Shaw sérülése azt hiszem minden United szurkoló számára elég dilemmát, kellő rossz érzést és félelmet is okozott a szezon folytatását illetően. Az angol lába úgy tört szét, ahogy az év eleji reklámvideóban az ördög villájával roppantja szét az üveget. Mégis menni kell tovább, itt az újabb forduló és bizony illene tapadni a Cityre, akik talán önbizalmukat veszthetik a hét közepén kapott csicskalángos okán. Na de kit érdekel a City lényegében?
Aki alaposabb elemzést, osztályzást, értékelést szeretne olvasni a keddi PSV – Manchester United meccsről, azt el kell szomorítanunk. Szívesen elemeznénk, hogy Young vagy Herrera mit nyújtottak új posztjukon, mennyire lesz jó Martial az első teljes meccse alapján, vagy hogy mi a fasz volt Matával, de sajnos egy súlyos sérülés beárnyékolta a meccset. Kikaptunk 2-1-re, ezúttal nem megérdemelten, domináltuk az ellenfelet, helyzeteket alakítottunk ki (és rontottunk el), míg a hollandok két helyzetükből lőttek két gólt, hátul pedig belevetődtek mindenbe. Legyen az beadás, lövés, vagy Shaw támaszkodó lába. Anyázós poszt, durva képsorokkal, erős idegzetűeknek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Na most miért kellett ezeket nekem ide besorsolni? Bíztam benne, hogy a Mester otthon tart kicsit pihenni. Nagyon vacakul mentek a dolgok. Ehh, visszatérés Eindhovenbe.
A válogatott meccsek miatti szünet utáni első erőpróba rögtön a Manchester United – Liverpool rangadó lesz Carrickék számára. Nem állíthatjuk, hogy eseménytelenül telt ez a két hét. A rosszemlékű walesi vendégjáték különösen jól sikerült ice bucket challenge-ként hatott ránk, ahogy az átigazolási időszak utolsó két napjának egzódusza, és a meglepetés csatár igazolása is.
Mozgalmas egy nap, az már biztos. De ha egyszer Európa-szerte ma este zárul az átigazolási piac, akkor bizony ünnepnapon is dolgozni kell, akár éjszakába nyúlóan is. Este 11 óráig bármi megtörténhet, és a menedzser által összeírt listán lévő nevektől is meg kell szabadulnia a klubnak. Hétfő van, bank holiday, országszerte senki sem dolgozik. Akár a családdal is tölthetném a napot, kiruccanhatnánk Dorsetbe ebben a remek időben. Szerencsére Isabelle már hozzászokott az augusztus végi hajtáshoz, és nem gondol olyasmikre, hogy Giggsékkel járnánk kurvázni ilyentájt. De nagyon megértő, és szükségem is van a támogatására az ilyen napok után, amikor Mendes- meg Perez-féle nagyhalakkal kell tárgyalni. Csak azt nem érti, ha én vagyok az igazgató, miért vannak még felettem mások is, akik döntéseket hoznak. De ez egy ilyen szakma. Az edző vázolja az elképzeléseit, felír néhány nevet, én pedig elvégzem a piszkos munkát. Ha esetleg túl sokat kérnek… hoppá, csörög is a telefon, talán éppen Mendes lesz a vonal másik végén.
Szokásos csendességben zajlottak az elhagyott kolostor ötödik emeletén meghúzódó társaság napjai. A Vörös Rend tagjai – ahogyan magukat hívják – egykor ugyan szebb napokat látott, valaha királyi erődjükből voltak kénytelenek, ha csak ideiglenesen is elvonulni a nyilvánosság elől, hogy a bolygók együttállásának utolsó napjain sikerüljön véghezvinni az igézetet, melyet egy rég elfeledett, ősi könyvben találtak.
A Rend legtöbb tagja már nyugovóra tért egy újabb sikertelen kísérletekkel teli napon, egyedül Eduár mester volt még ébren, elmerülten figyelve az éppen csak parázsló kandalló utolsó lángjait, amikor különös dologra lett figyelmes. Egy apró széndarabra, mely se nem izzott, se el nem égett, de titokzatos feketeségével csillogott a tűzhely közepén. Eduár felkelt bársonnyal vont karosszékéből, és közelebb lépett a jelenséghez. Hiába volt ugyan járatos az alkímia és az aranycsinálás fortélyaiban, ilyet még nem látott. Kezébe vette a széndarabot, s ahogy tüzetesebben megvizsgálta, észrevette, hogy a fekete anyag szabályos dodekaédert formál, egyik oldalán tükörszerűre csiszolva.
A tegnapi napon látottak miatt egyszerűen nem mehetünk el amellett, hogy egy rövid taktikai értekezésbe ne bonyolódjunk a csapat augusztusban látott mérkőzései kapcsán. Egy biztos, a Be The Difference és a Break Expectations egyelőre nagyon távol áll a csapattól.
Egy éve borús hangulatban vártuk a negyedik fordulót egy vereség, két döntetlen és három öt kettő után, de idén óvatos optimizmussal tekinthetünk a soron következő párharc elé. Egy könnyed és sikeres BL selejtező, valamint egy szerencsésnek mondható BL sorsolást követően a szezon eddigi legkeményebb erőpróbája következik, a Swansea elleni idegenbeli mérkőzés. Van miért visszavágnunk a hattyúknak, hiszen nso stílussal élve, tavaly kétszer is „ördögverés lett a hattyúvadászatból”.
Bár voltak kisebb rémálmaim a Bajnokok Ligája selejtező kapcsán, de abban benne volt de Gea is, aki látványosan a félpályán szaladgált 4-1-es vezetésnél, azonban sikerült felébrednem. Ennek hála tudom, hogy 3-1-re megyünk a belgák ellen, a védelmünk idén egy öngólt kapott, ami nem nagyon mutat arra, hogy ma kaphatnánk két gólt. Arra azonban igen, hogy a rúgással még nehezebb dolgunk is akadhat. Minderről a hajtás után bővebben.
Vannak meccsek, amikor egyszerűen semmi sem akar összejönni: hiába a gigantikus mezőnyfölény, hiába alakítjuk ki számolatlanul a helyzeteket, van, amikor egyszerűen nem jön az a fránya gól. Na ilyen volt a Newcastle elleni szombati döntetlen is, ahol csak nem sikerült begyötörni a győztes találatot. Kissé megkésett osztályzásunk címével is a hiábavaló várakozásra szerettünk volna reflektálni – bár igazából mindegy is, hogy tényleg kedd délutánig kellett volna várni a gólra, vagy csupán még 10 percig, hiszen a focit 90 percre (plusz Fergie Time-ra) játsszák. Gyors pontosztás következik.
