Tegnap hivatalosan is véget ért a Premier League 2015-16-os szezonja. Ha azt mondjuk, hogy nem ezt vártuk, akkor aligha beszélünk félre. Más kérdés, hogy van Gaal már a szezon előtt is szólhatott volna, hogy ez vár ránk és akkor nem aggódtuk volna agyon magunkat. Hajtás mögött némi elemzés, zárás és invitálás az FA Kupa fináléra.
Keserű pirula az, amit majd a 90. perc lefújása után le kell nyelnie a csapatnak, hiszen a városi rivális aligha kap majd ki vendégségben. Egy esetleges Manchester City döntetlen és hazai pályán általunk abszolvált siker teheti különösen frusztrálóvá majd a helyzetet, hogy még egy pontot sem sikerült elhoznunk az Upton Parkból. A következő sorok mögött, némi visszatekintés, összegzés és előretekintés következik.
A Manchester City a hét közepén kiesett a Bajnokok Ligája küzdelmeiből, ami miatt bizony valószínűleg nem igyekeznek kegyelmezni az Arsenal csapatának hazai pályán. Így most még fontosabbá vált a győzelem számunkra, a kiesés ellen menekülő Norwich City azonban valószínűleg nem adja majd könnyen a bőrét.
„A Leicester City már semmitől sem Riyad vissza. Mahrez a három pont is elég lenne a bajnoki címükhöz.” – Szücsi
Még alig vagyunk túl a kupadöntőbe jutás feletti örömködésen, realizálhatjuk, hogy a hétvégén akár bajnokot is avathatunk az Old Traffordon. A szezon elején remek forgatókönyvnek tartottuk volna, ha a 36. fordulóban az Álmok Színházában eldőlhet a bajnoki cím sorsa, de persze nem teljesen úgy képzeltük, ahogy végül alakult. Ennek a bajnokavatásnak nem örülnénk, hisz ebben az esetben valószínűleg elfogyna az a maradék kis esélyünk is a top4-be kerülésre, ami még megmaradt. Manchester United-Leicester City Premier League rangadó következik.
A héten kaptuk a belsős információt, hogy az Aston Villa elleni mérkőzést magukat nyíltan Manchester United drukkernek való rabok ellen fogják bevetni a guantanamói börtönben. Következhet tehát az újabb szenvedtetés, amelyben ellenfél a Crystal Palace együttese lesz. Pardew és oly’ gyér csapata ellen a filozofi újra életre kelhet a mai napon.
Eljött itt van április, tavaly ilyenkor zsinórban szedtünk be három vereséget, nulla rúgott góllal és még így is bőven meglett a negyedik hely. Ezzel ellentétben most sokkal jobb futballt kellene bemutatni ahhoz, hogy valóban harcban legyünk az áhított pozícióért. Az április ráadásul mindjárt egy komolyabb mérkőzéssel kezdődik, ellenfél az Everton csapata, akiket nem igazán lehet soha leírni.
Számomra ez a tegnapi mérkőzés nagyban hasonlított a Chelsea 1-0-s legyőzéséhez, még 2005 novemberéből. A csapatról akkor is tudtuk, hogy közelben sem lesz a bajnoki címért folytatott harcban, bár manapság lazán odaadnánk egy olyasfajta teljesítményért és eredményekért a fél karunkat is, viszont jelenleg ez egyáltalán nem számít, ugyanis We Were Wenger-fuckers yesterday.
Ezraharrari, köszönjük!
Nincs is annál hálásabb és ösztönzőbb feladat, mint elverni Wenger tanítványait az Old Trafford lelátói között. A United hazai környezetben rendszerint alaposan megwoodyzzawoodoozza a piros-fehér londoniakat. A bajnokságban utoljára 2006 szeptemberében veszítettünk az Ágyúsok ellen hazai környezetben, tehát igazán jó lenne ezt a hagyományt tovább ápolni.
Az új Star Wars lassan eléri a 2 milliárd dolláros bevételt, mi viszont már azzal is megelégednénk, ha a 4. helyért való csatában aktívan venne részt csapatunk 2016 tavaszán. Ehhez most Londonban, a Chelsea ellen kellene alkotni valamit, akik azért lassacskán kezdik összeszedni magukat. A beharangozáson túl némi vitaindítás is következik a lentebbiekben.
Elképesztő dolgok történnek a Manchester United életében, amit ép ésszel felfogni is igencsak nehéz. Marad a 0-0 vagy jön a 2-3-as, 1-2-es vereség, most pedig egy 3-3. Nagyon nehéz most optimistának lenni. Recenzió következik a látottakról.
