Az örök rivális elleni harc mindig hatalmas fontossággal bír életünkben, különösen akkor, ha azt látjuk, hogy a Liverpool ismét potenciálisan teljesítő csapat és komoly rivális a Premier League világában. Izgalmainkat tovább fokozza a hosszúra nyúló győzelmi sorozatunk és az az esély, hogy végre Bajnokok Ligáját érő pozícióba irányozhatjuk magunkat. Lássuk, mire számíthatunk ezen a kemény vasárnap délutánon.
Már-már ismeretlen, de legalábbis manapság szokatlan érzés keríthet minket hatalmába, ha csapatunk jelenlegi formájára gondolunk. Több, mint két hónapja veretlenek vagyunk, immár nyolc meccset számlál győzelmi sorozatunk, ráadásul 2009 óta nem fordult elő az, ami idén, azaz minden sorozatban talpon vagyunk még január közepén. Kellemes helyzetben várhatjuk tehát a Miki Egér kupának csúfolt Ligakupa elődöntőjének első mérkőzését, minek során a nem annyira félelmetes Hull Cityt fogadjuk az Old Traffordon.
2260-at írunk, a helyszín a Babylon 5….majdnem…szóval 2017-et írunk, és az év első meccse előtt a másnapos és harmadnapos szurkolók gyógyulására érkezik a szezon első olyan meccse, ahol mindkét United kvázi idegenben játszik, és ugyan ebből következtetést nehéz levonni, felhangnak tökéletes a mai mérkőzés elé.
A helyzet nem sokat változott az előző napokhoz képest. A Moyes elleni kötelező győzelem jött, Alex Ferguson születésnapján jó lenne egy újabbat is bezsebelni. A remény pillanatai az elmúlt hónapban már megcsillantak az Old Traffordon, a folytatást várjuk.
A hal, a töltött káposzta, a Reszkessetek betörők, a tojáslikőr és az idegesítő rokonok után végre elérkezett a meccs nap, itt van újra. Már mindannyian könyörtelenül várjuk Moyes visszatérését és remélhetőleg olyan teljesítményt kíván nyújtani csapata, amilyet 2013-14-ben megszokhattunk mi is.
Még szinte el sem haltak az utolsó visszhangjai a Palace meccs végén felhangzó ZLATAAAAN üvöltéseknek szerte a világban, máris újabb feladat megoldása vár a Unitedre, a szombati játéknap zárómérkőzésén West Bromwich-ban kell ismét három pontot szerezni a felzárkózás érdekében. Az előző posztban pedzegetett komoly győzelmi szériánk immár tény, az egymás után két megnyert meccs (sőt, az ukrajnai diadallal három!) önmagáért beszél. Mégsem lesz könnyű dolgunk, a WBA masszív csapat, élén egy walesi edzőfejedelemmel, a csapataival rendszerint űrfocit játszató Tony Pulis-szal.
Akik azon aggódtak, hogy nincs idén Bajnokok Ligája, ma megnyugodhatnak, a szerdai meccsadagjukat kivételesen nem egy csütörtök estével kell helyettesíteniük, beindult ugyanis a PL év végi meccsdömpingje, amikor, ha kedvenc csapatunk győztes mérkőzése után kivisszük az üres sörösüvegeket, visszaérve már megint a pályán találjuk őket.
Ma délután a Totteham Hotspur csapata látogat az Old Traffordra, a mérkőzést bár nagy lelkesedéssel várjuk már, azért félszemmel a holnapi EL sorsolásra is kacsingatunk, ugyanis kicsit bizonytalan elképzeléseink vannak arról, hogy vajon ma nem egy újabb döntetlen vár-e ránk, ami újra kihozná az állatot az egyébként békés kommentelő közösségből.
A hatodik körére elérkezett abba a szakaszba az Európa Liga is az életünkben, amikor már érdemes kicsit komolyabban gondolkodnunk a témáról. A Bajnokok Ligája hely ugyanis könnyen lehet, hogy csak ennek megnyerésével lesz abszolválható.
Vasárnap reggel a templomban tömeg, este a United meg toffee-kkal hentereg…énekelhetné Loukács Laci a mai meccs alkalmából, de sajnos/szerencsére szövegírói készségekben meg sem közelíti a mai meccs hírnökét, szeretett csapatunk ugyanis a Goodison Parkba látogat, hogy a heti egy „ezt mindenképpen nyerni kell a versenyben maradáshoz” mérkőzést is letudja. 