Nem szoktunk hozzá ekkora (és ilyen kaliberű) mozgolódásra az átigazolási szezonban, mint amilyet a mögöttünk lévő hetekben tapasztalhattunk, idővel azonban ennek is el kellett jönnie: az idősödő keret frissítése és az egyre csak duzzadó gyenge pontok erősítése évek óta váratott magára. A nyers számok mindenesetre így is sokkolóak: 170 millió elköltött euró, 15 távozó és 6 érkező a nyári időszak mérlege, ami manchesteri (mármint United) szemmel joggal nevezhető totálisan idegennek. Úgy gondoltuk, hogy ezen izgalmas időszakot követően érdemes egy gyors létszámellenőrzést tartani – nem csak azért, hogy lássuk, kik maradtak végül, hanem azért is, hogy elmélkedhessünk kicsit afelett, mit is tervezhet LVG a szezonra.
Elemzés kategória bejegyzései
A sokmillió dolláros bébi
Fél éven belül másodszor döntöttük meg átigazolási rekordunkat. Ráadásul a Di Maríáért kicsengetett összeg ezúttal nem csak a klub történetének legnagyobb költése, hanem brit átigazolási rekord is egyben. Hogy a taktikában, rendszerben, stílusban hová tudja őt elhelyezni van Gaal, arról legkorábban szombat délután bizonyosodhatunk meg, ez a bejegyzés nem is erről szól, hanem a transzfer körülményeiről, lehetséges jövőbeli hatásairól, na meg az elbaszott játékospolitikánkról. Idei szerzeményeinkre már több mint 130 millió fontot költöttünk, és még nincs itt az átigazolási szezon vége, nincs rendes védelmünk és a középpályánk is csak egyre fogy, tehát ez a már így is felfoghatatlan összeg valószínűleg tovább fog nőni. Alapesetben éljeneznünk kéne, hogy egy klasszis érkezik a csapathoz, de van úgy hatvanmillió okunk, hogy ne örüljünk maradéktalanul Ángel megszerzésének. Hogy mi köze ehhez jó kiállású igazgatónknak, egy portugál szuperügynöknek és egy nagy sportszergyártó cégnek? Tovább után kiderül. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mojszi, te vagy az?
Erre még legpesszimistább drukkereink sem számíthattak. Nem csak Lajos koncepciója vagy a tökéletes előszezon mondatta velünk, hogy ez a szezon merőben más lesz mint a tavalyi. A játékosok visszatérő önbizalma és az ígéretesnek tűnő új felállás még a keret hiányosságait vagy a sérültek hosszú listáját is elfeledtette velünk, hogy aztán a szombat délutáni rémálom után nagyot koppanva érjünk földet. Folytatódik a rekordok döntögetése: 42 éve nem buktunk hazai nyitómeccset, a Swansea pedig még soha nem nyert bajnokit az Old Traffordon, és ez még akkor is elfogadhatatlan, ha van Gaal 2-3 hónapnyi időt kért világuralmi tervei megvalósításához. Nincs mit szépíteni, Lajos, ez bizony egy kőkemény Moyes volt, abból is a legreménytelenebb, legkiábrándítóbb fajta. Hogy mi volt a baj? Erre próbálunk rájönni néhány taktikai ábra felhasználásával, de kiosztunk néhány
kokit és sallert alacsony pontszámot is mindenkinek, aki benne volt a 2-1-es vereségben. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A hetedik te magad légy!
Lassan kezdjük belakni ezt a hetedik helyet. Egy győzelemmel sem jutottunk volna előrébb, most meg akármi történik hét közben, maradunk is hetedikek. A United szezonját figyelve az az akármi meg is fog történni. Rengeteg dolog történt már ebben az idényben, legutóbb például az, hogy a Fulham csapatbusza sikeresen rabolt pontot az Old Traffordról. Pedig minden adott volt hozzá, hogy emlékezetes meccsen győzzünk, igazából csak egyetlen perc hiányzott. Hősiesen védekező, semmiből vezetést szerző kiscsapat, óriási fölényben játszó, majd szűk két perc alatt fordító United … na és itt a három pont helyett egynek kéne lennie, de valahogyan sikerült összeszerencsétlenkedi hátul még egy gólt, ráadásul a legjobbkor. És így persze az van, hogy rekord breaker meg moyesout, nem örömködés és számolgatás. Pedig a győzelem elmaradásáért most valóban nem Moyes és a beadásokra építő taktikája okolható. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ahová nyerni járnak
A szombat kora délután lejátszott Manchester United – Newcastle United PL-meccs tökéletes programnak bizonyult arra az esetre, ha valaki az egész hétvégéje hangulatát szerette volna elkúrni, vagy bárki indokot keresett volna arra, miért is ugorjon fejest a hetedik emeletről. A bármilyen csapatnak szurkolók zrikálásának köszönhetően az érzés hétfőre sem múlt el, így már három napja azon agyalunk, mi is a gond. Mert gond az van. Két hazai zakó zsinórban, olyan csapatok távoznak győzelemmel az Old Traffordról akik 20 meg 40 éve nem nyertek ott meccset. Kilencedik hely, nyolc hazai meccsen lőtt nyolc gól, és további szörnyű, korábban elképzelhetetlen statisztikai mutatók állnak a csapat neve mellett. Többek között ezeket a statisztikákat, mindenféle elemző oldalakat meg némi Match of the Day segítséget felhasználva analizáltuk, vajon milyen átok állhat pocsék hazai formánk hátterében. Mert mindennek nem lehet csak Moyes az oka.