Ezúttal a hét első napjára esik aktuális bajnoki fordulónk, így péntek és vasárnap után most már hétfőn is pályára lépünk az idei PL szezonban. Érdekesség, hogy egyelőre a klasszikus szombat még kimaradt a programból, ráadásul a jövő héten ismételten vasárnap lesz jelenésünk. A kérdés viszont sokkal inkább az, hogy ki ül majd a padon a Burnley ellen? A Leicester City nehézkes legyőzése után nevetséges vereségbe futottunk bele a Brighton ellen és ez számos kérdést vetett fel a portugál mester munkája kapcsán. Főleg úgy, hogy tudjuk, hogy a Spurs a következő ellenfél…
A drog rossz, értem? Mégis annyian csinálják, annyian lesznek függőek különböző szerektől, hogy még itt a Stretford Enden is beszélnünk kell a problémáról. Biztosan sokan elgondolkodtatok már azon, hogyan lehet évekig, akár évtizedekig bírni azt a nyomást, amit egy élvonalbeli angol klub irányítása jelenthet. Oknyomozásba kezdtünk, kibújt belőlünk a Csernus-génekkel beoltott Zacher doki, és megvizsgáltuk, vajon miféle tudatmódosítókkal élhetnek a Premier League menedzserei. Drogpreventációs posztunk az elrettentés szándékával született, a benne található információkért nem vállalunk felelősséget.
Újonc csapatok ellen pályára lépni azért jó (amellett hogy általában verjük őket), mert meccs előtt születhet róluk bemutató poszt, márpedig mai ellenfelünkkel, a Huddersfield Town-nal nemhogy a blog hét éve alatt nem játszott a United, hanem több mint 40 éve nem találkozott tétmeccsen a két csapat. Nem is sokat tudunk róluk, olyan rég óta bennragadtak az alsóbb osztályok mocsarába, én személy szerint még életemben nem láttam Huddersfield-meccset. A mai lesz hát az első, és kíváncsian várom, hogy visszatérünk-e a négynullákkal kikövezett győzelmi útra, vagy marad a válogatott szünet óta látott… ehm… célfoci. Kéne a három pont, a gólok és az önbizalom a következő két bajnoki (Spurs, Chelsea) előtt, és mai ellenfelünk tökéletes partnernek ígérkezik ebben. 