A nagy presztízsű Európa Liga negyeddöntője egy rendes beharangot érdemelne, de most csak ez jutott, és reméljük, jövő héten sem kell majd esszét írnunk arról, mi romlott el a mai meccsen, mert fél lábbal már ma továbbjutunk. Ole is ezt szeretné, mert pályára küldte a (majdnem) A-csapatot a B-kapussal. Mi baj történhetne??
Természetesen ellenfelünket, a La Liga 9. helyén vitézkedő Granadát sem akarjuk említés nélkül hagyni, ezért beszúrjuk ide a hivatalos klubhimnuszukat!
A téli meccsdömping végén, egy hosszabb, kéthetes szusszanás előtt – mármint nekünk, szurkolóknak jön a pihenő, a válogatott játékosoknak annyira nem – még egy akadályt kell sikeresen megugrani Ole alakulatának (nem vonom össze még egyszer a két szót, mert kibeleztek), a Leicester City elleni FA kupa negyeddöntőt.
Ikszelt a Chelsea, kikapott az Everton, bedobták az Ole szerződéshosszabbításáról szóló (meg nem erősített) hírt, ezek után mi más következhetne, mint egy gól nélküli döntetlen, vagy egy (nem is annyira) WTF-vereség a jó szezont futó Moysie-féle West Hamtől?
Annyira elengedtük az Európa Ligát, hogy csak egy teszkógazdaságos kommentfogóra telik tőlünk. Vagy csak lusták vagyunk, mert… világjárvány!
A kezdő mellé azért idemásolunk egy tegnap hírt, hátha nem követi valaki a Stretford End Facebook-oldalát vagy a kommentmezőt:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nem tudom, ki hogyan van vele, de amennyire kimeríti a játékosokat (és velük együtt a játékvezetőket is) fizikailag a háromnaponta elszabaduló darálás ebben a szezonban, legalább annyira fáraszt le engem is ugyanez, már ami a lelkesedést illeti. Nehéz az igazi elvetemült szurkolói engagement-hez szükséges energiákat ilyen sűrű egymásutánban összpontosítani. A szezon elején még rendesen felcseszett például a Palace ellen odahaza elkövetett cselekmény, de most, pár hónapra rá a zsinórban lejátszott harmadik 0-0 után csak balta arccal nézek magam elé, valódi kiábrándultság nélkül. Olyan szintű apátia köszöntött be nálam, hogy ennek a beharangnak az írását elkezdve konkrétan a Chelsea ellen kezdtem felkészülni, és infot gyűjteni róluk és a játékukról Tuchel alatt, mire feltűnt, hogy azt a meccset már lejátszottuk múlt héten. Úgyhogy a Chelsea helyett mindenki fogadja szeretettel a Manchester City közreműködésével fogant kommentfogót.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….A középmezőnyben tanyázó Crystal Palace-t kéne ma mindenképp legyőzni ahhoz, hogy maradjunk a 2. helyen, mielőtt a hétvégén ráfordulunk a városi derbire. Ole mester is valószínűleg ezért pihenteti Löföt és MekTomit. A sérülésből visszatérő Cavani bedobása kezdőként így elsőre nem tűnik annyira jó ötletnek, Henderson kezdetését pedig nem láttuk jönni, de azért örülünk neki.
A Palace ellen viszont az összes (11) eddigi idegenbeli meccset megnyertük, ami rekord, úgyhogy nem ma kellene ezen a jó szokáson változtatni. A juventusos mezünk meg amúgy is szerencsét szokott hozni.
Ha jósolni kellene a mai, Spurs elleni hazaira, akkor nem tudnánk. A tragikus kezdés után három idegenbeli győzelemmel javítottunk, de aki látta ezeket a meccseket, az most annyira még nem lehet nyugodt. A játékunk mintha javulni látszana, Ole a jelek szerint bizalmat szavaz Baillynak, és a Brighton elleni világklasszis szabadrúgásának (khm) köszönhetően remélhetően Pogba is felfedezi magában a futballistát. (Ami biztos: Dalot már csereként sem fog alkotni, mert közben hivatalosan is kölcsönadtuk a Milannak. FRISSÍTÉS: Telles viszont állítólag done deal.)
A Spursbe Son sajnos visszatért, de még így is bízhatunk benne, hogy a hétközi kupameccsek és az utazgatások után Jose csapata lesz a fáradtabb.
Tipp: nincs. Helyette mutatunk egy sajnos megint (mindig) aktuális mémet az internetekről:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Nem akartuk, de megkapjuk: a karalábékupa következő fordulójában (ma este) a sirályoknál vizitelünk. Kiderül, mennyire dolgozik a bosszú a Brighton játékosaiban, akik pár napja (sport)történelmi tettet hajtottak végre: úgy kaptak ki, hogy lefújáskor még ikszre álltak.
Ami biztos: ha revansot akarnak venni, mondjuk a két gólban is szerepet vállaló Maguire-en, vagy a győztes gólt szerző Brunón, akkor rábasztak: Ole Löföt leszámítva lecserélte a teljes kezdőt. Ami elvileg papírforma, a gyakorlatban viszont a kapitányunk pihentetését talán még maga ’Arry se látta jönni. De örülünk neki, a kezdő ennél már csak akkor lenne tökéletesebb, ha Mengi is helyet kapott volna benne. A kommentek közt kérjük annak az eldöntését, hogy van-e értelme izgulni ma este, jó-e nekünk az, ha továbbjutunk.
Magyar idő szerint fél 2-kor indul útjára a labda a The American Express Community Stadiumban, ahol a 8. helyezett fogadja a 15. Manchester Unitedet. Olyan korai ez az időpont, hogy annak is örülünk, hogy sikerült egyáltalán a kezdők kihirdetéséig felkelnünk, nemhogy még rendes posztot is írjunk, szóval be kell érnetek egy kommentfogóval. Bocs.
Pedig lenne miről posztolni, mert a Brighton izgalmas ellenfél, elég sokszor megtréfáltak már bennünket. Legutóbb mondjuk pont nem, Greenwood és Bruno emlékezetes góljaival vertük őket nullháromra június végén. A Palace elleni blamából kiindulva most egy szűk 0:1-nek is nagyon tudnánk örülni. Pláne, miután megláttuk a kezdőt:
A kiváló bajnoki hajrának köszönhetően szerencsére úgy fordulhattunk rá ennek a szerencsétlenül hosszú szezonnak az utolsó körére, vagyis az Európa-liga hátramaradt szakaszára, hogy legalább a komoly tét súlyát nem kell már cipelnie a fáradt lábaknak, hiszen a BL-kvalifikáció kivívásával az EL-győzelem immáron nem létszükséglet. És bár fejlődés ide, jobb közhangulat oda, egyvalami még mindig fájóan hiányzik a Manchester United háza táján a Solskjaer-érában: egy trófea. Hogy az Európa-liga mennyit is érne ténylegesen, arról megoszlanak a vélemények, az ugyanakkor már előzetesen is látszódott, hogy két könnyebb és két nehezebb meccset kell majd megvívni a végső sikerért – az első komolyabb kihívás ma este vár ránk a Sevilla ellen.
