Mivel a nemrég elmúlt karácsony és újév napja alkalmából nem készült egyetlen lazára vett ünnepi bejegyzés sem, most megkezdjük a kármentést, úgyhogy ezúton kívánunk boldog békés karácsonyt és boldog új évet a kedves egybegyűlteknek. (Tudjuk, hogy már egy hónapja volt, de reklamációt nem fogadunk el, örüljetek, hogy nem a menstruációtok késik ennyit).
Amit pedig most ebből a különleges alkalomból elmesélünk, az a (véleményem szerint) valaha volt leggroteszkebb eseteket foglalja össze, amik futballpályán megtörténtek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mámoros szenvedély
Vörös ködbe burkolózva, teljes deríliumban töltik a United szurkolók a mindennapjaikat. Ami egyáltalán nem véletlen, hiszen a csapat sorra aratja a győzelmeket. Ráadásul még Fellaini bevetése sem kell a siker eléréséhez. A Brighton ellen pedig különösen édes lenne a bosszú, hiszen az odavágón kikaptunk a Sirályoktól.

A Stretford End bemutatja: Ördögi Kör S01E01

A Solskjaer (interim)éra első podcastjában örömködünk, elemezünk, jósolunk, és reagálunk a kommentjeitekre, kérdéseitekre. (A műsort élőben közvetítettük a YouTube-on, ez az [alig] szerkesztett változat.) Az iTunes mellett már a Spotify-on is megtaláltok bennünket!
A mikrofon mögött: Stanley, kriss, Beyonder.
Next United Manager Cup, döntő
Ma délután norvég csodatevőnk első igazi erőpróbájának lehetünk szemtanúi: a bajnokság alsó felébe tartozó csapatok magabiztos legyűrése után ezúttal egy igazi top csapat otthonába látogat a Manchester United. Már amennyiben top csapatnak lehet nevezni egy olyan klubot, amely 11 éve nem nyert semmit, és otthonuknak a kibérelt Wembley stadiont, mindenesetre a Spurs más játékerőt képvisel, mint Solskjaer rövid de annál sikeresebb regnálásának eddigi ellenfelei. A rangadót továbbá olyan finomságok is megfűszerezik, mint az Ole-Poch különverseny a United padjáért, az őszi 0-3-ért való visszavágás reménye, a már nem csak álmainkban felbukkanó top4 esélye, vagy éppen az angol szövkap által is figyelemmel kísérendő Rashford – Kane csatárpárharc. Mindezekre kitérünk, mert hogy beharangozzuk londoni kiruccanásunkat.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Bend it like Beckham
A szokásos téli meccsáradatnak megfelelően az egész szerkesztőség ki sem látszik a statisztikákból, mindenki asztalán félméteres vastagságban állnak a kinyomtatott kezdő tizenegyek, ellenfelekre leszűrt átigazolási hírek, a padlókat térdmagasságig árasztják el a sérültlisták, a böngészők által felajánlott, egyszerre 20 darab megnyitható lap opcióját pedig már réges-rég mindenki megtoldotta egy nullával. Azonban a néhány nap szünetre való tekintettel igyekszünk megtörni a monotóniát, mielőtt néhányan beharangozó-túladagolásban kezdenének szenvedni, érkezik ismét egy technikai jellegű poszt.

Indul az FA Kupa!
Verhető ellenféllel találkozik csapatunk az FA Kupa harmadik körében. A tavalyi döntőzés után idén jó lenne, ha esetleg képesek lennénk akár elhódítani is a trófeát. Csak azért is, mert az Arsenal jelenleg egy alkalommal többször hódította el a vasat, mint mi, ez pedig nem maradhat tartósan így. Bevezetőként vallom be, hogy a tavalyi finálé elvesztése volt számomra José igazi mélypontja, amit követően egyszerűen már semmit nem akartam elhinni a portugál félnótástól.

Új év, Újkastély
2019 első posztját január elsején kialvatlanul írni olyan, mint egy rivallót félretenni, esetleg egy csésze kávét kóstolni, amibe véletlen sót szórtál cukor helyett, vagy épp egy végtelenített szalagon a Zsozé féle United játékát nézni Kassai-Tóth Csaba kommentárjával egy tévé elé láncolva a 101-es szobában. Egyszóval borzalmas. De, amikor rájössz, hogy az utóbbi két hét nem a szilveszteri kibaszás bebaszás részegség okozta delírium látomásában történt csak, hanem tényleg Ole negyedik meccse következik, rögtön élénkebben próbálsz eleget tenni a kötelességednek. Ellenfelünk a szegény Pincér Juventusa, azaz a Newcastle United az év első bajnoki mérkőzésén.

Örömfoci S01E03
Rutinos PL-nézők már megszokhatták, hogy év végén SPM fokozatba kapcsol az angol foci, és sem a szeretet ünnepét, sem az újévi másnaposságot nem kímélve záporoznak ránk a meccsek. Így történhet meg, hogy vasárnap délután, alig másfél héttel kinevezése után Solskjaer már a harmadik bajnokin irányíthatja régi-új csapatát, és a következő 6 napban még kétszer izgulhatunk azon, hogy kitart-e az örömfoci az első rangadóig. Lehet, hogy csupán a kinevezése óta érzett eufória, a bealvós meccsek után erős kontrasztként ható támadófoci, vagy csak a posztírás közben kortyolgatott bor mondatja velem, de nem érzem úgy, hogy pont a Bournemouth törné meg az Old Trafford év végi feelgood faktorát. Mert hogy velük játszunk a 20. fordulóban, és Howe csapata éppen ellentétes irányban halad az érzelmi hullámvasúton – ők most vannak talán a legmélyebben a szezonban és erősen néznek hátrafelé, mi pedig a pozitív gólkülönbséget gyarapítjuk, és egyre gyakrabban számolgatjuk a top4-től való távolságunkat. Országos egyes, mondaná erre egy szigorú földrajztanár, akivel mi sem nagyon vitatkoznánk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A remény visszaköltözött az Old Traffordra
Szánon érkezett meg a Mikulás egy északi országból Manchesterbe. Volt zsákjában minden jó. Futball, szeretet és Milka csoki a támadósornak. Ennek hála ma már reménnyel tekintünk a mai hazai mérkőzésre, ahová a liga egyik leggyengébb ellenfele érkezik.

And Solskjaer has won it!
Az a megtiszteltetés ért, hogy én írhatom az első poszt-Zsozé beharangozót, egy olyan hét végén, amikor szinte kifordult a világ önmagából, és olyan változások történtek a csapatunknál, amilyeneket egy héttel ezelőtt csak remélni mertünk. Woody felvállalta egy amolyan anti-Grincs szerepét, egy határozott tollvonása után újra hisznek a karácsonyi csodában a kérges szívű, sokat megélt Manchester United szurkolók. Miközben még az események hatása alatt állunk, örömtől és különböző alkoholtartalmú italoktól részegen, a legváratlanabb pillanatokban fel-felkurjongatva próbáljuk feldolgozni a hihetetlent, nem szabad elfeledni, szombat este fél hétkor a Cardiff ellen lép pályára OLE GUNNAR SOLSKJAER csapata!
