Ördögi Kör – A 2010-es évek legjei

Melyik volt az évtized meccse, gólja, és kik voltak a United legjobb játékosai az elmúlt 10 évben? Bónusz podcastunkban jól megmondjuk. Vitatkozni, a kimaradókat reklamálni ér a kommentek közt. (A podcastot még a múlt héten vettük fel, ezért járt le a szavatossága néhány állításnak a bevezetőben.)

Az RSS-re az Anchoron lehet feliratkozni, de követhettek Spotify-on vagy iTuneson is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Gracias, Tonio!

Mielőtt még elkezdenénk lezárni ezt az elbaszott szezont, van hátra egy zárómeccs, amelyen két motivációját vesztett csapat léphet pályára azzal a csalfa reménnyel, hogy egy jó teljesítménnyel elfeledtethetik szurkolóikkal azt, mit is műveltek augusztus óta. Mi is annyira a lőtéri kutyák érdeklődésével állunk a ma délutáni United – Cardiff meccs elé, hogy még azt is elfelejtettük, kinek a dolga lenne beharangozni ezt a csodát. Ha már így alakult, gondoltuk hogy megvárjuk a kezdőcsapatot a dühöngő élesítésével, szóval ennek a tizenegy legénynek kéne felvidítania azokat a die hard United-fanokat akik nem találtak jobb szórakozást vasárnapra mint sztrímen nézni hogy meglesz-e végül az ötödik hely: De Gea – Dalot, Smalling, Jones, Young – Pereira, McTominay, Pogba – Lingard, Rashford, Greenwood.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Katasztrófaturizmus az Old Traffordon – Moukrofon Extra

Az a kiváló ötletünk támadt, hogy pont a legnagyobb Mourinho-meltdown idején nézzük meg saját szemmel a manchesteri szentélyt és imádott csapatunkat a Valencia elleni BL-meccsen. Ha már így alakult, vittünk magunkkal egy mikrofont, hogy tudjunk podcastolni a stadionban, és az oda-, illetve a visszafelé vezető út során. Hogy sikerült-e bejutnunk a legendás szurkolói kocsmába, az csak a kattintás után derül ki, ahogy az is, mennyibe fáj egy ilyen út. Jó szórakozást!

MI A FASZ VAN?! – Jön az újabb BLama?

Nehéz feladat előtt áll az egyszeri szerző a Valencia elleni Bajnokok Ligája mérkőzés beharangozó írása során. A fenti címben kiemelt szofisztikált kérdésfelvetés a Depresszió zenekar koncertjei előtt szokott elhangozni, midőn az értő közönség szerint ideje a húrok közé csapni, és a banda még sehol. De tényleg, mi a faszt lehetne még írni a hétvégi forduló után? Amikor a West Ham (érted, a West Ham!!!) simázott le minket Londonban, egy másodpercnyi esélyt sem adva gyengélkedő kedvenceinknek. De nézzük a jó oldalát (mert mindennek van ilyen – beszélik), tudjuk mire fogni alkoholista mivoltunkat közeli ismerőseinkkel történő beszélgetéseink során amikor a meccs vége után elő merünk mászni az asztal alól a rivális szurkolók távozását követően, ahová a gúnyos megjegyzéseket elkerülendő bújtunk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

7 – Kezdetben vala a Vale

Ha egy visszakanyarral is, de elérkeztünk a szezon 7. legjobb játékosához, és ha már a hetes számnál tartunk, akkor jegyezzük is meg gyorsan, hogy a United aktuális helyzetét, ambícióit, kilátásait illetően erősen szimbolikus, hogy egy olyan játékos viseli a csapatkapitányi karszalagot, aki ahelyett, hogy megpróbált volna belenőni a mágikus hetes mezbe, inkább visszaadta azt. A United jelenleg pont az a klub, amelyik próbál kibújni a hagyományaiból következő felelősség alól – de erről persze nem szegény Tonio tehet.

