Már csak mínusz egyet kell aludni, és elindul a topligák legtúlértékeltebbike, a bajnokságok despacitoja, a Premier League. Hogy vajon az átigazolási időszakban eddig elköltött egymilliárd font segít-e nézhetőbbé varázsolni a világ oligarcháinak és pénztúltengésben szenvedő mágnásainak kedvenc társasjátékát, vagy az angol bajnokság megmarad a hüjebírók, még hülyébb szövetség és bukdácsoló “topcsapatok” iszapbirkózásának, arra nem tudjuk a választ, azt viszont biztosan tudjuk, hogy hülye vagy ha ezt a szart nézed, főleg ha a kaszinós hörcsög tévéjén teszed mindezt. Mivel az utóbbi időben ki tudja honnan idetévedő nem United-drukkerek igényeit is szeretnénk kielégíteni, ők is megkapják a magukét, amiért nem tudnak egy normális csapatnak szurkolni, például a csudálatos Real Madridnak, vagy a világlegjobbja Barcelonának. Lúzerek vagytok mind!
Who are ya? – „Best league”
207
José Mourinho megosztó személyiség. Sokan imádják, talán még többen utálják, de az biztos hogy egyetlen focidrukkert sem hagy hidegen. Mint az valószínűleg már világossá vált számotokra az utóbbi bő egy évben, én nem feltétlenül tartozom a rajongói közé, pedig épp a kedvenc csapatom kispadján ül. Próbálok megbarátkozni a gondolattal, hiszen egy darabig még biztosan marad, így kapóra jött hogy kaptam egy könyvet, amelynek a címe José Mourinho (közelkép). Egy könyvet, amelyhez semmi közöm nem lenne amúgy, hiszen nagyrészt José cselzis időszakáról szól, és egy Chelsea-drukker újságíró írta, mégis kiolvastam két nap alatt, és ajánlom nektek. 
Bár nyilván sokan azt vártátok, hogy reagálunk az elmúlt napok történéseire, és szép búcsúposztot írunk Rooney 13 éves kölcsönszerződésének lejártára, vagy Ed Woodwardot méltatjuk azért, mert nem döntötte meg a saját maga által felállított világrekordot csatárkeresés közben, de vannak még adósságaink, mielőtt ezeket a valóban fontos témákat boncolgatnánk. Például az előző szezon legjobbjainak kivesézése, amelyben immár a második helynél tartunk. Aligha okozunk azzal meglepetést, hogy közös szezonértékelőnk tízes listáján előkelő helyen végzett Valencia, hiszen maguk a csapat tagjai is őt választották a szezon legjobbjának, és hát kik vagyunk mi, hogy ellentmondjunk kedvenceink akaratának? Jöjjön hát Tonio méltatása, mert amit a szélsőből immár végképp jobbhátvéddé transzformált 25-ösünk mutatott idén, az még a sokszor savanyú képű Mourinho tetszését is elnyerte.
Idén debütált, új rendszerű szezonösszegzőnk hatodik helyén előállt a szerkesztők rémálma, két játékos is ugyanannyi ponttal (52, a kockák kedvéért) zárt, így a kultikus hetes szám nem került kiosztásra. Van helyette két hatosunk, akik közül először a még mindig csak másfél szezonos Rashford teljesítményét vizsgáljuk meg közelebbről. Rashi tavalyi berobbanása után idén sem lassított, első teljes szezonjában is tovább erősítette bennünk a hitet, hogy akár hosszabb távon is ő lehet a Manchester United támadójátékának kulcsa. Valószínűleg fog még ő előrébb is kerülni egy ilyen listán, akár idén is végezhetett volna előkelőbb helyen, mindenesetre most Marcus Rashford 2016/17-es idényét vizsgáljuk meg közelebbről. 
Mindannyiunk kedvenc csütörtök esti szórakozása, az Európa Liga a héten újabb fejezettel bővül, szeretett csapatunk ezúttal Európa újdonsült fővárosába látogat. Az Anderlecht lesz az ellenfél, akiket ugyan nem szabad lebecsülni, de nagyon tartani sem kell tőlük, örüljünk inkább annak, hogy ezúttal nem az orosz sztyeppékre látogat a csapat két bajnoki között. Vagy akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy két EL-meccs között lesznek úgynevezett bajnoki mérkőzéseink is, hiszen a fókusz most már kimondva is az Európa Liga megnyerésén, és az ezáltal elérhető jövő évi BL-induláson van. 
