A szombat esti közös sírás után újra az Old Traffordon lépnek pályára kedvenceink. Mourinho kezét pedig mintha az égiek minden egyes nehéz pillanatban fognák, hiszen könnyebben verhető riválist kívánni sem lehetne a négy BL mérkőzés alatt mindössze 1 pontot gyűjtő Young Boys együttesénél.
Menni vagy nem menni, ez itt a kérdés? Mourinho minden bizonnyal minden egyes mérkőzésen az életével játszik majd. A legnagyobb közhellyel élve mondhatjuk, hogy a portugál számára valószínűleg minden egyes összecsapás felér egy döntővel. Kedvenceink óriási szerencséje egyébként, hogy a Tottenham-Chelsea találkozó mellett egy Bournemouth-Arsenal is megrendezésre kerül, így számos rivális veszíthet pontokat a hétvégén. Előbb viszont nézzük meg, hogy mi a helyzet a házunk táján…
Zsozefin szorongva, mégis várakozással telve várta az estét. Már egy hete másra sem tudott gondolni, mint a fiúval való találkozásra. A Pepével töltött másfél órás légyottok minden alkalommal új, izgató, gyönyörű, mégis gyötrelmes élményekkel kecsegtettek. Pepe a legtöbbször férfias határozottsággal gyűrte le ellenállását, de a sokszor erőszakra, megalázásra hajlamos természete nyugtalanította a lányt. Mégis minden találkozásuk során arra gondolt: ez alkalommal másképp lesz.
Holnap este megint jön az a nyüves Bajnokok Ligája, amit kezdek egyre jobban rühelleni – ugyanis a csapat szerkezeti hiányosságai egy kvalifikáltabb ellenfél mellett sokkal szembetűnőbbek, mint mondjuk szombat délutánokon mindenféle Fulhamek és Cardiffok ellen. A holnap esti meccs egyébként egy kocsmai nyerőgépre hasonlít, ahol az előző körben nem jött ki a három cseresznye – José kénytelen lesz új zsetont behelyezni és újra pörgetni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azt hiszitek az Everton legyőzése után megvan a top 4? Úgy gondoljátok, hogy Fellaini visszatérése után még mindig lesz szexi foci? Abban a hitben éltek, hogy Sanchez örökké a padot koptatja majd? Szerintetek még Lukaku is betalál valamikor? Na, gyorsan eloszlatjuk ezeket a kételyeket a következő hasábokban…
Ugyan augusztusban még mindenki a Mourinho-rezsim gyors összeomlásáért imádkozott, amire a szeptemberi teljesítményünk is katalizátorként hatott, október végére eljutottunk oda, hogy malacunkat ugyan időről-időre sokkolják, a késszúrás elől valahogy mindig el tud szaladni. A mai napon soros böllér Liverpoolból érkezik az álmok óljába, vendégünk az Everton.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egyáltalán nem sima mérkőzésekkel folytatódik az októberi hadjárat Európa első számú sorozatában. Ráadásul a Valencia elleni elmaradt győzelem miatt könnyen a Bajnokok Ligájában is kellemetlen helyzetben találhatjuk magunkat a Juventus elleni két mérkőzést követően. Cristiano Ronaldo ráadásul itt van, és még csak most kezd igazán belelendülni a góllövésbe. A tovább után elmondjuk, hogy milyen egyéb szörnyűségek várhatnak még ránk.
A nemzetközi szünet alatt átfagyott öltözőkbe ma délután kicsit langyosabb hangulat fog költözni, történik majd mindez a jelenleg hármas holtversenyben éllovas Chelsea otthonában. Egyébként kezd kicsit emelkedni a blog tartályában a taktikai elemzések szintje, de majd ígérem, hogy ezután hagyom szóhoz jutni a többieket is.
A Newcastle elleni meccs előtti poszt nyomokban majd felvezetést is fog tartalmazni, túlnyomórészt azonban a csapat eddigi játékán történő merengés következik – a készítmény kiskorúak elől elzárva tartandó, tárolása csak napfénytől elzárt, hűvös helyen ajánlott.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nehéz feladat előtt áll az egyszeri szerző a Valencia elleni Bajnokok Ligája mérkőzés beharangozó írása során. A fenti címben kiemelt szofisztikált kérdésfelvetés a Depresszió zenekar koncertjei előtt szokott elhangozni, midőn az értő közönség szerint ideje a húrok közé csapni, és a banda még sehol. De tényleg, mi a faszt lehetne még írni a hétvégi forduló után? Amikor a West Ham (érted, a West Ham!!!) simázott le minket Londonban, egy másodpercnyi esélyt sem adva gyengélkedő kedvenceinknek. De nézzük a jó oldalát (mert mindennek van ilyen – beszélik), tudjuk mire fogni alkoholista mivoltunkat közeli ismerőseinkkel történő beszélgetéseink során amikor a meccs vége után elő merünk mászni az asztal alól a rivális szurkolók távozását követően, ahová a gúnyos megjegyzéseket elkerülendő bújtunk.
