Ahogyan a gólunkra, úgy a szombati győzelmünket megünneplő értékelőnkre is többet kellett várni a reméltnél – még szerencse, hogy a most következő válogatott szünet miatt bőven van idő ledolgozni az efféle lemaradásunkat, így a 4-1-4-1 formáció első diadala semmiképp sem marad pontosztás nélkül.
Mint azt az utóbbi hetekben megszokhattátok, hétvégi meccsünk előtt felevenítjük az elmúlt évek emlékezetes pillanatait aktuális ellenfelünk vonatkozásában. A mai menü Crystal Palace, az előételt pedig ismét stanleykubrick dobta össze, akinek ezúton is köszönjük fáradozását. Át is adnánk neki a szót.
Az elmúlt évtizedben nem igazán az első osztályban mutatkozott a Crystal Palace együttese. Így aztán mondhatnánk, hogy érdeklődés hiányában ez az elmúlt évtizeddel foglalkozó beharangozó elmarad. De ilyet nem tennénk olvasóinkkal. Érdemes megjegyezni, hogy a londoniak legnagyobb eredménye a Premier League-t megelőző First Divistionban elért harmadik hely volt, 1990-1991-ben. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
10 fordulón vagyunk túl a bajnokságban, az eléggé elszomorító tizedik helyen szerénykedünk, közelebb a kieséshez mint a dobogóhoz. Idegenben még nem nyertünk a szezonban, több a sérültünk mint egy vidéki kórházban, a 15-20 percekre fel-felvillanó jó játék meg egyelőre nem elég arra, hogy meccseket nyerjünk. A nyári költekezés ellenére a csapat teljesítménye kétségbeejtőbb még a tavalyinál is, és bár Louis mester szerint minden a legnagyobb rendben, minket azért kissé kezd zavarni hogy jogosan bár, de mindenki a Manchester Uniteden röhög. Ebben a nehéz helyzetben kérdezünk meg Titeket, hogy ugyan hol is fog a csapat végezni a bajnokságban. Mélyedjetek magatokba, elméiteket csupaszítsátok le kristálygömb tisztaságúra, és nézzetek a jövőbe. Optimisták, pesszimisták, realisták, mojszisták és inLajoswetrust-isták szavazatát egyaránt várjuk, mert tényleg kíváncsiak vagyunk rá, hogy ki mennyire és miben believe.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Bármennyire is csábítóan hangzik, mai posztunkban nem a 99-es sikerek felett fogunk nosztalgiázni, sokkal inkább a holnapi manchesteri derbire igyekszünk hangolódni. Hogy jön ide akkor a triplázás? Nagyon egyszerű: a United két döntetlent, a City pedig két vereséget követően lép majd pályára a Etihadban, mi pedig bármelyik széria folytatását szívesen megnéznénk vasárnap délután. A legjobban persze az utóbbiét.
Az Old Trafford egyik kedvenc szurkolói nótája általában akkor hangzik fel, ha a portugál pojáca aktuális csapatával a stadionba látogat. Mourinho most a kilencvenikszedik percig nyeregben érezhette magát (vajon most miért nem ment a lefújás előtt kezet fogni a másik stábbal?), a United viszont a legszebb fergusoni hagyományokat követve a legvégén egyenlített. Ülj le, José, itt az egy pont, úgyis ezért jöttél. Mi is örülünk a saját egy pontunknak, talán jobban is mint kéne, na de a hosszabbításban a Stretford End előtt kiegyenlíteni akkor is katarzis, ha mondjuk az MK Dons Ipswich az ellenfél. Szóval örülünk hogy végre van minek örülnünk és nem vert meg az első komolyabb ellenfél, de mint az a kiosztott pontszámokból (vagy a tabellán) látszik, nem vagyunk maradéktalanul elégedettek. Osztályzás ON.
Az egy évvel ezelőtti, horrorisztikus szezonkezdetet követően LVG idén valószínűtlenül barátságos sorsolás mellett mutatkozhatott be a United kispadján, és bár játszottunk már mindhárom újonccal, valamint a tavalyi, illetve az idei tabella alapján is legyőztük eddigi legerősebb ellenfeleinket (Everton, West Ham), a jelenleg elfoglalt pozíciónk így is a Moyes-érát idézi. Persze tudjuk: a holland menedzser a nagy jövés-menés és a kevés idő miatt 3 hónap türelmet kért, sok volt a sérült, meg különben is, a Manchester United mindezek ellenére is a bajnoki címre hajt továbbra is, ám a szurkolók továbbra sem érezhetik feltétlenül azt, hogy LVG fogja elfeledtetni velük az elmúlt másfél évet. A sok ígéretet követően tehát most már jó lenne némi bizonyíték is – hol máshol kapnánk erre jobb lehetőséget, mint a listavezető Chelsea elleni összecsapáson.
Az elmúlt időszak meccsein általában az volt a forgatókönyv, hogy az első félidőben egészen jól teljesítettünk, a másodikra azonban elfogyott a szufla, ami végül vagy kínkeservesen összeszenvedett győzelemet (Everton, West Ham), vagy végletekig kínos vereséget (Leicester) eredményezett. LVG minden bizonnyal úgy gondolta, érdemes lenne ezen változtatni, így az első félidő totálisan langyos játékát követően a második játékrészre egyértelműen magasabb fokozatra kapcsolt a csapat, az eredményt azonban ez sem hozta meg: csalódást keltő 2-2-vel térhettünk haza a West Brom otthonából, első idegenbeli győzelmünk tehát továbbra is várat magára. Osztályozzunk!
Volt nekünk anno egy videós rovatunk, amelyben aktuális ellenfelünkkel való korábbi meccseinkből szemezgettünk, de a youtube és haverjai jobban irtják a PL-meccsek összefoglalóit, mint gondos gazda a parlagfüvet, így aztán az Until we score rovat szép csendben kimúlt, West Bromékkal viszont annyi emlékezetes meccset játszottunk, hogy a hétfő esti bajnoki előtt a közönség segítségét kértük, így újabb vendégposztunkban stanleykubrick mereng WBA-val kapcsolatos múltbéli élményein, de ti se fogjátok vissza magatokat a külső-birminghami utazások felelevenítése kapcsán. Körmondat off, a szerzőé a szó. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A hétvégi bajnokikat követően ismételten válogatott szünet vár majd a csapatokra és a játékosokra, ami lehetne akár rossz hír is, LVG és a United számára azonban kifejezetten pozitív, hiszen addig is fogyatkozhatnak a nevek a sérültek listáján. Egy kihívás azonban addig még hátravan, hiszen a 13 órakor kezdődő Everton elleni összecsapás során (meg még további kettőn) kénytelenek leszünk nélkülözni kapitányunkat, idén először. Arról nem is beszélve, hogy ennek az újjáépített csapatnak ez lesz az első valamennyire komoly erőpróbája.
Úgy tűnik, a sors vicces kedvében volt szombat délután, úgy döntött ugyanis, próbára teszi csapatunkat (meg persze annak menedzserét), fényt derítve arra, hogy vajon tanult-e valamint a United a Leicester elleni összeomlásból. Szükségtelen izgalmak kétgólos vezetést követően? Pipa. Általános negatív játékvezetői hátszél? Pipa. Piros lapos megmozdulás az ellenfél egyértelmű szabálytalankodását követően? Ez is megvolt. Most azonban – még ha félórás intenzív bekkelés árán is, de – sikerült kihúzni egygólos előnnyel, így ha nem is kitörő örömmel, de végül a három pont birtokában hagyhatták el játékosaink az Old Trafford gyepét. Lássuk, milyen értékelést tehetnek zsebre.