A legutóbbi podkeszt majdnem rituális és kollektív érfelpattintásba torkollott, most kicsit vidámabb hangulatban elemeztük a szezon eddigi részét, a #filozofit, a top4-es esélyeket, a kisördögöket, és még a ma esti Watford-meccset is beharangoztuk. Újoncot is avattunk, de nem mondjuk el, hogy kit, kattintsatok és kiderül. (Letölthető verzió: itt.)
Újabb szintre lépett december óta tartó fosfaragással kombinált faszkodásunk, e tortúra legutóbbi állomásán az Európa Ligában a dán futballóriás, az FC Midtjylland (mert ugye most már illik leírni helyesen a nevüket, ha már megb@sztak minket) alkotott leküzdhetetlen akadályt romokban heverő csapatunknak. Legyőzőinkről már köztudott, hogy 1999-ben alakult (idősebb vagyok, mint a Midtjylland póló jöhet?), két hónapja nem játszottak tétmérkőzést, utolsó tíz meccsükből egyet nyertek meg, a csoportmérkőzések során két meccsen 1-9-es gólarányt mutattak fel a Napoli ellen és nem mellékesen a Bruges-t előzték meg, így lettek csoportmásodikok. Úgy vállalkoztam egy „értékelő” poszt megírására, hogy az első 40 percet nem is láttam, és csak a 89. percben vettem észre, hogy egyáltalán cseréltünk, de amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, pocsék játékhoz hasonló színvonalú elemzés dukál.
„Ismeretes egy átok. Így hangzik: Hogy élnél érdekes időkben!”
Volt idő, amikor nem volt kérdés egy ilyen meccs kimenetele. Amikor nem tudtuk megjósolni a kezdő tizenegyet. Amikor nem az volt a kérdés, lesz-e gól, hanem, hogy mennyit lövünk. Amikor úgy játszottunk, mint egy nagy csapat, és január utolsó napján nem az volt a legfontosabb dilemmánk, hogy igazolunk-e egy közepes tudású védőt, mert a keretben tényleg megvolt a balansz. Nem azon tanakodtunk, mikor rúgják már ki a menedzserünket, ki lesz a következő, és miért épp nem ő. Most nem ilyen időket élünk. Ezek érdekes idők. Most, ha a Stoke látogat az Old Traffordra, fel kell kötni a gatyát játékosainknak.
Év vége lévén mindenki visszaemlékezik az elmúlt esztendőre, nálunk ez idén – ha nem bánjátok – kimarad, az új év közeledtével pedig egyre inkább elvarázsolja gondolatainkat a petárdával, pezsgővel és kaszatibivel fűszerezett szilveszteri hangulat. Nincsen újévi parti nevetés nélkül, így az amúgy sem komolyságáról és modorosságáról nevezetes Stretford End blog az előző évek sikerein felbuzdulva idén is megpróbálkozik a már félrészeg olvasók rekeszizmainak megmozgatásával. A továbbiakban egy fiktív évösszegzést olvashattok a tavalyi posztunkra nagy ívben szaró üveggömbünk homályos jóslataira alapozva, ugyanis 2019 történéseit mutatjuk be. A 2015-ös esztendővel való bármiféle hasonlóság csakis a véletlen műve lehet. BÚÉK!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Rengeteg alkalommal jutott idő a sebek nyalogatására és nagyjából képet kaphatunk a csapat hiányosságairól, annak természetéről és ezzel együtt hagyunk magunkat egy kis időt az ábrándozásra. Az alábbiakban átigazolási körkép következik és minden más, ami mögötte van. Tapasz a sebekre.
Két forduló alatt négypontos hátrányból sikerült megelőzni az Arsenal és a Manchester City csapatát is. A múltkori döntetlenek után ezúttal vereséget szenvedtek riválisaink, így most már mi vezetjük a tab…öööö, szóval a Leicester City mögött a második helyre kapaszkodtunk fel a Watford legyőzésével, de lássuk mi is történt a Szarvasosok ellen.
Bár Magyarországon az ország felében szmogriadó van, addig az Old Trafford fölött nagyon kellemes a levegő a hétvége eseményeit követően. A továbbiak mögött csupa jó hírről fogunk beszámolni nektek.
Korrekt futballt bemutató csapatmunkával sikerült legyőzni a masszív moszkvai együttest. Ezzel végre megszakadt, ama gonosz sorozatunk, hogy képtelenek vagyunk hazai környezetben orosz gárdát legyűrni. Ezúttal az osztályzás azonban mégis elmarad, ugyanis vitának helye nincs, négy láb jó, két láb rossz, top of the table!
Egyszerű játék a futball kérem szépen. Lődd be a helyzeteidet, vedd ki az ellenfél 1-2 kulcsemberét a játékból, majd nyugodj meg és tartsd kézben a mérkőzést. Meghökkenve láttuk, hogy a van Gaal-éra minden bizonnyal legjobb idegenbeli produkcióját sikerült lehozni a Goodison Parkban szombat délután. Nem feledve, hogy Depay és Blind pihentetése nagyon jó ötlet volt holland Mesterünk részéről.
Liverpoolba menve elég aktuális bármilyen The Beatles hasonlat. Azt hiszem hazudnék, ha azt mondanám, hogy rettegve, de kevés örömmel telve várjuk a mai mérkőzést. Az Arsenal elleni ütközet minden bizonnyal nem múlt el nyomok nélkül, igaz vannak játékosaink, akik azóta ennél még rosszabb dolgokat is átéltek, minderről hajtás után értékezünk.
