Számomra ez a tegnapi mérkőzés nagyban hasonlított a Chelsea 1-0-s legyőzéséhez, még 2005 novemberéből. A csapatról akkor is tudtuk, hogy közelben sem lesz a bajnoki címért folytatott harcban, bár manapság lazán odaadnánk egy olyasfajta teljesítményért és eredményekért a fél karunkat is, viszont jelenleg ez egyáltalán nem számít, ugyanis We Were Wenger-fuckers yesterday.
Ezraharrari, köszönjük!
Nincs is annál hálásabb és ösztönzőbb feladat, mint elverni Wenger tanítványait az Old Trafford lelátói között. A United hazai környezetben rendszerint alaposan megwoodyzzawoodoozza a piros-fehér londoniakat. A bajnokságban utoljára 2006 szeptemberében veszítettünk az Ágyúsok ellen hazai környezetben, tehát igazán jó lenne ezt a hagyományt tovább ápolni.
Miután alaposan meg lettünk fingatva az első mérkőzésen, így a laza FA Kupa siker úgy kellett, mint gyógysör az enyhe másnapra. A visszavágó előtt pedig megint csak arról tudunk beszámolni, amiről mindig is, a sérültekről és Louis van Gaal legújabb bölcsességeiről.
Nagyon nehéz szavakba önteni, hogy csapatunk mérkőzései egyre kevesebb rajongóban keltenek lelkesedést és ez sajnos nem az ellenfelek miatt van – ugyanis a sorsolásunk mindenhol nevetségesen kedvező – hanem kedvenceink játéka okán. Továbbá nem csak a játék, de az eredmények is finoman szólva megkérdőjelezhetőek. Az ellenfél ezúttal a Shrewsbury Town szép tizenegy szál legénye lesz, akik egyetlen harmadik vonalban szereplő csapatként jutottak el a nyolcaddöntőig az FA Kupában, a United pedig győzelem esetén a West Ham Unitedet fogadhatná az Old Traffordon az elődöntőért. Annak viszont nagyon örülünk, hogy átléptünk a bűvös 4000. számot a Facebook oldalon, köszönjük!
You are the best!
Újabb szintre lépett december óta tartó fosfaragással kombinált faszkodásunk, e tortúra legutóbbi állomásán az Európa Ligában a dán futballóriás, az FC Midtjylland (mert ugye most már illik leírni helyesen a nevüket, ha már megb@sztak minket) alkotott leküzdhetetlen akadályt romokban heverő csapatunknak. Legyőzőinkről már köztudott, hogy 1999-ben alakult (idősebb vagyok, mint a Midtjylland póló jöhet?), két hónapja nem játszottak tétmérkőzést, utolsó tíz meccsükből egyet nyertek meg, a csoportmérkőzések során két meccsen 1-9-es gólarányt mutattak fel a Napoli ellen és nem mellékesen a Bruges-t előzték meg, így lettek csoportmásodikok. Úgy vállalkoztam egy „értékelő” poszt megírására, hogy az első 40 percet nem is láttam, és csak a 89. percben vettem észre, hogy egyáltalán cseréltünk, de amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, pocsék játékhoz hasonló színvonalú elemzés dukál.
Igazán nem szeretnénk nagyképűek lenni a mérkőzés kapcsán, de én legalább húsz alkalommal futottam neki ellenfelünk nevének megtanulásának, de végül próbálkozásaim annyiban maradtak, tehát ebben a posztban csak dánokként vagy egyéb hasonló jelzőkkel illetjük majd riválisunkat. Szóval itt az Európa Liga barátaim!
Karácsony? Februárban? Lám, a futballban ez is lehetséges, egy olyan többfrontos széria áll ugyanis előttünk, melyet látván akarva-akaratlanul a Boxing Day környéki Premier League-kavalkád jut eszünkbe. Három versenysorozat, öt meccs, tizenhat nap: ez vár ránk a hónap második felében, az összecsapások között pedig lesz kötelező hazai, vendégjáték ismeretlen területen, valamint a bajnokság végkimenetelét nagyban befolyásoló döntő rangadó is. Lássuk, mi vár ránk.
A vasárnapi meccsről még most sem tudjuk igazán eldönteni, hogy akkor most félig tele a pohár, vagy félig üres. A tabellán elfoglalt helyezések alapján már leginkább csak nosztalgia-rangadónak nevezhető 90 perc nagyobbik részében ugyanis uraltuk a meccset, kontroll alatt tartottuk a hazai pályán játszó Chelsea-t, a félidők vége felé mutatott teljesítményünk alapján azonban a győzelmet nem érdemeltük meg. Ami mindenképpen pozitívum, hogy a Stoke ellen is látott örömfoci kezdi átvenni a hatalmat a fogalmatlan filozofi felett, és ez a szezon hátralévő részére bizakodásra adhat okot. Na nem arra, hogy elérünk valamit a bajnokságban (a Wenger Trophy-tól épp ezzel az iksszel távolodtunk el), csupán arra, hogy nem fogunk minden meccset végigásítani, és talán még Mourinho belengetett érkezését is megússzuk. Mert azt láthattuk, milyen egy after-José csapat, és nem igazán szeretnénk olyat. Osztályozni viszont igen, jöjjenek hát a pontszámok!
Az új Star Wars lassan eléri a 2 milliárd dolláros bevételt, mi viszont már azzal is megelégednénk, ha a 4. helyért való csatában aktívan venne részt csapatunk 2016 tavaszán. Ehhez most Londonban, a Chelsea ellen kellene alkotni valamit, akik azért lassacskán kezdik összeszedni magukat. A beharangozáson túl némi vitaindítás is következik a lentebbiekben.
„Ismeretes egy átok. Így hangzik: Hogy élnél érdekes időkben!”
Volt idő, amikor nem volt kérdés egy ilyen meccs kimenetele. Amikor nem tudtuk megjósolni a kezdő tizenegyet. Amikor nem az volt a kérdés, lesz-e gól, hanem, hogy mennyit lövünk. Amikor úgy játszottunk, mint egy nagy csapat, és január utolsó napján nem az volt a legfontosabb dilemmánk, hogy igazolunk-e egy közepes tudású védőt, mert a keretben tényleg megvolt a balansz. Nem azon tanakodtunk, mikor rúgják már ki a menedzserünket, ki lesz a következő, és miért épp nem ő. Most nem ilyen időket élünk. Ezek érdekes idők. Most, ha a Stoke látogat az Old Traffordra, fel kell kötni a gatyát játékosainknak.
