Jön a Premier League 12. fordulója, ahol a nálunk per pillanat két teljes ponttal többet gyűjtött Brighton kék-fehér hordája érkezik vendégként házibulit csapni – nekünk pedig ennek kéne elejét venni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….A Leicester elleni győzelem után nem teljesen úgy folytatódott az idényünk, ahogy azt elképzeltük (illetve szerettük volna, mert szurkolói közösségünk jelentős része pont így képzelte el). A B csapatunk két sikerrel megvívott kupameccse keretbe foglalt egy meglehetősen elkeserítő vereséget, ahol bizonyos aggregált mutatók szerint ismét nekünk voltak nagyobb lehetőségeink, de az igazat megvallva a játék képe alapján egy büdös nagy 0-0 lett volna az igazságos eredmény. Ok, a Rochdale elleni büntetőkkel kivívott továbbjutást is nehéz hangosabb röhögés nélkül egyértelmű sikerként jellemezni, de hé, megnyertünk egy tizenegyes párbajt, mi ez, ha nem fejlődés! (széles vigyorú, mégis szomorú szmájli helye). A West Ham végül bevert kettőt, kikaptunk, itt a lehetőség, lehet javítani az Arsenal ellen.
Már megint beharangot kéne írni a legleső ligakupa-forduló elé, de a kreativitással egyetemben már a szerkesztőség életkedve is fogyókúrázik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Most, hogy végre lementek a gyengébb képességű előzenekarok a Nemzetközi Labdarúgó Fesztivál két nyitó napján, jöhet a főműsor, végre nagyszínpadra léphetnek fiataljaink az EL porondján. Eddig valójában nem igazán vettem komolyan az afféle szófordulatokat az Európa Liga kapcsán, mint „Ázsia-Kupa”, vagy „kazah sztyeppék”, de most aztán pofánbaszott a valóság Mjölnirje, mikor kissé beleástam magam, ki is lesz első ellenfelünk Európában.
Erről következő bajnoki ellenfelünk, a Leicester City boardja próbálja meg folyamatosan meggyőzni a saját szurkolótáborát, Brendan Rodgers-szel az élen, immáron negyedik esztendeje. Premier League, ötödik hét, újabb bajnoki, újabb ellenfél, újabb remények, régi keret, régi problémák.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A múlt hétvégi petrezselyem-árusítás után tárt karokkal fogadjuk a mai napon a harmadik bajnoki forduló keretein belül a Kristálypalotát (akiknek a kapujában valaha egy Király állt).
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mivel még javában tart az átigazolási időszak és Generati az előző posztban már megnyitotta a pénzcsapot, érkezik egy kis hangulatjavító poszt a virsli és a meleg sör mellé: úgy gondoltam, hogy érdemes lenne eloszlatni néhány tévhitet a transzferekkel kapcsolatban, ha már amúgy is derékig gázolunk bennük, illetve a róluk szóló rumourokban.
A következőkben fényt derítünk rá, hogy mekkora súllyal esik latba a mezeladás, mivel akadt gondja a klubnak Mourinho érkezéskor, mi az a TMS, min csúszott el a madridi de Gea-transzfer annak idején, illetve mi fán terem a játékosok amortizációja, és hogyan könyvelik el a klubok az átigazolt játékosok költségeit (Á la FFP).
Nehéz magunkkal mit kezdeni a Nagy Nyári Pangás közepén (aminek széles e világon egyedül csakis kizárólag a Manchester United FC a részese, az összes többi klubnál pezseg a transzfer market, mi azonban úgy nézünk ki, mint a festői NDK-s városkák éttermei voltak a 80-as években, ahol délben, a turisták legnagyobb nyüzsgése közepette a személyzet bezárt ebédszünetet tartani).
Ugyan minden felmerülő átigazolási pletykára írhatnánk egy kommentfogó kétsoros posztot, de nem akarunk twitter-fiókká degradálódni, ezért, hogy az érdeklődéseket mégis fenntartsuk valahogy, következik valami egészen más.
Dr. Harrari Ezrának elege lett a szurkolókból
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Tulajdonképpen a tavalyi szezon legnagyobb metamorfózisán átesett alakulata látogat majd ma este az Old Traffordra, úgyhogy ezt a tényt kihasználva ezúttal allegorikusra vesszük a figurát, és a Burnley FC látogatása előtt a statisztikák helyett egészen más vizekre fogunk evezni, habozás nélkül fejest ugrunk a címerek rejtett szimbolikájába.
