Mostanság alaposan elkényeztetjük a blog olvasóit, így a szezon legelső, valós tétmérkőzésének a beharangozója sem maradhat el. A tegnapi napon szépen hullajtották a riválisok a pontokat, így legalább ezen a héten biztosan boldoggá tehetnénk magunkat egy sikerrel.
Valószínűleg ez sem tűnne fel a mai napon egy átlagos United szurkolónak. Mi pedig ennek kapcsán egy rendhagyó poszttal jelentkezünk, ugyanis Mourinho minden erejével az EL finálén töri a fejét és közben azon sajnálkozik, hogy ő már egyáltalán nem is szeretne mérkőzést játszani a bajnokságban, de hát muszáj. Ezért ma mi is sztrájkba lépünk, viszont így is egy kisebb meglepetéssel és játékkal készülünk nektek.
Eljött a nap, amit követően egy győzelem régen nem látott remények irányába kalandozhat minket. Örömünk azonban még három pont után is csak félig lehetne teljes, ugyanis az Arsenal és a Liverpool csapatát is meg kellene előznünk a Bajnokok Ligája pozícióhoz, így a Manchester City pontvesztéséért is érdemes lesz ma szorítanunk. Előbb azonban foglalkozzunk magunkkal.
Az örök rivális elleni harc mindig hatalmas fontossággal bír életünkben, különösen akkor, ha azt látjuk, hogy a Liverpool ismét potenciálisan teljesítő csapat és komoly rivális a Premier League világában. Izgalmainkat tovább fokozza a hosszúra nyúló győzelmi sorozatunk és az az esély, hogy végre Bajnokok Ligáját érő pozícióba irányozhatjuk magunkat. Lássuk, mire számíthatunk ezen a kemény vasárnap délutánon.
A helyzet nem sokat változott az előző napokhoz képest. A Moyes elleni kötelező győzelem jött, Alex Ferguson születésnapján jó lenne egy újabbat is bezsebelni. A remény pillanatai az elmúlt hónapban már megcsillantak az Old Traffordon, a folytatást várjuk.
A hal, a töltött káposzta, a Reszkessetek betörők, a tojáslikőr és az idegesítő rokonok után végre elérkezett a meccs nap, itt van újra. Már mindannyian könyörtelenül várjuk Moyes visszatérését és remélhetőleg olyan teljesítményt kíván nyújtani csapata, amilyet 2013-14-ben megszokhattunk mi is.
Még szinte el sem haltak az utolsó visszhangjai a Palace meccs végén felhangzó ZLATAAAAN üvöltéseknek szerte a világban, máris újabb feladat megoldása vár a Unitedre, a szombati játéknap zárómérkőzésén West Bromwich-ban kell ismét három pontot szerezni a felzárkózás érdekében. Az előző posztban pedzegetett komoly győzelmi szériánk immár tény, az egymás után két megnyert meccs (sőt, az ukrajnai diadallal három!) önmagáért beszél. Mégsem lesz könnyű dolgunk, a WBA masszív csapat, élén egy walesi edzőfejedelemmel, a csapataival rendszerint űrfocit játszató Tony Pulis-szal.
A kedvenceink úgy kerülik a győzelmeket, mintha ezért minimum extra pontok járnának a rendszerben. Azonban ez sajnos nincs így, tehát ma nagyon kellene az a győzelem, amivel kicsit zárkózni is sikerülhetne az előttünk álló riválisokhoz. Ráadásul az Arsenal elleni csata előtt az önbizalmunkat sem ártana helyre billenteni.
Adj hitet és elhiszem neked, hogy bajnoki meccset nyerni szépen is lehet. A hétközi Ligakupa után itt a komoly kihívás, a ravasz rókákat kellene oldalba döfni egy vaskos villával, de ördögien gyorsan.
