Ha győz a csapat, akkor azért, ha kikap, akkor azért, ha meg döntetlen lesz, akkor marad minden ugyanúgy. Vereség esetén készülhetünk arra is, hogy Mainoo hiányzásának okai nagyító alá fognak kerülni. Így vagy úgy, de boldog ünnepeket előre is a kommentelő kollégáknak, és csak óvatosan a töménnyel!
Meglepetés! Új szezonunk is a „ha meg kell baszódni, akkor meg kell baszódni” jeligével indul. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A tényállás egyszerű: verni kell a West Hamet, aztán hozni még 6 pontot a hátralevő 4 meccsből, és lehet készülni az FA-kupára, hogy elkerüljük a minél durvább verést behúzzuk a Ten Hag-ére második kupáját. Pozitív előjel: Garnacho visszatért. Negatív: Weghorst kezd.
Híreket mondunk:
Na jó, meg kell nyerni, csak a múltkori címadás nem jött be, úgyhogy most hátha működni fog a fordítottja. Nem mintha a babonában kellene bíznunk, mert papíron a Leeds stílusa továbbra is fekszik a csapatnak, de kérdés, hogy Bielsa a korábbi nagy pofonok miatt elgondolkozik-e egy konzervatívabb taktikán, illetve, hogy Ragnick tanult-e valamit a korábbi „agyonnyerjük (xG-ben) az első félidőt, és pihenünk a másodikban”-meccsekből. A Brighton ellen már mintha láttuk volna ennek jelét, és direkt tartalékoltunk a második félidőre, ami viszont a Leeds ellen nem biztos, hogy bele fog férni.
A kezdő alapján valamit variált a Mester, Lingard került be Rashford helyére. Varane pedig még a múltkori hasmenése miatt (?) nincs kész a kezdőre.
És egy stat a végére:
A Leeds a United elleni legutóbbi 16 PL-meccséből csak egyet nyert meg, 2002-ben győztek 1:0-ra az Elland Roadon. Mi baj történhetne?
2011-ben Sir Alex Ferguson megálmodta az ideális középhátvédpárost Varane és Jones személyében. A francia végül a Real Madridot választotta, Phil pedig az orvosi szobát. Most, 11 év után végre összeáll a nagy duó, hála a sérüléseknek és a covidnak. Jones 708 nap, azaz majdnem 2 év után lép újra pályára.
Bruno is visszatér, de csak a padra, úgyhogy marad majdnem ugyanaz a kezdő, mint a Burnley ellen. És teljesül sokak nedves álma: CR a cséká.
Ralf Rangnick megbízott menedzser harmadik meccse következik a Manchester United újdonsült irányítójaként ma este fél hétkor a Norwich City otthonában. A masszív Kristály Palack elleni győzelem és a Younger Boys-Young Boys tét nélküli BL meccsen elért döntetlen után egy nem lehetetlen küldetés vár a német szakemberre és csapatára, a táblázat utolsó helyén szerénykedő Kanárik kalitkájából kellene elhozni a három pontot.
Sosem jó egy posztot mentegetőzéssel kezdeni, de be kell vallanom, hogy ez az írás eredetileg egy kommentnek indult, csak aztán olyan hosszú lett, hogy a Disqus azt hitte, terheléses támadás érte a szervereiket. Ezért aztán megkérdeztem a szerkesztőséget, hogy kirakhatom-e esetleg a Tottenham elleni meccs előtt bejegyzésként, és mivel a legtöbben úgy voltak vele, hogy inkább húznák végig a heréiket egy kilométeren keresztül erős pistás üvegszilánkokon, mint hogy értékeljék a vasárnap látottakat vagy beharangozzák a Csirkék elleni roncsderbit, visszaéltem a lehetőséggel, hogy kábé 10 évvel ezelőttről még van belépésem az oldalra.
Szubjektív gondolatok következnek a hajtás után, de előre leszögezem, hogy én az #InOleWeTrust táborhoz tartozom, annak is a legradikálisabb, a „még a víz alatt is” részéhez (hogy egy Bödőcs klasszikust idézzek)…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kreatívnak ugyan távolról sem érzem magam (a keret néhány tagjához hasonlóan), mégis megpróbálok valami fogyaszthatót produkálni a bejegyzések közé, elvégre nagyon itt van már az ideje egy átfogóbb, általános „mi a f*** van is most tulajdonképpen” – témájú posztnak.
Minden lényeges kérdés sajnos nem fog terítékre kerülni (majd esetleg a következő podcast folyamán, ha Beyonder hajlandó lesz hazafáradni a „nyaralásból”), addig azonban megpróbálom kifejteni, hogy mi is van ezzel a Ronaldo – Greenwood „kapcsolattal”.
A szerda esti meccs után logikus, hogy megint szombat délben játszunk, miközben a BL-ben érdekelt riválisok közül a Chelsea-nek csak 16:00-kor van jelenése, a City-Pool páros pedig egy teljes nappal pihenhet többet és még az Arsenal is
Persze ha már előre kifogásokat akarunk keresni, akkor inkább a slágertémát kell újra elővenni, vagyis az egzisztenciális súlyosságát illetően csak a „lenni vagy nem lenni”-hez mérhető kérdést: McFred vagy nem McFred? A Donny-tábor számára nyilván egyértelmű a válasz, és még Matics involválása mellett is lehetne érvelni, de ha megnézzük, hogy az Everton Doucouré és Allen személyében milyen masszív és sokat futó középpályás tengellyel érkezik, akkor eléggé papírforma a McFredes felállás.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….