nem ámítás, tényleg ennyire elfogytak a középső védőink. Cserébe MekTomi visszatért.
Az Old Traffordon a helyzet változatlan: összeszorult farpofákkal várjuk a “Szoboszlai csapata” elleni rangadót. A meccs közbeni önsegítő mentálhigiénés terápiás foglalkozást a kommentszekcióban keressétek. A fokozott (alkoholos) folyadákbevitelre ügyeljen mindenki, a túl kevés fogyasztásnak beláthatatlan pszichés következményei lehetnek!
A fantasztikus egymeccses győzelmi sorozatunk ma a duplájra nőhet, ha a november eleje óta veretlen Bournemouth is úgy akarja. Legyőzték a Newcastle-t, ikszeltek a félelmetes Aston Villával, de azért így is sokkal könnyebb dolgunk lesz, mint kedden a bajorok, és jövő vasárnap a tudjukkik ellen. Szóval minimum egy MekTomi-mesterhármast várunk, no pressure. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szétcsúsztunk, ahogy a Galatasaray pályája Isztambulban, úgyhogy megint csak kommentfogóval szolgálhatunk, de a múltkor bejött, úgyhogy hátha most is.
A jó hír: 4 hónapig nincs válogatott szünet. A rossz: közben néznünk kell a United meccseit. Kivéve, ha elindulunk végre felfelé, amint kezdenek visszatérni a sérültek. Például ma Shaw. Aki szerint a dán (BL-)csodagyerekünk, Hojlund túl lett játszatva, az is örülhet, mert most sérülés miatt pihen, és a helyén Martial bizonyíthatja, hogy még van helye a keretben. (És a padra is jutott egy csatár: Hugill.)
A mai nappal befejeződik kopasz hollandusunk első szezonja (legalábbis ami a PL-t illeti), úgyhogy lehet mérleget vonni, akár már a meccs előtt is:
Az igazi happy endet nyilván egy FA-kupa győzelem és a city treble-jének szabotálása jelentené, de papíron az sem teljesen mindegy, hogy a 4. vagy a 3. helyen végzünk, utóbbiért ugyanis pár millióval több font jár. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A tényállás egyszerű: verni kell a West Hamet, aztán hozni még 6 pontot a hátralevő 4 meccsből, és lehet készülni az FA-kupára, hogy elkerüljük a minél durvább verést behúzzuk a Ten Hag-ére második kupáját. Pozitív előjel: Garnacho visszatért. Negatív: Weghorst kezd.
