Egy remekül sikerült három győzelmes szezonrajt után hatalmas pofáraesés következett három vereséggel, majd egy szépségtapasznak ható továbbjutás a szerény képességű Northampton Town ellen a Ligakupában. Így vártuk a bajnok Leicester City vendégjátékát az Old Traffordon, és bizony vegyes érzések kavarogtak bennünk, mert egy esetleges újabb bajnoki bukta elég mélyre taszíthatta volna a csapatot minden szempontból. Ám végül igen kellemes csalódást okozott ez a szombat délután, hiszen egy félidő alatt helyre tettük a rókákat. Sajnos a második játékrészben elzárták a gólcsapot, de nagyon bánkódni nincs okunk, jó játékkal szép győzelmet arattunk. Ráadásul mintha Mourinho olvasná a Stretford Endet – minden bizonnyal nem Fructie vagy EZS név alatt – ugyanis engedett a nyomásnak, és ez alkalommal a padon jelölte ki Rooney helyét, ráadásul a csapat formációja is kezd a vágyott 4-3-3-ra hasonlítani. Nemzetközi osztályzás következik, ezúttal a szerkesztők véleménye mellé bevontuk a busbybabes oldal érdemjegyeit is.
ezs10 bejegyzései
Régi ismerősök – derbi van!
Alig kezdődött el a várva várt bajnokság, új edzővel, új játékosokkal, magas várakozásokkal, rögtön végigszenvedhettük a remekül időzített válogatott szünetet. Ráadásul, mint egy különösen tapló marketingfogás, pont az egyik legizgalmasabbnak ígérkező meccs előtt kellett két hétig nélkülöznünk a Premier League következő fordulóját. Azaz a városi derbi előtt, amin nem elég, hogy két bajnoki várományos, két városi rivális, de két örök ellenfél is újra összecsap. Manchester United-Manchester City, José Mourinho-Josep Guardiola csata következik.
Rajtol a szezon – Community Shield
Mint az Arsenal szezonja március környékén, úgy suhant el mellettünk a nyári holtszezon. Mintha csak tegnap vágta volna be a közönségkedvenc Lingard a döntő gólt a Wembleyben. Meglepően mozgalmas időszak volt ez számunkra. Az FA kupa győzelem a luizofi hattyúdalának bizonyult, megkaptuk a mindenki által szeretett Josét a nyakunkba, igazoltunk két remek játékost és egy futball félistent. Túl vagyunk egy magyar szempontból remekül, a United-játékosok szempontjából kevésbé sikerült EB-n, és miközben türelmesen várunk a mi kis saját bejáratú fekete Godot-unkra – aki a műben szereplő úrral szemben remélhetőleg megérkezik – eljött augusztus, a Community Shield, amin a kupagyőzelem révén a Manchester United lesz az egyik résztvevő.
Bajnokavatás elnapolva
„A Leicester City már semmitől sem Riyad vissza. Mahrez a három pont is elég lenne a bajnoki címükhöz.” – Szücsi
Még alig vagyunk túl a kupadöntőbe jutás feletti örömködésen, realizálhatjuk, hogy a hétvégén akár bajnokot is avathatunk az Old Traffordon. A szezon elején remek forgatókönyvnek tartottuk volna, ha a 36. fordulóban az Álmok Színházában eldőlhet a bajnoki cím sorsa, de persze nem teljesen úgy képzeltük, ahogy végül alakult. Ennek a bajnokavatásnak nem örülnénk, hisz ebben az esetben valószínűleg elfogyna az a maradék kis esélyünk is a top4-be kerülésre, ami még megmaradt. Manchester United-Leicester City Premier League rangadó következik.
Pár lépés a mennyország
Három év. Ennyi idő telt el azóta, hogy csapatkapitányunk bármilyen trófeát emelhetett a magasba (Moyes Community Shield-jétől most tekintsünk el). És például liverpooli szemmel három év koránt sem tűnik hosszú időnek kupátlanság szempontjából, számunkra egy örökkévalóságnak hat. Mint sivatagi olajmezőkön szomjúhozó fehér ember a beduinok között víz után, úgy vágyik az egyszeri Manchester United szurkoló arra, hogy lássa csapatát újra egy kupasikert ünnepelni. Az FA kupa döntőbe jutás a cél, és e célhoz vezető út most az Everton legyőzésén át vezet.
