A tényállás egyszerű: verni kell a West Hamet, aztán hozni még 6 pontot a hátralevő 4 meccsből, és lehet készülni az FA-kupára, hogy elkerüljük a minél durvább verést behúzzuk a Ten Hag-ére második kupáját. Pozitív előjel: Garnacho visszatért. Negatív: Weghorst kezd.
Híreket mondunk:
Na jó, meg kell nyerni, csak a múltkori címadás nem jött be, úgyhogy most hátha működni fog a fordítottja. Nem mintha a babonában kellene bíznunk, mert papíron a Leeds stílusa továbbra is fekszik a csapatnak, de kérdés, hogy Bielsa a korábbi nagy pofonok miatt elgondolkozik-e egy konzervatívabb taktikán, illetve, hogy Ragnick tanult-e valamit a korábbi „agyonnyerjük (xG-ben) az első félidőt, és pihenünk a másodikban”-meccsekből. A Brighton ellen már mintha láttuk volna ennek jelét, és direkt tartalékoltunk a második félidőre, ami viszont a Leeds ellen nem biztos, hogy bele fog férni.
A kezdő alapján valamit variált a Mester, Lingard került be Rashford helyére. Varane pedig még a múltkori hasmenése miatt (?) nincs kész a kezdőre.
És egy stat a végére:
A Leeds a United elleni legutóbbi 16 PL-meccséből csak egyet nyert meg, 2002-ben győztek 1:0-ra az Elland Roadon. Mi baj történhetne?
2011-ben Sir Alex Ferguson megálmodta az ideális középhátvédpárost Varane és Jones személyében. A francia végül a Real Madridot választotta, Phil pedig az orvosi szobát. Most, 11 év után végre összeáll a nagy duó, hála a sérüléseknek és a covidnak. Jones 708 nap, azaz majdnem 2 év után lép újra pályára.
Bruno is visszatér, de csak a padra, úgyhogy marad majdnem ugyanaz a kezdő, mint a Burnley ellen. És teljesül sokak nedves álma: CR a cséká.
Ralf Rangnick megbízott menedzser harmadik meccse következik a Manchester United újdonsült irányítójaként ma este fél hétkor a Norwich City otthonában. A masszív Kristály Palack elleni győzelem és a Younger Boys-Young Boys tét nélküli BL meccsen elért döntetlen után egy nem lehetetlen küldetés vár a német szakemberre és csapatára, a táblázat utolsó helyén szerénykedő Kanárik kalitkájából kellene elhozni a három pontot.
Sosem jó egy posztot mentegetőzéssel kezdeni, de be kell vallanom, hogy ez az írás eredetileg egy kommentnek indult, csak aztán olyan hosszú lett, hogy a Disqus azt hitte, terheléses támadás érte a szervereiket. Ezért aztán megkérdeztem a szerkesztőséget, hogy kirakhatom-e esetleg a Tottenham elleni meccs előtt bejegyzésként, és mivel a legtöbben úgy voltak vele, hogy inkább húznák végig a heréiket egy kilométeren keresztül erős pistás üvegszilánkokon, mint hogy értékeljék a vasárnap látottakat vagy beharangozzák a Csirkék elleni roncsderbit, visszaéltem a lehetőséggel, hogy kábé 10 évvel ezelőttről még van belépésem az oldalra.
Szubjektív gondolatok következnek a hajtás után, de előre leszögezem, hogy én az #InOleWeTrust táborhoz tartozom, annak is a legradikálisabb, a “még a víz alatt is” részéhez (hogy egy Bödőcs klasszikust idézzek)…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kreatívnak ugyan távolról sem érzem magam (a keret néhány tagjához hasonlóan), mégis megpróbálok valami fogyaszthatót produkálni a bejegyzések közé, elvégre nagyon itt van már az ideje egy átfogóbb, általános “mi a f*** van is most tulajdonképpen” – témájú posztnak.
Minden lényeges kérdés sajnos nem fog terítékre kerülni (majd esetleg a következő podcast folyamán, ha Beyonder hajlandó lesz hazafáradni a “nyaralásból”), addig azonban megpróbálom kifejteni, hogy mi is van ezzel a Ronaldo – Greenwood “kapcsolattal”.
A szerda esti meccs után logikus, hogy megint szombat délben játszunk, miközben a BL-ben érdekelt riválisok közül a Chelsea-nek csak 16:00-kor van jelenése, a City-Pool páros pedig egy teljes nappal pihenhet többet és még az Arsenal is
Persze ha már előre kifogásokat akarunk keresni, akkor inkább a slágertémát kell újra elővenni, vagyis az egzisztenciális súlyosságát illetően csak a „lenni vagy nem lenni”-hez mérhető kérdést: McFred vagy nem McFred? A Donny-tábor számára nyilván egyértelmű a válasz, és még Matics involválása mellett is lehetne érvelni, de ha megnézzük, hogy az Everton Doucouré és Allen személyében milyen masszív és sokat futó középpályás tengellyel érkezik, akkor eléggé papírforma a McFredes felállás.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Mikor volt utoljára olyan, hogy két egymást követő bajnokin ugyanazzal a kezdővel álljunk ki? (A megfejtéseket a kommentek közt várjuk.) A pesszimistábbak persze már a szezon kezdetétől tudták, hogy előbb-utóbb összefog állni a legendás McFred-duó, és csak a reménytelenül naivak hittek abban, hogy a West Ham elleni teljesítményével Donny megváltotta a jegyet a kezdőbe. Ennek mondjuk nem kéne, hogy jelentősége legyen a meccs végkimenetelét illetően, a grealishtelenített Villát hazai pályán illene komolyabb nehézség nélkül megrépázni 1-2 góllal megverni.
A meccs a Digi Sport 2-n lesz látható, már annak, akinek van ilyenje, a Digi egyesen meg a BL-döntő visszavágója megy, kíváncsiak leszünk utólag a nézettségi adatokra.
Egy felemásan sikerült hét után találkozunk a West Ham Uniteddel három napon belül kétszer is. Először bő két óra múlva Londonban, a Premier League ötödik fordulójában indul útjára a labda (ami egyébként gömbölyű, és az a csapat nyer, amelyik több gólt rúg), szerdán pedig a Karalábé kupa harmadik körében, az Old Traffordon próbál majd visszavágni a csúnya vasárnapi vereségért David Moyes csapata Ronaldoéknak (sajnos a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt a beharangozó nem lett hm, hogy is mondjam… teljeskörű).
