Bend it like Beckham

A szokásos téli meccsáradatnak megfelelően az egész szerkesztőség ki sem látszik a statisztikákból, mindenki asztalán félméteres vastagságban állnak a kinyomtatott kezdő tizenegyek, ellenfelekre leszűrt átigazolási hírek,  a padlókat térdmagasságig árasztják el a sérültlisták, a böngészők által felajánlott, egyszerre 20 darab megnyitható lap opcióját pedig már réges-rég mindenki megtoldotta egy nullával. Azonban a néhány nap szünetre való tekintettel igyekszünk megtörni a monotóniát, mielőtt néhányan beharangozó-túladagolásban kezdenének szenvedni, érkezik ismét egy technikai jellegű poszt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Indul az FA Kupa!

Verhető ellenféllel találkozik csapatunk az FA Kupa harmadik körében. A tavalyi döntőzés után idén jó lenne, ha esetleg képesek lennénk akár elhódítani is a trófeát. Csak azért is, mert az Arsenal jelenleg egy alkalommal többször hódította el a vasat, mint mi, ez pedig nem maradhat tartósan így. Bevezetőként vallom be, hogy a tavalyi finálé elvesztése volt számomra José igazi mélypontja, amit követően egyszerűen már semmit nem akartam elhinni a portugál félnótástól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Amikor Ferguson még csak odahaza próféta – a második mérföldkő

Amekkora étvágyat varázsolt ezs kolléga a hétvégén a városi derbihez, akkora lett a végén a pofára esésünk is, a meccs utáni stresszes magyarázkodás pedig mindennapos vendéggé vált a Mourinho-sújtotta övezetben. Az élet egyébként még ennél is tud kevésbé habostorta lenni, képzeljétek csak el, hogy ti vagytok ezs. Nem elég, hogy végigolvassátok a szürkeárnyalatos könyvet, hogy asszociációs skilljeiteket felhasználva beharangot írjatok a blogra, de délután még az 1-3-at is végig kell nézzétek. A 12 meccs után az éllovas mögötti 12 pontos hátrányra, a negatív gólkülönbségre, a tabellán elfoglalt 8. helyre (és a mutatott játék képére) azonban egyelőre még nem térünk ki, helyette a nemzetközi szünetre való tekintettel robogni fog tovább a nosztalgiavonat.

Az sorozat első és második fejezetével már eljutottunk Fergusonnak a Premier League fölött gyakorolt terrorjáig, most pedig, amolyan félig-meddig átmeneti bejegyzés gyanánt szétnézünk, hogy mi történt a Uniteddel ezalatt Európában.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Schmeichel, Cantona és az első mérföldkő

A  Ferguson-sztori bevezetés szívélyes fogadtatásának (tényleg köszi srácok, örültem neki) hálájaként (meg nagyrészt a nemzetközi szünetnek köszönhetően) máris érkezik a következő rész.
A gyorsan változó idők szavára (ami az előző fejezetben bővebben lett kifejtve) azonnal választ kellett adnia Fergusonnak, ő pedig sosem várt egy másodpercig sem, mielőtt egy fontos lépést meghúzott volna.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Ferguson story

Most, hogy lecsillapodtak a szombat este utolsó hullámai és már senki sem frissíti a “Mourinho sacked” kifejezés találatait ötpercenként, mi is kihasználjuk az alkalmat és lejjebb vesszük a fordulatszámot, nosztalgikusra véve a figurát.
A bejegyzés, amit most olvastok, igazából 2013 karácsonyával kezdődik, amikor is történt, hogy a Jézuska hozott egy friss kiadású Ferguson-életrajzi könyvet, mint gondolom oly sokatoknak is. A bajnoki táblán ekkor éppen az előkelő 9. helyet foglaltuk el, úgyhogy ezt az estét is sikerült a jövő miatti aggódással tölteni. A könyvön mindössze néhány óra alatt át lehetett futni és mit mondjak, kicsit hiányosabbnak éreztem az életem miután letettem. Ez adott apropót mindahhoz, amit a továbbiakban el fogok követni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ketteske, ez alighanem Harmadik Szezon-szindróma lesz (Manchester Utd – Tottenham: 0-3)

