Sok-sok céltalan felhozó mérkőzés után végre elérkeztünk a gála napjához. A piros sarokban a mostanában szenvedő, jövőre a BL-t nélkülözni kénytelen, abszolút esélytelen kihívó Manchester United, míg a kék sarokban a címvédő, idén szinte legyőzhetetlen (és nem mellesleg már bajnok) Bayern München. Hőn szeretett Dávidunk ezúttal tehát egy igazi Góliát ellen mérkőzhet meg, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint hogy bemutassuk az ellent. Azt a csapatot, amelynek szurkolni csakis valami morális értékvesztéssel járó ízlésficam következményeként lehet. Azt a klubot, mely története során a labdarúgás legnagyobb gazfickóit tudhatta soraiban. Azt a jelenséget, amelynek nevét nem mered háromszor a tükör előtt a saját szemedbe mondani. A Bayern Münchent.
Who are ya? – Villalakók
Hiába a West Brom és a West Ham elleni sima idegenbeli győzelmek, valamint az Olimpiakosz elleni feltámadás, presztízs szempontból nem mondható, hogy különösebben jól sikerült a márciusi hónap, miután két legnagyobb rangadónkat simán elveszítettük az Old Traffordon a Pool és a City ellen. A felemás hónapnak az Aston Villa látogatása vet véget, amely nem csak lehetőség lesz a javításra, de egyben a végső felkészülés is a Bayern elleni, jogos aggodalommal várt BL-párharc első felvonására. De kik ezek a villalakók?
Tíz érdekes szám a manchesteri derbi elé
Tavaly nyáron a 2013/14-es szezon sorsolását vizsgálgatva még mosolyogva nézegettük, hogy a március végi City elleni derbi lesz az utolsó rangadónk a bajnokságban, hiszen úgy gondoltuk, hogy ez igen nagy segítségünkre lehet majd a bajnoki címért folytatott versenyfutásban. Nos, ebből végül nem lett semmi, a meccs azonban ettől függetlenül még nem marad el – mi úgy gondoltuk, hogy az alábbi tíz számmal fogunk felkészíteni benneteket rá.
Röpdoga
Papírt, tollat elő, röpdolgozat következik, a téma a West Ham elleni győzelem. Be lesz írva. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Dühöngő az Upton Parkban
Van élet a halál közben!
Csodás szerdai győzelmünk új értelmet adott haldokló szezonunknak, így hirtelen a pénteki sorsolás lépett elő kulcsmomentummá, hiszen az UEFA fejeseinek golyókapkodásán most jóval több múlik mint mondjuk egy Young-beadáson vagy egy West Ham elleni bajnokin. Osztályzást már írtunk a meccs előtt, a fordított észjárás most egy whoareya posztot követelne (meg is érdemelnék a durván odalépő görögök), de mi most a ti véleményetekre vagyunk kíváncsiak, hogy kit is szeretnétek kapni a 8 között.
Osztályzás: Itt a vége (Manchester United – Olimpiakosz 1:2)
Lezárult tegnap este egy fejezet. Kiestünk a Bajnokok Ligájából és eldőlt, hogy legalább másfél évig, 2015 szeptemberéig nem fogjuk kedvenceinket a legrangosabb kupában látni. A fájdalom és a csalódottság, amit most érzünk, szavakkal szinte leírhatatlan. A lefújás pillanatát követően még a Stretford End szerkesztőségének sokat látott tagjai is néma csöndben, megtörve meredtek maguk elé a Mozaikban. Könnyű lenne most elbujdokolni valahova, és megpróbálni elfelejteni, letagadni az elmúlt 6 hónapot, de nem tehetjük meg, mert most kell csak igazán a csapatunk mellé állni, és erőt meríteni a kudarcokból. Mi sem hanyagoljuk el tehát a kötelességeinket, és osztályozzuk a tegnapi produkciót.
Egy igazi géniusz
Bárhogy is alakultak a dolgok, mégiscsak illene kipréselni magunkból valamit a Liverpool elleni vereség kapcsán – még akkor is, ha bevallottan nem könnyű a dolog. Strigo a meccs előtt már kifejtette közömbösségét a közelgő rangadó kapcsán, melyet kisebb-nagyobb mértékben mindannyian magunkénak éreztünk, és nincs ez másképp most sem. Leginkább azért, mert egész egyszerűen nincs mit mondani.
