A szörnyűségesen zárult karácsonyi meccsdömping után nem sok esély látszódott bármiféle optimizmusra így január közepén a Manchester United háza táján, 2018 azonban eddig meglepően jól alakult. Egy-egy tükörsima győzelem a bajnokságban, majd az FA-kupában, egy kis dubajozás feltöltődés gyanánt, ráadásul még Sánchez leigazolásához is valószínűtlenül közel kerültünk – sok jel nem utal arra, hogy ez a szokatlanul idilli hangulat pont ma este foszlana szerte az Old Traffordon.
Ez a két hetes válogatott szünet egy igazi coitus interruptus volt minden United-drukker számára, hiszen akkor köszöntött be a vb-selejtezős bohóckodás, mikor éppen megbasztunk mindenkit. Na jó, nem mindenkit, csupán a világverőnek nem nevezhető West Ham, Swansea, Leicester hármast, de a 3 győzelem meg a 10-0 olyan számok, amiket nem igazán kell megmagyarázni. Öröm és bódottá van tehát, de mindannyian tudjuk, hogy a neheze csak most jön, és intő példaként álljon itt a tavalyi kezdésünk, ahol a bajnokságban behúzott három győzelem (plusz a CS) és a válogatott szünet után sikerült egy hét alatt bebuknunk a következő három meccsünket. Márpedig most is olyan lendülettel jönnek a meccsek, mint Priskin könyöke, és az első akadály rögtön egy kultikus helyszínen ér minket: Stoke idegenben, avagy a domináns kontrollfocink működni fog-e egy hideg, esős szombat este a bet365-ben?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Múlt vasárnap kilenc mérkőzés után megszakadt csodálatos győzelmi sorozatunk a felemás érzelmeket kiváltó Pool-derbi után, de a veretlenségi szériánk töretlen, és remélhetőleg az egyszeri kisiklás után visszatalálunk a győzelmek által kijelölt ösvényre is. Minden pontra égető szükségünk van, ha év végén a TOP4-ben akarunk végezni, és e célhoz vezető út ezen a hétvégén a Stoke City otthonán keresztül vezet.
Nincs itt semmi látnivaló kérem, a csapat visszatért a győzelem útjára. A Ligakupában, az EL-ben és a bajnokságban is győzelmet arattunk, a következő mészárlás (értsd: 2-0) pedig már a hétvégén is újra érkezhet. A győzelem nagyon kötelező és közben bátran lehet kacsingatni, hogy a riválisok is buckázzanak és akkor akár még a dobogón is zárhatjuk a hétvégét.
“Ismeretes egy átok. Így hangzik: Hogy élnél érdekes időkben!”
Volt idő, amikor nem volt kérdés egy ilyen meccs kimenetele. Amikor nem tudtuk megjósolni a kezdő tizenegyet. Amikor nem az volt a kérdés, lesz-e gól, hanem, hogy mennyit lövünk. Amikor úgy játszottunk, mint egy nagy csapat, és január utolsó napján nem az volt a legfontosabb dilemmánk, hogy igazolunk-e egy közepes tudású védőt, mert a keretben tényleg megvolt a balansz. Nem azon tanakodtunk, mikor rúgják már ki a menedzserünket, ki lesz a következő, és miért épp nem ő. Most nem ilyen időket élünk. Ezek érdekes idők. Most, ha a Stoke látogat az Old Traffordra, fel kell kötni a gatyát játékosainknak.
Dübörög a karácsony – ajándékok, halászlé, töltött káposzta, bejgli, epe görcs, majd a szeretet ünnepének másnapján a Premier League hagyományos Boxing Day fordulója. A sors fintora, hogy e jeles napon (boxing) épp a szeles Britanniába Mordorba kell látogatnunk, ahol az ork sereg már feni a fogát a megroggyant Louis Van Gaal Red Army hitehagyott katonáira. Annyiszor írtunk már a múlt meccseit felidéző posztot, hogy most rendhagyó módon utazást teszünk a jövőbe, megvizsgáljuk, hogyan alakul a két csapat történelme az elkövetkező évszázadokban (vigyázat, a poszt hasznos információt elvétve sem tartalmaz).
Hiába indult rosszul a november, összességében elmondható, hogy határozottan jó hónapot zártunk: a City elleni – és a körülményekhez képest tisztes – zakót követően az összes találkozónkat megnyertük a hónapban, ami nem csak azt eredményezte, hogy egészen a negyedik helyig jöttünk előre a tabellán, hanem összehoztunk egy 3 meccses győzelmi szériát is, amire van Gaal alatt még nem volt példa (élesben legalábbis). Jó hangulatban fordulunk rá tehát az ünnepi időszakra, ami mindenképpen fontos, hiszen a Premier League-et ismerők jól tudják, hogy a decemberi-januári hajtás rendre a bajnokság legintenzívebb időszaka.
Én mondom nektek srácok, ezt a szerencsétlenséget egész egyszerűen nem tudom már elhinni, ami idén sújt minket. Tegnap a Stoke ellen nem játszottunk egy kicsit sem jól, viszont úgy kaptunk ki, hogy abban a mázlifaktor nagyon keményen benne volt. Moyesnak idejekorán dőlt be minden terve a meccsre vonatkozólag. A másik főszereplő pedig a bíró sporttárs volt, valamint a sérülések is, mindkét oldalon. Szóval egy hektikus és igazán idegörlő meccset láttunk, amelyen kikaptunk. És ahol egy ősparaszt duplája döntött. De azért osztályozzuk fiaink teljesítményét.
Fergie visszavonulásával nyugdíjba küldtük egykori hírrovatunkat is, a héten azonban annyi dolog történt, hogy új névvel ugyan, de ismét csatasorba állítjuk a United történéseit boncolgató rovatunkat. Még talán fel sem fogtuk, mekkorát húztunk Mata megszerzésével, máris Fabio elvesztésén szomorkodhattunk, és figyelhettünk miképpen (nem) erősítenek riválisaink az átigazolási időszak utolsó napján, hogy aztán ma már a kőkeménynek ígérkező Stoke elleni túrára összpontosítsunk. Dióhéjban erről lesz szó, részletek alább.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Bármennyire is nevetségesen hangzik – különösen a legfőbb riválisok számára – az alábbi megállapítás, eddig mutatott formánk alapján sajnos nem több ez a szomorú igazságnál: jelenleg úgy néz ki, hogy a jövő évi európai kupaindulásunkat a Capital One Cup megnyerésével biztosíthatjuk be a legegyszerűbben. Ehhez persze első körben újból meg kéne csapni az orkok kevesek által szeretett hadát – az október végi diadalt követően most idegenben.
