Ha csütörtök, akkor Európa Liga, szokhattuk meg sajnos az utóbbi másfél szezonban, így nem ér minket meglepetésként, hogy a második számú európai kupasorozat február közepén ismét támadásba lendül. Kedvcsinálónak legyen elég annyi, hogy az angol rekordbajnok játszik a francia rekordbajnokkal, illetve a Pogba-tesók egymás ellen, de akit még így sem érdekel az EL, az ne nézze a meccset, sőt beharangozót se olvasson, mindenki másnak pedig itt a huarja altípusú értekezés aktuális ellenfelünkről. A Saint-Étienne csapata látogat az Old Traffordra, sportriporteri szakzsargonunkból pedig ezúttal a patinás jelzőt választottuk a francia klub jellemzésére, mert talán ezt illik mondani olyan csapatokra, amelyek régen sikereket értek el, de az utóbbi 10-20-50 évben leginkább szarok. Az ASSE rövidítéssel csúfoltra pedig ez abszolút igaz, de ezt ki is fejtjük mindjárt bővebben.
Címke: EL
Cold windy nights in Ukraine
A Stretford End blog szerkesztősége mindig is a semmitmondó sablonnyilatkozatok ellen foglalt állást, így régi álmunk vált valóra, amikor néhány meggyőző ukrán oligarcha és pár elszánt Femen-aktivista segítségének köszönhetően mélyinterjút készíthettünk a csütörtöki EL-meccs főszereplőivel. Az Odessza – Manchester úton bőven akadt időnk arra, hogy mindenkit megszólaltassunk a továbbjutást érő győzelemmel és a zergebaszó hideggel kapcsolatban, még Zsozé is a rendelkezésünkre állt egy-két mondat erejéig. Következzen tehát a Luhanszk elleni 2-0, ahogyan a szereplők látták.
Vendégek kELetről
Újra itt van a csütörtök, a már sokszor elátkozott Európa Liga játéknap, amikor ismét pályára kell lépni kedvenceinknek a második számú európai kupasorozatban. Szombaton a Leicester ellen úgy tűnt, visszatért a csapat a helyes útra, ezen az ösvényen kell hát továbbhaladni a szezon következő állomásán keresztül az FK Zorja Luhanszk elleni mérkőzésen.
ELpicsázva
Újabb szintre lépett december óta tartó fosfaragással kombinált faszkodásunk, e tortúra legutóbbi állomásán az Európa Ligában a dán futballóriás, az FC Midtjylland (mert ugye most már illik leírni helyesen a nevüket, ha már megb@sztak minket) alkotott leküzdhetetlen akadályt romokban heverő csapatunknak. Legyőzőinkről már köztudott, hogy 1999-ben alakult (idősebb vagyok, mint a Midtjylland póló jöhet?), két hónapja nem játszottak tétmérkőzést, utolsó tíz meccsükből egyet nyertek meg, a csoportmérkőzések során két meccsen 1-9-es gólarányt mutattak fel a Napoli ellen és nem mellékesen a Bruges-t előzték meg, így lettek csoportmásodikok. Úgy vállalkoztam egy “értékelő” poszt megírására, hogy az első 40 percet nem is láttam, és csak a 89. percben vettem észre, hogy egyáltalán cseréltünk, de amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, pocsék játékhoz hasonló színvonalú elemzés dukál.
Louis van EL
Szeretném azt írni, hogy mára lenyugodtak a kedélyek, és a szurkolók nagy része optimistán várja az EL-sorsolást meg a bajnoki címért folyó küzdelmet, de ez sajnos nincs így. Legutóbb David Moyes mélyrepülése alatt érezhettük ennyire becsapva magunkat, és a United aktuális menedzsere iránt érzett ellenszenv is akkor csapott utoljára ilyen magasságokba. Hogy mi a gond? Nagyjából és egészében minden. Vagy bármi. Vagy csak Lui. Irigylem azokat az optimistákat, akik szerint még lehet valami a van Gaal at Manchester United projektből (talán nem titok, hogy én már a kinevezésekor sem hittem ebben), viszont ez a bejegyzést ők aligha fogják lájkolni, mert jó dolgokról nem lesz szó benne. Viszont legalább feltesszük A kérdést. Egy kattintás ide a folytatáshoz….