Dühöngő a derbi elé
Nyugtassatok meg, hogy csak bennem van a hiba, de én valahogyan nem pörögtem fel annyira a mai United – Liverpool meccs előtt, mint amennyire kéne. Pedig általában nagyon várom ezeket a rangadókat, hiszen két dolgot utálok igazán: az emberi butaságot és a Liverpool FC-t. Vörösöket verni mindig jó, kikapni tőlük meg általában egyet jelent valamilyen több napig tartó katasztrófával, most valahogy mégis amolyan nemtörődömséggel, vagy legalábbis vegyes érzelmekkel várom a kezdő sípszót. Ez nem valami önkéntelen védelmi mechanizmus, hanem valószínűleg a tét hiánya nyomja rá bélyegét meccshangulatomra. Igen, ma az ősi rivális érkezik az Old Traffordra, és ennek a párharcnak akkor is van tétje, ha igazából nincsen, de ha jobban belegondolunk, a szezon végkifejletének szempontjából teljesen mindegy, hogy mi lesz a mai meccs végeredménye. Mi ugyanúgy nem fogunk az első négyben végezni, ahogyan ők nem lesznek bajnokok, ráadásul nekünk szerdán lesz egy igazán fontos mérkőzésünk, ők meg ugye tavaly még a sztoritévét sem csípték meg, így csak a bajnokságra koncentrálhatnak. Szomorú ezt kijelenteni az elmúlt húsz év után, de a mai mérkőzés a Liverpool számára sokkal fontosabb, és csak remélhetjük, hogy ezt a motivációs különbséget enyhíti majd a rangadókat idéző hangulat az Old Traffordon. Nyilván nyerni kéne, de közben nem lenne szabad lesüllyedni arra a középcsapat szintre, ahol az elúszott szezon vége felé közeledve az az egyetlen bekarikázott nap a naptárban, amikor a jobb helyen álló fő riválist fogadjuk. Ezt hagyjuk meg a Villa- és Spurs-féle gárdáknak, mi meg nyáron felejtsük el ezt az elbaszott szezont, és jövőre harcoljunk újra a bajnoki címért. Gödörben vagyunk, de hogy a legalján-e, vagy még ki tudunk lapátolni egy kis szart aminek a helyére befeküdjünk, az az elkövetkezendő másfél hétben kiderül, ezért ne tulajdonítsunk majd túl nagy jelentőséget a mai végeredménynek. Persze jó lenne ha Rooney meg RvP elkapnák a fonalat, vagy ha az uruguayi főgyökér sírva hagyná el a pályát egy piros lap vagy egy Jones-belépő után, de amilyen szezon ez, már azzal is elégedett lennék, ha a 90 perc után nem lennék sík ideg. Ráadásul utolsó hat meccsünket otthon nyertük ellenük, szóval … hajrá, Manchester United!
Bajnok a csapat!
Az előző részek tartalmából:
2010 decemberében a Stretford End blog kommentszekciójában és FB-oldalán hirtelen felindulásból úgy döntött néhány drukkerkolléga (köztük jelen sorok szerzője), hogy kell egy csapat, méghozzá olyan, amelyik kispályás futballt játszik vörösördögös címerben. Első megmérettetésünket a 2011. februári III. NST-kupa selejtezője jelentette. Több alkalommal is edzettünk a jeles alkalomra, mégis kiselejteződtünk. A kudarc ellenére úgy döntöttünk, hogy folytatjuk. Újabb toborzót és próbajátékot tartottunk, a megerősített kerettel pedig már nem vallottunk szégyent. Sőt, mitöbb. A csapat fennállása óta eltelt 3 évben sikerült begyűjtenünk két db. NST-kupát (egy 3. és 2. helyezettnek járót), egy 3. helyet a HBF által szervezett Szurkolói Kupán, illetve megnyertük az angol csapatok szurkolói számára kiírt Angol Tornát. 2012. szeptember elsején nagypályán is kipróbáltuk magunkat: meghívást kaptunk a Focifesztivál szervezőitől, hogy Telkiben, a magyar válogatott edzőtáborában játsszunk egy meccset a Bayern München szurkolói csapatával a ’99-es BL-döntő emlékére. 6:0-ra vertük a pannonbajorokat.