A szombat esti közös sírás után újra az Old Traffordon lépnek pályára kedvenceink. Mourinho kezét pedig mintha az égiek minden egyes nehéz pillanatban fognák, hiszen könnyebben verhető riválist kívánni sem lehetne a négy BL mérkőzés alatt mindössze 1 pontot gyűjtő Young Boys együttesénél.
Menni vagy nem menni, ez itt a kérdés? Mourinho minden bizonnyal minden egyes mérkőzésen az életével játszik majd. A legnagyobb közhellyel élve mondhatjuk, hogy a portugál számára valószínűleg minden egyes összecsapás felér egy döntővel. Kedvenceink óriási szerencséje egyébként, hogy a Tottenham-Chelsea találkozó mellett egy Bournemouth-Arsenal is megrendezésre kerül, így számos rivális veszíthet pontokat a hétvégén. Előbb viszont nézzük meg, hogy mi a helyzet a házunk táján…
A Stretford End kiváló kommentkommandójának krémje elkészítette kézműves közösségi kommentpodcastjuk második részét, amiben megbeszélnek mindent. Is.
Akik osztották az észt: Fella, Filozofi. Aki részeg volt: Ketomika. Aki hiányával tüntetett: Tsabi27. Aki vitte a show-t: Babagyár (formerly known as Pite).
Jó szórakozást!
Amekkora étvágyat varázsolt ezs kolléga a hétvégén a városi derbihez, akkora lett a végén a pofára esésünk is, a meccs utáni stresszes magyarázkodás pedig mindennapos vendéggé vált a Mourinho-sújtotta övezetben. Az élet egyébként még ennél is tud kevésbé habostorta lenni, képzeljétek csak el, hogy ti vagytok ezs. Nem elég, hogy végigolvassátok a szürkeárnyalatos könyvet, hogy asszociációs skilljeiteket felhasználva beharangot írjatok a blogra, de délután még az 1-3-at is végig kell nézzétek. A 12 meccs után az éllovas mögötti 12 pontos hátrányra, a negatív gólkülönbségre, a tabellán elfoglalt 8. helyre (és a mutatott játék képére) azonban egyelőre még nem térünk ki, helyette a nemzetközi szünetre való tekintettel robogni fog tovább a nosztalgiavonat.
Az sorozat első és második fejezetével már eljutottunk Fergusonnak a Premier League fölött gyakorolt terrorjáig, most pedig, amolyan félig-meddig átmeneti bejegyzés gyanánt szétnézünk, hogy mi történt a Uniteddel ezalatt Európában.
Zsozefin szorongva, mégis várakozással telve várta az estét. Már egy hete másra sem tudott gondolni, mint a fiúval való találkozásra. A Pepével töltött másfél órás légyottok minden alkalommal új, izgató, gyönyörű, mégis gyötrelmes élményekkel kecsegtettek. Pepe a legtöbbször férfias határozottsággal gyűrte le ellenállását, de a sokszor erőszakra, megalázásra hajlamos természete nyugtalanította a lányt. Mégis minden találkozásuk során arra gondolt: ez alkalommal másképp lesz.
Holnap este megint jön az a nyüves Bajnokok Ligája, amit kezdek egyre jobban rühelleni – ugyanis a csapat szerkezeti hiányosságai egy kvalifikáltabb ellenfél mellett sokkal szembetűnőbbek, mint mondjuk szombat délutánokon mindenféle Fulhamek és Cardiffok ellen. A holnap esti meccs egyébként egy kocsmai nyerőgépre hasonlít, ahol az előző körben nem jött ki a három cseresznye – José kénytelen lesz új zsetont behelyezni és újra pörgetni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azt hiszitek az Everton legyőzése után megvan a top 4? Úgy gondoljátok, hogy Fellaini visszatérése után még mindig lesz szexi foci? Abban a hitben éltek, hogy Sanchez örökké a padot koptatja majd? Szerintetek még Lukaku is betalál valamikor? Na, gyorsan eloszlatjuk ezeket a kételyeket a következő hasábokban…