A posztváltása utáni első pár szezonértékelőben mindig feltettük a kötelező kérdést, miszerint, oké, hogy Tonio a vártnál sokkal jobban alkalmazkodott az új szerepköréhez, de lehet-e valaha olyan hatékony és magabiztos, mint egy született szélsővédő? A kérdés egy ideje már nem kérdés, statisztikák sokasága bizonyítja, hogy az ezerarcú ecuadori nem „ahhoz képest, hogy” teljesít United-szinten, hanem az elődeihez Rafaelhez, Gary Neville-hez, De Laethez képest is megüti a mércét. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#2 Valencia – az alulértékelt szuperhős

Bár nyilván sokan azt vártátok, hogy reagálunk az elmúlt napok történéseire, és szép búcsúposztot írunk Rooney 13 éves kölcsönszerződésének lejártára, vagy Ed Woodwardot méltatjuk azért, mert nem döntötte meg a saját maga által felállított világrekordot csatárkeresés közben, de vannak még adósságaink, mielőtt ezeket a valóban fontos témákat boncolgatnánk. Például az előző szezon legjobbjainak kivesézése, amelyben immár a második helynél tartunk. Aligha okozunk azzal meglepetést, hogy közös szezonértékelőnk tízes listáján előkelő helyen végzett Valencia, hiszen maguk a csapat tagjai is őt választották a szezon legjobbjának, és hát kik vagyunk mi, hogy ellentmondjunk kedvenceink akaratának? Jöjjön hát Tonio méltatása, mert amit a szélsőből immár végképp jobbhátvéddé transzformált 25-ösünk mutatott idén, az még a sokszor savanyú képű Mourinho tetszését is elnyerte.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hat év, hat gól

rooneyollo2010. október 11-e jeles dátum a Stretford End életében, blogunk ugyanis éppen 6 éve nyitotta meg virtuális kapuit . Az azóta eltelt hat esztendő érzelmi hullámvasútján együtt sírtunk-nevettünk: olvasók, kommentelők, szerzők, olvasókból lett kommentelők és kommentelőkből lett szerzők itt az SE-n követhettük végig, ahogyan Ferguson bajnokságot nyer és BL-döntőt veszít, az utolsó utáni percben veszíti el a bajnoki címet a városi rivális ellen, de csak hogy következő szezonban, visszavonulása évében újra a csúcsra érjen a bajnokságban. Mindannyian megtapasztalhattuk a kezdeti optimista hozzáállás után közellenséggé váló Moyes és van Gaal urak fociról alkotott elképzeléseit, miközben nem csak az Európa Ligával, de az európai kupafoci nélküli hétköznapokkal is megismerkedhettünk. Egykori és jövőbeli kedvencek jöttek-mentek, így hát nehéz volt Fergie utolsó három évét és az új időszámítás első három évét összeboronálni, ezért választottuk az egyetlen közös nevezőt, a Manchester United által szerzett gólokat. Egy rögtönzött kis szerkesztőségi brainstorming alatt össze is gyűjtöttünk nektek hatot az elmúlthatévből, de ha bárkinek a kedvenc Liverpool elleni gólja kimaradt volna, nyugodtan tolja a HD videókat a poszt alá. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#25 – Csak annyira védő, amennyire hetes

Ha valaki megbízhatóan, üzembiztosan, és sokáig pancsol a langymeleg középszarban, akkor egy idő után ezt már fel sem rójuk neki. Megszoktuk, elfogadtuk, természetesnek vesszük. Így vagyunk kedvenc ecuadori exhetesünkkel is: amikor az „Év játékosa”-díjjal a zsebében lenyomott egy finoman szólva is teszkógazdaságos szezont, még csak az egyik szemöldökünket vontuk fel Ancelotti módra. Aztán a másikat is, utána felháborodtunk, anyáztunk egy kicsit, de még bíztunk benne, hogy nem olyan mély az a gödör, ki lehet mászni belőle, és hamarosan visszatér az az Antonio, akit 10-ből hétszer meg tudta találni Rooney fejét, és akinek NEM a balhátvéd vádliján virít a hőtérképe. De hiába vártunk, úgyhogy a haragot és a dühöt szép lassan felváltotta az elfogadás és a beletörődés fázisa.

during the Barclays Premier League match between Manchester United and Everton at Old Trafford on October 5, 2014 in Manchester, England.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….