Bármennyire is csábítóan hangzik, mai posztunkban nem a 99-es sikerek felett fogunk nosztalgiázni, sokkal inkább a holnapi manchesteri derbire igyekszünk hangolódni. Hogy jön ide akkor a triplázás? Nagyon egyszerű: a United két döntetlent, a City pedig két vereséget követően lép majd pályára a Etihadban, mi pedig bármelyik széria folytatását szívesen megnéznénk vasárnap délután. A legjobban persze az utóbbiét.
Az Old Trafford egyik kedvenc szurkolói nótája általában akkor hangzik fel, ha a portugál pojáca aktuális csapatával a stadionba látogat. Mourinho most a kilencvenikszedik percig nyeregben érezhette magát (vajon most miért nem ment a lefújás előtt kezet fogni a másik stábbal?), a United viszont a legszebb fergusoni hagyományokat követve a legvégén egyenlített. Ülj le, José, itt az egy pont, úgyis ezért jöttél. Mi is örülünk a saját egy pontunknak, talán jobban is mint kéne, na de a hosszabbításban a Stretford End előtt kiegyenlíteni akkor is katarzis, ha mondjuk az MK Dons Ipswich az ellenfél. Szóval örülünk hogy végre van minek örülnünk és nem vert meg az első komolyabb ellenfél, de mint az a kiosztott pontszámokból (vagy a tabellán) látszik, nem vagyunk maradéktalanul elégedettek. Osztályzás ON.
Az egy évvel ezelőtti, horrorisztikus szezonkezdetet követően LVG idén valószínűtlenül barátságos sorsolás mellett mutatkozhatott be a United kispadján, és bár játszottunk már mindhárom újonccal, valamint a tavalyi, illetve az idei tabella alapján is legyőztük eddigi legerősebb ellenfeleinket (Everton, West Ham), a jelenleg elfoglalt pozíciónk így is a Moyes-érát idézi. Persze tudjuk: a holland menedzser a nagy jövés-menés és a kevés idő miatt 3 hónap türelmet kért, sok volt a sérült, meg különben is, a Manchester United mindezek ellenére is a bajnoki címre hajt továbbra is, ám a szurkolók továbbra sem érezhetik feltétlenül azt, hogy LVG fogja elfeledtetni velük az elmúlt másfél évet. A sok ígéretet követően tehát most már jó lenne némi bizonyíték is – hol máshol kapnánk erre jobb lehetőséget, mint a listavezető Chelsea elleni összecsapáson.
Az elmúlt időszak meccsein általában az volt a forgatókönyv, hogy az első félidőben egészen jól teljesítettünk, a másodikra azonban elfogyott a szufla, ami végül vagy kínkeservesen összeszenvedett győzelemet (Everton, West Ham), vagy végletekig kínos vereséget (Leicester) eredményezett. LVG minden bizonnyal úgy gondolta, érdemes lenne ezen változtatni, így az első félidő totálisan langyos játékát követően a második játékrészre egyértelműen magasabb fokozatra kapcsolt a csapat, az eredményt azonban ez sem hozta meg: csalódást keltő 2-2-vel térhettünk haza a West Brom otthonából, első idegenbeli győzelmünk tehát továbbra is várat magára. Osztályozzunk!
Volt nekünk anno egy videós rovatunk, amelyben aktuális ellenfelünkkel való korábbi meccseinkből szemezgettünk, de a youtube és haverjai jobban irtják a PL-meccsek összefoglalóit, mint gondos gazda a parlagfüvet, így aztán az Until we score rovat szép csendben kimúlt, West Bromékkal viszont annyi emlékezetes meccset játszottunk, hogy a hétfő esti bajnoki előtt a közönség segítségét kértük, így újabb vendégposztunkban stanleykubrick mereng WBA-val kapcsolatos múltbéli élményein, de ti se fogjátok vissza magatokat a külső-birminghami utazások felelevenítése kapcsán. Körmondat off, a szerzőé a szó. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A hétvégi bajnokikat követően ismételten válogatott szünet vár majd a csapatokra és a játékosokra, ami lehetne akár rossz hír is, LVG és a United számára azonban kifejezetten pozitív, hiszen addig is fogyatkozhatnak a nevek a sérültek listáján. Egy kihívás azonban addig még hátravan, hiszen a 13 órakor kezdődő Everton elleni összecsapás során (meg még további kettőn) kénytelenek leszünk nélkülözni kapitányunkat, idén először. Arról nem is beszélve, hogy ennek az újjáépített csapatnak ez lesz az első valamennyire komoly erőpróbája.
Úgy tűnik, a sors vicces kedvében volt szombat délután, úgy döntött ugyanis, próbára teszi csapatunkat (meg persze annak menedzserét), fényt derítve arra, hogy vajon tanult-e valamint a United a Leicester elleni összeomlásból. Szükségtelen izgalmak kétgólos vezetést követően? Pipa. Általános negatív játékvezetői hátszél? Pipa. Piros lapos megmozdulás az ellenfél egyértelmű szabálytalankodását követően? Ez is megvolt. Most azonban – még ha félórás intenzív bekkelés árán is, de – sikerült kihúzni egygólos előnnyel, így ha nem is kitörő örömmel, de végül a három pont birtokában hagyhatták el játékosaink az Old Trafford gyepét. Lássuk, milyen értékelést tehetnek zsebre.
Annyira elbaszott módon kezdődött ez a szezon, hogy már fogalmunk sincsen, mit várjunk a West Ham szombati vendégjátéka kapcsán. Alapból ez sima egyes kéne legyen, de hát pár egyértelmű meccset már bebuktunk idén. Babonából már rekordokat sem merünk leírni, és ebben a szezonban a whoareya bejegyzések sem hoztak szerencsét. Éppen ezért egy rövid időre levettük vörös szemüvegünket, és megpróbáljuk objektív módon beharangozni a Unitedek szombat délutáni csatáját. Hét érvet hozunk fel a vendéggyőzelem mellett, amit azon nyomban cáfolunk is hét másikkal a sima hazai mellett. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A sikeres előszezont követően aligha ilyen kezdésről álmodtak a United szurkolói: az eddigi három forduló során összekapart két pont (valamint az elmúlt évek egyik legszégyenteljesebb veresége a ligakupában) aligha indokolja LVG és a csapat dicsőítését. Ha valami, hát a válogatott meccsek miatti szünet azonban biztosan jól jött Manchester vörösebbik felének: elcsíptünk két jófajta last minute-igazolást (Falcao, Blind), Rojo végre hivatalosan is játékra kész, Shaw és Herrera személyében pedig két fontos poszton épült fel egy-egy nagy hiányzó, így nem túlzás azt mondani, új kezdet lehet a csapat számára a ma délutáni, QPR elleni összecsapás.
Az enyhén szólva csalódást keltő szezonnyitányt követően LVG és csapata azon Sunderland otthonában javíthat majd vasárnap délután, akik immáron sorozatban nyolcadik szezonjukat tapossák a Premier League-ben, mióta 2007-ben legutóbb feljutottak az első osztályba. Két életük maradt már csak tehát a Fekete Macskáknak, melyekre jó eséllyel szükségük is lesz, hiszen a szóban forgó időszakban mindössze egyetlen alkalommal kerültek három győzelemnél nagyobb távolságra a kieséstől – igaz, akkor egyenesen a felsőházban zártak. Nem nagy merészség tehát azt állítani, hogy valószínűleg idén is a kiesés elkerülése lesz a legfőbb céljuk. Még akkor is, ha jelenleg egy ponttal többjük van, mint nekünk, miután az első fordulóban ikszeltek a West Brommal.