Mivel megint kezd hol kiábrándítóvá, hol biztatóvá válni a valóság és mindannyiunk gyomrát kikezdi lassan a hullámvasutazás, ezért érkezik ismét egy elvontabb poszt, aminek a végén megint valahol a filozófia partjain fogunk kikötni, megállapítva valami fontosat a minket körülvevő világ működéséről – figyelem, a bejegyzés nyomokban futballt tartalmazhat.
Elüzletiesedett világunkban már megszokhattuk hogy évről évre egyre korábban kezdődik az ultimate ünnep, a karácsony promózása. Szentestéig pontosan egy hónap van még hátra, a Manchester United korán kezdődő adventi kalandozása pedig kilenc meccset is magába foglal (plusz év végéig még kettőt), így hát még szinte fel sem dolgoztuk a West Brom elleni csúnya győzelmünket, máris egy újabb hazi must-win meccsre izgulhatunk. Ráadásul a BL-ben, ahol az ígéretes kezdés után éppen mai ellenfelünk otthonában botlottunk akkorát, hogy az elfeledtette az első két forduló bravúrjait az erre hajlamos elfeledők körében, így már nem is állunk annyira jól a csoportban. Hogy pontosan mik az esélyeink, és hogy miért kell a török szultán csapatát ma mindenképp verni, azt bővebben is kifejtjük.
A válogatott szünetet kihasználva megvonjuk a szezon első harmadának mérlegét. Megbeszéljük, hogy mi az ördög van Pogbával, mi lesz Donnyval, Bruno-e Jézus második eljövetele, működik-e a rotáció, mi most a legjobb formációnk, mennyit számít a járványfaktor, és a végén médiázunk is egyet.
Mi tagadás, a Manchester United legutóbbi két meccse még a legoptimistább szurkolók hitét is próbára tette, az ágyúsok és az ottomán Felcsút ellen is minősíthetetlen produkcióval leptek meg kedvenceink. Kilátástalan játék, gyenge egyéni teljesítmények után, roppant kevés pihenőt kapva (egy szerda esti isztambuli fellépés után nyilván a szombat kora délutáni nyitómeccs jár nekünk, mi más?) kell a viszonylag jó formában lévő Everton ellen helytállni. Nem lesz egyszerű.
Tovább pörög a BL-parti, zsinórban három héten keresztül ismerkedhettünk csoportellenfeleinkkel, hogy aztán egy válogatott szünetnyi szusszanás után ezt majd megismételjük. Ezúttal a football sugardaddy új típusával ismerkedhetünk meg az unatkozó olajmilliárdosok és a trendi multicég után, hiszen következő ellenfelünket állami pénzekkel tolták be a BL-be. Igen, a Başakşehir csapatának semmi keresnivalója nem lenne a Bajnokok Ligájában, de a kegyes török szultán félkrajcárjából mégis olyan csapatot tudtak építeni, amely a bajnokság megnyerésével kvalifikálta magát a csoportkörbe. Isztambulba utazik tehát a United a csoport papíron leggyengébb együtteséhez, mi pedig jól bemutatjuk hogy kikről is van szó.
Nem akármilyen huszárvágás után máris jön egy újabb bajnoki rangadó, a korábban szokásos decemberi-januári dömping előrekovidozódott már október végére-november elejére. Télapó még nincs, mérföldkő azonban igen: az Ole’s at the wheel-projekt kerek századik mérkőzéséhez érkezik, azaz ez lesz Solskjaer századik meccse a főnöki székben.
A minden eddiginél zsúfoltabb BL-szezonon nincsen fék, a múlt heti bravúrgyőzelmet követően máris itt a következő meccs: az előző szezon döntőse után most az egyik elődöntőssel csapunk össze a továbbjutó helyek egyikéért. Ez ráadásul hazai pályán fog megtörténni, mondanánk, de a teltházas Old Trafford úgy hiányzik ennek a csapatnak mint egy falat kenyér. Ebben a szezonban eddig háromszor játszottunk üres lelátóink előtt és győznünk még nem sikerült, míg idegenben minden meccsünket megnyertük (ötöt). A rossz sorozat megszakításához és egyben továbbjutási esélyeink további javításához ma este a német listavezetőt kell legyőznünk, akikkel történelmünk során most találkozunk először, így aztán annak rendje és módja szerint be is mutatjuk őket.
Ferguson életműve a 2010-es évad végén nem gyarapodott túl sok trófeával, egy csalódást keltő bajnoki ezüstérem, egy Bajnokok Ligája negyeddöntős búcsú, egy harmadik körös kiesés az FA-kupában és egy szerény Ligakupa győzelem gyűlt csak össze a mérleg két serpenyőjében, amit nagyrészt a támadószekciónk egyoldalúságának köszönhettünk – ezen kellett változtatni.
Egy szezon kihagyása után ma este végre visszatérhet csapatunk a BL-be, rögtön a csoport legerősebb tagjával idegenben meccselve. Nem ideális kezdés, de hát azért küzdünk minden évben a bajnokságban, hogy az ázsiai túrák helyett Európa élcsapataival mérkőzzünk meg hétközben, hát most itt van, megkaptuk, Párizsba utazik a United az előző kiírás döntőséhez. Az esélytelenek nyugalmával, mondhatnánk, de az igazság az, hogy esélyesebbek vagyunk mint másfél éve. Ha másért nem, hát amiatt hogy most nem 0-2-ről vágunk neki a meccsnek. Felemás szezonkezdet és sok hiányzó mindkét oldalon, aki eltalálja mindkét kezdőcsapatot az vagy a jövőből tért vissza egy időgép segítségével, vagy titkosszolgálati módszereket alkalmaz, mindenesetre fizetnénk neki két sört miközben kitölti a lottószelvényünket. PSG – United részletesebben a tovább után.
A Manchester United formájára nézve remekül időzített válogatott szünetet követően újra a Premier League-é a főszerep, egy csodálatos bajnoki nyitány és egy annál is fenomenálisabb átigazolási időszak után itt lenne az ideje, hogy a helyes úton induljunk el végre. Az első lépést rögtön ma a St James’ Park gyepén tehetjük meg, de a Newcastle United jelentette akadályon bizony nem lesz könnyű túljutni.