A White Hart Lane fantomja
A bajnokság hajrájához érünk lassan, hét meccs van a célig, és még tevékenyen beleszólhatunk a végeredmény alakulásába. Persze nem úgy, ahogy szeretnénk, hiszen 99%, hogy nem leszünk bajnokok, inkább egyfajta PL grincsként ronthatjuk el sorra a bajnokaspiránsok kedvét a végső csaták során. Az Arsenal és a City lerashfordozása és bajnoki reményeik sárba tiprása után most a Spurs elszomorítása a cél, főleg Pellegriniék győzelmének tudatában, ha komolyan gondoljuk a Wenger Trophy megszerzését. A hátralévő meccseink valószínűleg legnehezebbje, a Tottenham-Manchester United bajnoki mérkőzés következik.
Derbi – „futottak még” kategóriában
„idén a PL tele van meglepikkel, egyvalami konstans, az a szar amit mi produkálunk” godlikezaza
Nyolc fordulóval a bajnokság vége előtt éles verseny kezd kirajzolódni a bajnoki címért folyó küzdelemben. Bár a Manchester City két ponttal előttünk áll az első helyen, mi egy mérkőzéssel kevesebbet játszottunk, mivel még az FA kupában is érdekeltek vagyunk. A West Ham elleni 3-1-es győzelem remek játékkal társult, így minden okunk megvan rá, hogy – habár a Gent ellen sikeresen megvívott BL nyolcaddöntő is megterhelte a csapatot – az Etihadban rendezendő manchesteri derbi után már az élen kezdjük meg a bajnoki versenyfutás finisét. És akkor hirtelen egy utcáról behallatszó dudaszó felráz merengésemből, ráébresztve, hogy a valóság sajnos nem egészen a fent leírtak szerint fest.
Menekülés a győzelembe
Itt a tavasz, itt a formaidőzítés! Négy meccses győzelmi sorozaton vagyunk túl, és bár csak egy erősebb ellenféllel találkoztunk ez idő alatt, végül sikerült legyűrnünk a Watfordot is. A következő bajnoki mérkőzést a West Bromwich Albion ellen játsszuk Birmingham-ben, ahol mindenképp folytatni kell ezt a szép eredménysort. Rengetegszer temethettük már a TOP4-be kerülést idén, de a „hogyan hozzuk helyzetbe a Manchester Unitedet” különdíjra pályázó, előttünk álló riválisok mindent megtesznek azért, hogy továbbra se kelljen lemondanunk e célunkról. És tényleg, az ellenfelek totál kiszámíthatatlan szereplésének köszönhetően, még a decembertől februárig tartó nagy homály teljesítmény ellenére is visszatért az esély egy BL hely elérésére, sőt vérmesebb/optimistább szurkolótársaink a bajnoki címet sem tartják elérhetetlennek. Persze ehhez győznünk kell, ami koránt sem lesz egyszerű, de az utóbbi négy mérkőzés némi reményt kelthet bennünk.
ELpicsázva
Újabb szintre lépett december óta tartó fosfaragással kombinált faszkodásunk, e tortúra legutóbbi állomásán az Európa Ligában a dán futballóriás, az FC Midtjylland (mert ugye most már illik leírni helyesen a nevüket, ha már megb@sztak minket) alkotott leküzdhetetlen akadályt romokban heverő csapatunknak. Legyőzőinkről már köztudott, hogy 1999-ben alakult (idősebb vagyok, mint a Midtjylland póló jöhet?), két hónapja nem játszottak tétmérkőzést, utolsó tíz meccsükből egyet nyertek meg, a csoportmérkőzések során két meccsen 1-9-es gólarányt mutattak fel a Napoli ellen és nem mellékesen a Bruges-t előzték meg, így lettek csoportmásodikok. Úgy vállalkoztam egy „értékelő” poszt megírására, hogy az első 40 percet nem is láttam, és csak a 89. percben vettem észre, hogy egyáltalán cseréltünk, de amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, pocsék játékhoz hasonló színvonalú elemzés dukál.
SzevaStoke
„Ismeretes egy átok. Így hangzik: Hogy élnél érdekes időkben!”
Volt idő, amikor nem volt kérdés egy ilyen meccs kimenetele. Amikor nem tudtuk megjósolni a kezdő tizenegyet. Amikor nem az volt a kérdés, lesz-e gól, hanem, hogy mennyit lövünk. Amikor úgy játszottunk, mint egy nagy csapat, és január utolsó napján nem az volt a legfontosabb dilemmánk, hogy igazolunk-e egy közepes tudású védőt, mert a keretben tényleg megvolt a balansz. Nem azon tanakodtunk, mikor rúgják már ki a menedzserünket, ki lesz a következő, és miért épp nem ő. Most nem ilyen időket élünk. Ezek érdekes idők. Most, ha a Stoke látogat az Old Traffordra, fel kell kötni a gatyát játékosainknak.