Home Office

Béla idestova négy éve költözött ki Németországba, és nem bánta meg a döntését. Az államilag finanszírozott egyetemi tanulmányai során szerzett tervezőgrafikus diplomája és felsőfokú német nyelvvizsgája (valamint a milliárdos üzletember apja kapcsolatai) révén remek állást kapott az Adidas tervező részlegén, mint asszisztens, Bajorországban. Az élete csodálatos volt, remek fizetés, minden hétvégén bulik, nők, sör, jó autók, Bundesliga meccsek… Ez volt egy fiatal, egyedülálló férfi számára a paradicsom. Aztán jött a Covid-19 járvány, ami miatt elrendelték az osztályon a kötelező otthoni munkavégzést. És azóta az élete unalmas.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Háború a kapukon belül

Elég rövid uborkaszezonnal ajándékozott meg az idei évad (avagy rekordhosszúságúval, csak ledolgoztuk előre, nézőpont kérdése), úgyhogy amíg bő 3 hét múlva ismét dörren a PL-főcímzene a Spíleren, addig ismét érkezik valami kevésbé aktuális témáról szóló poszt, mielőtt az eggyel korábbi bejegyzés eléri a mágikus 1000 100 kommentes álomhatárt. A következőkben kitérünk arra, hogy tulajdonképpen hogyan szűnt meg a Serie A Európa legjobb bajnokságának lenni, és mi köze van ehhez a saját tulajdonban lévő stadionoknak.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Most múlik pontosan – a kilencedik mérföldkő

Az életmű korábbi fejezetében elkészült az a modern gépezet, amivel a Főnök Úr el tudta tarolni Európát, és jó eséllyel ezt még pár évig meg tudta volna ismételni – túl sok minden szólt közbe ehhez azonban. Innen folytatjuk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Top of the flops döntő

A PL rajtjára ugyan még várnunk kellegy napot, de hogy addig se unatkozzunk, befejezzük azt a versenykiírást, amit a saját magunk és a ti szórakoztatásotokra találtunk ki. A karantén alatti hónapokban nyilván mindenki újra átélte a klub közelmúltbéli nagy sikereit, fejben és hozzászólásokban összeállított álomcsapatokat, végignézte egy-egy játékos vagy szezon legnagyobb góljait. De hogy a Manchester Unitednak szurkolni nem csak játék és mese, arra remek emlékeztető az elmúlt két hét alatt lebonyolított Top of the flops kupa, amelyen az elmúlt 30 év legrosszabb igazolásai közül dönthettétek el, ki legyen az abszolút number one a különböző úton-módon Manchesterbe keveredő senkiháziak között. A hetes mezt egy ideig bitorló 2 dél-amerikai szerencsétlen került be a nagydöntőbe, de a végén csak egy maradhat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Miért is vagyunk mi itt?

Amíg mindenki a Premier League júniusi folytatásának hírén örvendezik (vagy épp sopánkodik, nézőpont kérdése), addig mi megpróbálunk még egy vírusos-karanténos, aktualitástól mentes bejegyzést beerőszakolni a menetrendbe. A bejegyzést – amelynek kapcsán egészen mély, egzisztenciális kérdéseket is fogunk boncolgatni – egy nemrég kapott üzenet szülte, ez indította be a fogaskerekeket.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Zárva vagyunk

Még mielőtt megijednétek, a blog természetesen tovább fut, legalábbis megpróbálunk időről időre szolgálni némi tartalommal, amíg meccsek híján malmozunk odahaza. Ebben a posztban megpróbáljuk bemutatni, hogy milyen problémákkal kell per pillanat megbirkózni, mik fordulhatnak elő ha nem javul a helyzet, illetve megpróbáljuk megválaszolni azt a kérdést, hogy tulajdonképpen mi a f*** van.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Életed legfontosabb meccsei

Mivel továbbra is tart a vírusirtás és a kalandvágyó fehéroroszokon kívül senki nem rendez meccset (őket meg ki nézi…? Kezeket fel, hadd lássam), így komoly fejtörést okoz, hogy mivel tudnánk a Stretford Endet valahogy a víz felszínén tartani aktuális témák hiányában, nosztalgiában fuldokolva.
Ennek okán gondoltam, hogy megosztom veletek kamaszkorom egyik legkedvesebb játékát, ami minden tanáromnál nagyobb hatással volt az év végi bizonyítványaimra és az érettségimre is, tovább robog tehát a nosztalgiavonat, aki óhajt, az foglaljon helyet, a kocsik nemdohányzók, a vonat minden állomáson és megállóhelyen megáll.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

United – Tragédiából mitológia

A holtszezonnál is szörnyűbb (és valószínűleg hosszabb) tetszhalottszezon közepén (egyelőre) nincs jobb ötletünk az újrahasznosításnál: idetesszük a blogon korábban már megjelent kritikaszerűséget a United (2011) című filmről. Két okból: egyrészt a blog korábbi felülete, ahol először posztoltuk már elérhetetlen, másrészt nincs kizárva, hogy imádott olvasóink közt van olyan, aki még nem látta ezt a filmet. (Mondjuk, aki a film bemutatója óta lett MU-fan, lol.) Most talán van idő bepótolni / újranézni, és utána meg lehet írni a kommentek közt, hogy nincs igaza a szerzőnek.

A szeretett klubunkat nem annyira szerető – tehát: gonosz – ellenszurker valószínűleg pont úgy érez a „müncheni tragédia” szókapcsolat hallatán, mint az egyszeri antiszemita, ha egy holokausztmegemlékezésről olvas. Minek állandóan a múltban vájkálni? – kérdezik mindketten. A válasz nagyon egyszerű: mert a jelen a múltból következik. Akkor is, ha elfojtjuk a traumatikus emlékeket, és akkor is, ha építünk rájuk valami szebbet és jobbat. Ami a Manchester Unitedet illeti: az a bizonyos 1958. február 6-i repülőgép-baleset jóval több, mint egy szomorú fejezet a klub történelmében – az mindennek az origója. A klub persze korábban is működött, több-kevesebb sikerrel, de azzá a Uniteddé, amelyet ma ismerünk, ekkor vált.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….