Ha nyerünk, 2 pontra a 2. hely, más kimenetelben ne is gondolkodjunk. Moyes még United-menedzserként sem győzni járt az Old Traffordra, szóval épp itt az ideje egy magabiztos bármilyen győzelemnek a két idegenbeli döntetlen után. Sérülések miatt akadt egy kis kavarás a kerettel: ZZ és Mazra a kezdőben, Amad a szokásosnál előrébb, Martinez (!), Malacia (?), Lacey (!!) és Dalot (végre) a padon. Ha már odáig süllyedtünk, hogy hétfő esti meccseket kell játszanunk európai kupahéten, legalább mutassuk meg a semleges (haha) szurkolóknak, hogy komolyan gondoljuk a BL-helyek elérését. Kommentfogás indul.
Címke: Moyes
Gyere vissza, Moysie!

Legutóbbi 5 PL-meccséből 4-et nyert az Everton Moyes alatt (és egyet ikszelt), mi háromszor kaptunk ki. Mi baj történhetne?
Jövök, megyek

A West Ham ellen ismétlünk, mint a történelem önmagát. Megint egy korábbi managerünk ül a padon, megint a negyedik helyért pedálozunk, megint utolsó pillanatban jut eszünkbe beharangot írni.
A fenenagy buzgalomnak köszönhetően Strigoval teljesen tudatosan, előre eltervezve álltunk neki közösen beharangot írni párhuzamosan, véletlen sem úgy történt, hogy közben kaptunk észbe, hogy mit csinál a másik kooperációban készült a mai beharang, fogadjátok szeretettel.
Sziasztok, Ádám vagyok, 33 éves és Ole-hívő…

Sosem jó egy posztot mentegetőzéssel kezdeni, de be kell vallanom, hogy ez az írás eredetileg egy kommentnek indult, csak aztán olyan hosszú lett, hogy a Disqus azt hitte, terheléses támadás érte a szervereiket. Ezért aztán megkérdeztem a szerkesztőséget, hogy kirakhatom-e esetleg a Tottenham elleni meccs előtt bejegyzésként, és mivel a legtöbben úgy voltak vele, hogy inkább húznák végig a heréiket egy kilométeren keresztül erős pistás üvegszilánkokon, mint hogy értékeljék a vasárnap látottakat vagy beharangozzák a Csirkék elleni roncsderbit, visszaéltem a lehetőséggel, hogy kábé 10 évvel ezelőttről még van belépésem az oldalra.
Szubjektív gondolatok következnek a hajtás után, de előre leszögezem, hogy én az #InOleWeTrust táborhoz tartozom, annak is a legradikálisabb, a „még a víz alatt is” részéhez (hogy egy Bödőcs klasszikust idézzek)…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Megint Moyesszal molyolunk
Ikszelt a Chelsea, kikapott az Everton, bedobták az Ole szerződéshosszabbításáról szóló (meg nem erősített) hírt, ezek után mi más következhetne, mint egy gól nélküli döntetlen, vagy egy (nem is annyira) WTF-vereség a jó szezont futó Moysie-féle West Hamtől?

A 007. helyezett ügynök
Ritkán fordul elő egy csapat életében, hogy korábbi edzőlegendája ellen lép pályára a bajnokságban. Különösen igaz ez a Manchester Unitedre, ahol 26 és fél évig egy géniusz uralkodott a csapat és a bajnokság felett. Ma este mégis ez a helyzet, egy rekordhalmozó legendánk ellen lépünk pályára, így a beharangozót rendhagyó módon e személynek szenteljük. Át is adjuk a szót neki:

Hová tűnt a bajnokcsapat?
Igen komplex feladat lenne, és tulajdonképpen lehetetlen is egyetlen posztban megfejteni, hogyan is történhetett az, hogy bő 6 év alatt egy bajnokcsapatból a bajnoki címre teljesen esélytelen keret alakulhatott ki. A rövid válasz persze Sir Alex és az azóta elfogyasztott három menedzser közötti különbség, a probléma valamivel hosszabb kifejtése biztosan tartalmazná Woodward nevét is, a minden aspektust megvizsgáló elemzés meg külön könyvet érdemelne. Ennek a bejegyzésnek nem is ez a témája, hanem sokkal inkább a 2012/13-as bajnokcsapat sorsa, vagyis hát inkább elherdálása.

Te mit nyomsz? – Drogkörkép a PL-ből
A drog rossz, értem? Mégis annyian csinálják, annyian lesznek függőek különböző szerektől, hogy még itt a Stretford Enden is beszélnünk kell a problémáról. Biztosan sokan elgondolkodtatok már azon, hogyan lehet évekig, akár évtizedekig bírni azt a nyomást, amit egy élvonalbeli angol klub irányítása jelenthet. Oknyomozásba kezdtünk, kibújt belőlünk a Csernus-génekkel beoltott Zacher doki, és megvizsgáltuk, vajon miféle tudatmódosítókkal élhetnek a Premier League menedzserei. Drogpreventációs posztunk az elrettentés szándékával született, a benne található információkért nem vállalunk felelősséget.
Karácsonyi győzelmi kényszer – Ellenfél a Sunderland
A hal, a töltött káposzta, a Reszkessetek betörők, a tojáslikőr és az idegesítő rokonok után végre elérkezett a meccs nap, itt van újra. Már mindannyian könyörtelenül várjuk Moyes visszatérését és remélhetőleg olyan teljesítményt kíván nyújtani csapata, amilyet 2013-14-ben megszokhattunk mi is.

Who are ya? – Régi idők fociklubja
Ha már egyszer sikerült lemaradnunk az európai kupaindulásról, az FA mindent elkövet azért, hogy ne szokjunk el a hétközi meccsektől. Na jó, az újrajátszással azért mi is tettünk ezért, de a múltkori pénteki randi után ezúttal hétfő estére került a United kupatalálkozója. Európai kalandozások helyett tehát idén kénytelenek vagyunk beérni a Football League túrával, ha már a sorsolás szeszélye folytán eddig csakis alsóbb osztályú csapatokkal kerültünk össze. Ha a Bradford az idei szezon óriásölője, akkor mi lennénk a (nem túl meggyőző) törpeirtók, hiszen már a negyeddöntőbe jutás a tét, és most érkeztünk el a papíron legerősebb ellenfelünkhöz. Az ötödik körben egy olyan csapathoz látogatunk, akik a negyedik helyen állnak, igaz csak a harmadosztályban. Hogy ne legyen második meccs, az első csapatunkkal kéne kiállni, és leverni a Prestont. Mert hogy 43 év után először hozzájuk látogatunk, és ez a bejegyzés is róluk fog szólni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
