Mai rovatomban kicsit elmélyedünk a számok börtönében és alaposan utánajárok annak, hogy szigorúan statisztikai alapon vajon mennyire van igaza a kétkedőknek vagy éppen a bizakodóknak a csapat Premier League teljesítménye kapcsán. Tudjuk, hogy sokan nem szeretik vagyis nem értik az xG adatait, de ma ezt hívom segítségül és bizonyításul téziseim sokkal inkább körbejárásához, mint igazolásához. Ugyanis nem az xG maga a lényeg, hanem, amit abból kiolvasok.
Új podcastünkben Stanley, Ezra és Beyonder mondja meg az okosat a csapat páratlan veretlenségi szériájáról, José zseniális rotációs stratégiájáról, a Pool-meccsről, és kiderül az is, hogy ki lenne a legjobb Carrick-utód (vagy nem). Bónusz: a kommentes kérdések is megválaszolódnak.
Van nekem egy álmom, olyan titok ez, melyről nagyon sokat vizionáltunk már hosszú téli éjszakákon. Akadnak olyan dolgok az életben, amikre már nem is nagyon emlékszünk, persze főleg a legszebb események esetében szokott ez megtörténik velünk. Én pedig arra vágyom, hogy 2004 után, ismételten tegyük be a vitrinünkbe a világ leglegendásabb kupasorozatának trófeáját, az FA Kupát! Ehhez voodoo módon kaptok majd random képeket. Szugeráljunk Szurkoljunk együtt!
Ez a sima győzelem már nagyon kellett. Valljuk be, a QPR elleni hazai négy-nullán kívül nagyjából az összes idei meccsünk a felejthető kategória, már ami a mutatott játékunkat illeti. Egy-egy félidőre, húsz percekre persze eddig is mutattunk futballra emlékeztető dolgokat, de hogy egy egész mérkőzés rendben legyen, és De Geára meg a mázlira se legyen szükségünk, azt már régen érezhettük. Most összejött minden, és bár az ellenfél csak egy Hull City volt, a bemutatott total domination pontosan az, amiért az arrogáns hollandot idehozták. Hogyan nyerjünk meg két védővel egy meccset á lá Lajos, hiszen ezúttal a mester is kap ám érdemjegyet, nem csak tanítványai.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Bizony, idén egyik sem éppen jellemző a csapatra. 2014-ben ez volt az első győztes bajnokink idegenben, és az izgalommentes három pontoktól is elszokhattunk az utóbbi időkben. Úgy látszik, jót tett a srácoknak a dubajozás, a 10 nap pihi után frissen és motiváltan léptek pályára a Pulis által kiesőjelöltből középcsapattá formálódó Palace otthonában. Örüljünk a győzelemnek, hiszen sokkal rosszabb csapatok ellen is veszítettünk már pontokat. Összeállt a sokak által várt támadónégyesünk, na meg újra régi önmagát idézte a Red Wall is, tehát minden adott ahhoz, hogy újra optimistán tekintsünk a szezon hátralévő része elé, még ha ezúttal nem is trófeák megszerzése a cél, hanem a Manchester United új arculatának kialakítása. Elsősorban csapatként szerepeltünk jól tegnap, de ez a bejegyzés most az egyéni teljesítményekről szól, fogjunk is bele!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….