Az egész meccs olyan volt, mint Mourinho harmadik szezonjai általában: biztatóan, tempósan indult, elegendő helyzettel és lehetőséggel – aztán a második felére lelassult és összeomlott az egész.
A bejegyzés sajnos a BKK járataihoz hasonlóan meglehetős késésben van, az okozott kellemetlenségek miatt szíves elnézésüket kérjük.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Fej, vagy írás – BL döntő 2008, büntetőpárbaj

Tiszteletem a hölgyeknek és az uraknak, a kissé unott hangú videós srác vagyok, Strigo barátságos meghívása után a továbbikban én is a szerkesztőség csapatát fogom erősíteni, többnyire olyan elemzésekkel és videókkal, amikkel szórványosan már eddig is találkoztatok. Röviden ennyit terveztem ars poeticának, az első bejegyzés pedig, némiképpen ezra tegnapelőtti játékelméleti eszmefuttatásához kapcsolódva, a moszkvai büntetőpárbaj elemzése lesz.
Igaz, hogy már kerek 10 éves, de annyi minden zajlott a színfalak mögött, hogy muszáj voltam videót vágni belőle.


Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A villamous probléma

(Disclaimer: Az alábbi poszt szavazós megoldása nem a szavazatok megoszlásának aránya miatt érdekes elsősorban, hanem azért, hogy egy pár percre Ti is a Board helyébe képzelhessétek magatokat. Persze azt sem rossz látni, hogy mennyire értenek veletek egyet mások)

Ugyan a válogatott szünetnek köszönhetően kicsit lehiggadtak a kedélyek a csapat háza táján és a kommentmezőben is, de amíg kedvenc közösségünk eldönti, hogy kiknek szexibb a hangja (nekünk) podcastolás közben, addig Ezra barátotok egy kis Mourálfilozofival próbálja meg felkorbácsolni az indulatokat. Ezen a héten viszonylag kevesen írták le, hogy “MOU OUT”, és ugyan a szurkoló gyorsan felejtő állatfaj, a múlt bűneinek lepattanóját még az Alaptörvény is bezsákolja, ezért mi sem engedünk ennyire könnyen. Elmélkedésre fel!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az internet legsötétebb bugyrai – 2018

Annak idején (még az nso-s időkben) nagy sikert aratott egy bizonyos posztunk, ahol a blogra irányító keresőszavak listájában kalandoztunk. Proli humor talán, de azért elég vicces elmerülni azon google-keresések között, amelyek nagy valószínűséggel nem éppen az SE felkeresésére irányultak. Vagy durva elgépelést, helyesírási hibát, esetleg értelmetlen vagy beteg dolgokat tartalmaznak. Az internetet elárasztó hülyeség ugye végtelen, és nyilvánvaló hogy a kis rétegblogunk egy egészen kis szeletet szakít csak ki belőle, de még így is elképesztő a vicces keresések mennyisége és minősége, így 10 külön kategóriába tudtuk őket sorolni. Listánk így a mérsékelten viccestől halad a durvábbakig, és a végén még azt is megtudhatjátok, mi lett 2018 naniszar.kom-ja.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Fuck you and good night!

Disclaimer: Ez a poszt nem azért születik, hogy bárkinek is tetsszen, vagy bárki elismerését is kivívja, nem, ez a poszt azért születik, mert már régóta bennem lévő gondolatok és érzések utat törhessenek, hogy kimondhassam amit érzek és gondolok, és egyben ezzel le is zárjunk valamit! A poszt indulatos, szókimondó és egyesek számára talán megbotránkoztató is lesz, de leszarom!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….